Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

190 Az országgyűlés felsőházának 4-1. ülése 1040. évi december hó 19-én, csütörtökön. gazdasági műveltségre valló módon kifejtették azokat illetőleg a maguk felfogását. Legyen szabad egy szubjektív szempontot itt megemlítenem, amikor elsősorban a mezőgazdasági árkérdéssel akarok foglalkozni, mielőtt az árkérdés további részleteire áttérnék. Rz az,, hogy valami kis közöm a múlt időkben való munkásságom révén nekem személy szerint is volt Magyarország árproblémáihoz, mert egészen más időkben, amikor a mezőgazdaság valóba ti egy azt szinte elnyeléssel fenyegető válságnak időszakát élte, 1933-ban volt módom először az árkérdéssel foglalkozni, amikor az, akkori kormány bizalma egy árelemző bi zottságnak előbb alelnökévé, később elnökévé tett, Rn ezt a posztot hűségesen betöltöttem és éveken át, amikor ennek a bizottságnak a kezében nem volt tényleges hatalom és csupán jótanácsokkal szolgálhattunk, a kormány szamára, el nem mulasztottam, minden alkalmat megragadni arra, hogy a mezőgazdaságnak akkor valóban mélységesen súlyos, válságos helyzetében e szerény hatáskörű bizottság erejéhez képest támogatást nyújtsak. És mindéin bizonnyal az a munka, amelyet mint az árelemzőbizottságnak előbb alelnöke, s későib'b elnöke kifejtettem s a tapasztalatok, amelyeket módom volt összeszedni, tették lehetővé, hogy később, amikor a nagy beruházási Programm kikéinysaerítette az árkérdésnek egy egészen más módon való kézbevételét és amikor az első árkormánybiztos tisztét nekem volt szerencsém betölteni, ebben a munkásságomban is, ~ amely, hangsúlyozom, tökéletesen más munkásság volí, mint amilyet utódomnak a múlt év dereka óta ki kellett fejtenie — mindent elkövettem abban az irányban, hogy a mezőgazdaság termelési költségeit csökkenteni tudjamTalán elegendő, ha arra hivatkozom, hogy körülbelül 20%-kai csökkentettük annakidején a mezőgazdasági eszközök, ekék és egyéb cikkek árát; hogy más oldalról a trágya jobb kezeléséhez szükséges cement árát 2 pengővel szód tottuk le, s hogy a falusi népesség szemponttá ból olyan nagy jelentőséggel bíró cukor áráti* módunk volt leszállítani. Nyugodt öntudatul hivatkozhatom arra, hogy munkám elismerését abban kaptam meg, amikor az ország mezőgazdasági kamarái, élükön az országos kamarával, egyértelműen bizalmukat és elisme résüket fejezték ki munkásságommal szembei:. De legyen szabad, mélyen t. Felsőház, kijelentenem és hangsúlyoznom, hogy ugyanaz a szellem hatotta át az én utódomat is az árkormánybiztos tisztében, amely szellem engem minden cselekvésemben vezetett, csak talán az ő helyzete már százszor nehezebb volt, mint az enyém, mert hiszen valamennyien tudjuk, hogy általában kormánynak helyzete nehezebb, mint ezé a kormányé a múlt év szeptember l-e óta, nem volt az egykori világháború óta, hiszen — akármennyire mélyen hanyatlott le Magyarország szerencsecsillaga 1918 végén — mégis valahogy egy relatív biztcnsáe- éveit éltük akkor, amely biztonság éveiben ennek az országnak ereié volt arra, hogy felemelkedjék annak a mélységes szakadéknak a fenekéről, amelybe az akkori világháború végén belezuhantunk. Mélyen t. Ház! Ami az árkérdést illeti, a felsőháznak nagyon sok nagyérdemű szónoka. köztük gróf Somssieh, gróf Jankovich Bésán, továbbá vitéz Baskay Gyula felsőházi tag urak — mindmegannyian a mezőgazdasági árak kérdését az egész gazdasági élet szempontjából, de legalább a mezőgazdaság szempontjából központi, mondhatnám sorsdöntő kérdésnek állították be. Elhangzottak olyan megállapítások, hogy itt e^Y árdiktatúra van, amelyet az árkormánybiztos fejt ki és hogy ennek az árpolitikának ----- amely az árkormánybiztos intézkedéseiből fakad — következménye a mezőgazdaságnak az a nem ki| elégítő helyzete, amelyben az ma van. Iparkodtam az előbb a jelzőt nagyon gondosan megválasztani, amikor azt voltam bátor mondani, hogy a mezőgazdaság nem kielégítő helyzete az, amely miatt az árkormánybiztos! elsősorban felelőssé tették, mert, Istennek hála, olyan hang sem itt a felsőházban, sem a képviselőházban nem hangzott el, amelynek értelme az lett volna, hogy a hatósági árfelügyelet, árellenőrzés és ármegállapítás következtében a gazdák munkája lehetetlenné vált. Veszteségeket említettek, amelyek előfordultak. Azt mondták példának okáért, hogy a juhállomány csökken, az országban zsírhiány van, a tejtermelés lezuhant és sok más egyéb olyan tünet lépett fel, amelyek a gazdasági élet szempontjából valóban nagyon komoly figyelmet érdemelnek, és mindezekkel szemben szinte egyetlenegy orvosszerkérj t azt javalták, hogy a mezőgazdasági termékek árát, de nem valamennyiét, hanem ahogy én észrevettem a felszólalásokból, például a cukorrépáét, a tejét, a gyapjúét és néhány más termékét emeljük fel ás ettől az áremeléstől, annak puszta tényétől azt lehet várni, hogy a mezőgazdasági termelés azonnal rentábilissá válik. Mélyen t. Felsőház! Nekem az a szerény véleményem, hogy itt talán a kérdések megítélésében egy kissé, bármilyen nagyon megfontolt formában, de a felszólaló felsőházi tag urak túllőttek a célon és nem méltóztattak azt a tényt kellő súlya szerint mérlegelni, hogy amikor egyfelől kétségbevonhatatlan, hogy a mezőgazdasági árszínvonalat illetőleg — rögtön kifejtem, miért — Jehet észrevételeket tenni, másfelől az árszínvonal valóban nem csupán az agrártermények árából áll, hanem az árszínvonal kialakításában ugyanolyan mértékben résztvesznek az iDari termelés cikkei isj azaz nagyon sok, résziben a mezőgazdasági, részben az ipari termelésből származó cikk áralakulásának együtteséből lehet csupán megállapítani az árszínvonal hullámzását, annak helyességét, esetleg helytelenségét De amilyen mértékben megáll a gazdasági élet egyetemére vonatkozólag, hogy különböző komponenseket kell vizsgálni, ha ezt a kérdést józanul és tárgyilagosan kívánjuk elbiráhii, éppen olyan mértékben megáll akkor is, ha magát a mezőgazdaságot nézzük. Nekem ugyanis valahogyan az a véleményem, hogy a mezőgazdasági termelés rentabilitásának megvizsgálásánál sem szabad csupán egyes termények áraiból kiindulni, hanem az egész üzemi ! egység rentabilitását kell néznünk és bár a J jelen percben — rögtön megmondom, miért — talán nem mernék határozottan állást foglalni, | ÍV/, a véleményem, hogy ha azok a nagyon ré| gen várt és általam még árkormánybiztos koromból szorgalmazott vizsgálódások a gazdaközönség egyetértő támogatásával lef oly tattatnak, amelyek számos« ma nem ismert kérdést megvilágítanak, egészen másképpen fognak ezek a kérdések festeni, mint ahogyan ma festenek. Végtelen örömmel regisztrálom Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter úrnak azt a kijelentésót, hogy az általa szervezett mezőgazdasági árelemző intézet munkásságát felajánlja abból a célból, hogy az az árkormánv-