Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

^0 Az országgyűlés felsőházának Ul. ülése 19Í0, évi december hó 19-én, csütörtökön. 50 százalékát visszatartani a hadba vonult munkás részére. Ez rettenetesen elhibázott rendelet volt, mert előidézte azt, hogy a mezőgazdasági munkások nem vállalkoztak a munkára, ha le kellett adniok a munkabér 50 százalékát. Azt sem lehetett követelni, hogy a munkaadó a munkás elmaradt munkabérét. tartalékolja, mert az a munkás, aki otthon maradt, valósággal revolverezett, dupla munkabért követelt, mivel maga volt a piacon. A gazda tehát kétszeresen fizette meg a munkát és a munka háromszoros megfizetése lett volna az, amit a hadbavonult részére kellett volna fizetnie. Mondom, ez a rendelet elhibázott volt. Ha azonban megjelent a rendelet, akkor gondoskodjék a kormány arról, hogy azok a mezőgazdasági munkások, akik valóban szerződtetve voltak, kártalaníttassanak. Most a leszerelésnél forradalmi jelenségek voltak egyes vidékeken, egyes községekben és városokban. Az emberek valóságos felvonulásokat rendeztek asszonyaikkal együtt és követelték elmaradt aratási munkájuk értékét, mert nekik a századparancsnokuk felolvastatta^ a parancsból, hogy itthon megkapják. A községek vezetői, a városok polgármesterei ... (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Csak azt olvasták fel, ami a rendeletekben megjelent, semmi mást! Ezt különösen megállapítottam! Ezt a vádat már tizedszer halljuk!) Bocsánatot kérek, Nagyméltóságú Mi niszter t?r, a vidéken magam is meggyőződtem erről azoktól a katonáktól, akik bevonultak. Azt mondták, hogy nekik a hadnagyuk és a főhadnagyuk ezt mondotta a parancsban. A munkások ezt követelték. Nem rosszindulat vezet engem, én a legnagyobb megértéssel kezelem ezt a dolgot, csak végtelenül roszszul esett látnom, amikor ilyen forradalmi hangulat volt. Istenem, hová fogunk jutni, ha nem tudjuk a mezőgazdasági munkásságot megnyugtatni? Bármilyen Összegbe kerüljön is ez az államnak, valahogyan segítenünk kell a dolgon. 300.000-nél több olyan ember van, aki így lemaradt az aratási munkáról, akiknek részére azt az 5 métermázsa búzát á 100 pengő, szóval azt a 3 millió pengőt nem olyan könnyen teremtetik elő. Én szívesen fizetem ezt és mások is sok százan szívesen fizetik, mert azt a mezőgazdasági munkást meg kell nyugtatni. Ezt neki megígérték, tehát ki is kell neki utalni. Legyen szabad továbbmennem a munkásság helyzetének javításáról szólva. Többen szóvátették, hogy a munkásságot olcsó ruhával és lábbelivel kell ellátni, mert különösen azok a munkások, akik bevonultak, amikor hazatértek, lábbeli és ruha nélkül, maradtak. Nem lehet azt mondani, hogy az állam minden ellenszolgáltatás nélkül adjon nekik ruhát. Nekem azonban volna egy gondolatom. A honvédségnél ugyanis vannak elhasznált ruhák, mind átalakított, mind pedig elhasznált ruhák és lábbelik, amelyeket a honvédség ószereseknek, ócska ruha árusoknak egy tömegben szokott eladni. (Laky Dezső táreanélkfdi miniszter belép az ülésterembe. — Éljenzés és taps.) Végignéztem a raktárakat és azt tapasztaltam. hogy azokból a ruhákból kettőből lehet egyet csinálni, két pár csizmából lehet egy párat csinálni, egyiknek a szárából a másik csizmának a fejét ki lehet javítani. Ez nem kerül óriási összegekbe, és inségsegély címén osszák ki azt a vármegyék, városok és községek bekapcsolásával, hogy hozzájuthasson az az egyszerű munkás, aki ma már lábbeli és ruha nélkül áll. így megkaphatja olcsó pénzért vagy mindjárt inségsegélyképpen ezt a ruhát. Megnéztem á Keleti pályaudvar mellett egy pár ilyen ruhatárt, ahol tömegével vannak ezek a katonai zubbonyok és köpenyek, amelyekből mindegyikből készíthető egyszerű munkásruha. Megemlítem még az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet, az Ombi. járulékait. Akiknek a járulékokra igényük van, azok nem kapják inog. Tudok esetet, hogy azok, akiknek a törvény értelmében a járulékokra igényük van, azt még mindig nem kapták meg. Ez mind elégedetlenséget szít, mert az hiszik, hogy velük nem törődik senki. Lehet, hogy az intézetnek nincs elegendő tisztviselője, mert hadbavonultak, de mégis segíteni kell azon, hogy ezek a mezőgazdasági munkások az őket megillető járulékot, amelyet a törvény biztosít szamukra, kellő időben meg is kaphassák. Legyen szabad néhány szóval a pénzügyminiszter úrhoz és a kereskedelemügyi miniszter úrhoz szólanom az úthálózattal kapcsolatban. Az utak, különösen azokon a részeken, ahol hadműveletek folytak, igen megrongálódtak, igen gyenge állapotban vannak s most az útalap javára a vármegyékben és mezőgazdasági városokban közmunkává!tság van kivetve. Ezek a közmunkaváltságok elbírhatatlanok, ugyanis egyes vidékeken, mint az én vidékemen is. lópáronként, igapáronként 52 pengőre emeltetett fel a közmunkaváltság. Ez lehetetlen állapot. Hallottam tegnap Mészáros felsőházi tagtársamtól, hogy Vasban, ahol ö lakik, 8 pengőt fizetnek darabonként, de nem 26 pengőt darabonként, mint nálunk. Azt mondják, hogy mi, gazdák mindig panaszkodunk. Nem csoda, mert a legigazságtalanabb adónem a közmunkaváltság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazda nem akar fizetni. Fizetünk a jövedelmünk és vagyonunk arányában, de mivel egyes törvényhatósági városokban így történik a közmunkaváltság kirovása, kérdem, miért legyen kétféle mérték ebben az országiban? Az egyik méltányosan fizeti a közmunka váltságot a másikra pedig jogtalanul és erőszakosan 52 pengőre van kivetve lópáronként és kéziuapszám tekintetében a közmunkaváltság. Ezt mindenféleképpen meg kell szüntetni; a kereskedelemügyi miniszter úr minél előbb nyújtsa be a közúti törvényt, amelyről már több éve hallunk, hogy készül a tervezete. Ha ezt benyújtja, ezzel lehetővé válik, hogy a közmunka váltság a jiötvedelem és a vagyon arányában legyen kivetve és fizetve, hogy az a nagy gyáros, az a nagyiparos és bankos is egyenlő mértékben fizessen. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem, hogy vármegyém területén és másutt is a közmunkává!tság bizonyos részét a 32-es gazdasági válság idején a pénzügyminiszter engedélyével úgy fizették, hogy a kisemberek 50%-ot térítettek meg, a másik 50%-ot pedig a bolettaalap terhére befolyó összegekből fizetik a vármegyéknek. Ezekből az összegekből igen sok helyen, vármegyém területén is, több, mint 3O0.CÍ0O pengő van hátralékban. Ezt a pénzügyi kormányzat nem folyósította és ez tette szükségessé a közmunkaváltság százszázalékos felemelését. A pénzügyminiszter úr tehát igyekezzék ezeknek a kéréseknek minden tekintetben eleget tenni. A földmívelésügyi tárcához szólva, tisztelettel vettem tudomásul a földmívelésügyi miniszter úr részéről, hogy a téli gazdasági iskolák számát 52-re felemelte, téli gazdasági tanfolyamot pedig több, mint 200-at létesít, az erdélyi részeken is- Ez örömünkre szolgál, mert