Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés felsőházának UÏ. ülése akarom szóvátenni, hanem azt is, hogy elsősorban ott, ahol nincs meg az anyagi erő ahhoz, hogy a földbirtokreformot a maga tiszta valóságában keresztülvihessük, kishaszonbérleteket kell létesíteni. Hány és hány olyan vidék van, ahol nagy a földigénylés, nagy a földbérletigénylés is, de nincs lehetőség arra, hogy az emberek kisbérleteket tudjanak szorozni. Vannak vidékek, ahol speciális növénytermelés folyik, ahol tehát kisebb darab földterülettel is le lehet^ kötni egy családnak az egészévi munkaerejét és biztosítani lehet a megélhetését, de nem tudnak bérlethez jutni, mert oly magasak a bérek, hogy lehetetlen ráfizetés nélkül gazdálkodni. Ezek részére tehát minden körülmények között biztosítani kell a kishaszonbérletek alakítását, ha máskép nem, szövetkezeti úton, hiszen a szövetkezeti bérleteknek nagyon sok szép mintáját látjuk az ország különböző részein. Ezt tehát minden körülmények között meg kell valósítani. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad a honvédelmi miniszter úr ő nagy méltóságának egynéhány szavára, reflektálni a mezőgazdaság mozgósítására vonatkozólag. Tényleg mind igaz az, amit ő nagyméltósága említett a mezőgazdaság mozgósításáról. Különösen az utóbbi év őszén, de az elmúlt két év alatt 1938-tól 1940-ig állandóan történtek hadimozdulatok és mindenkor igénybe volt véve a mezőgazdaság igaereje, igénybe voltak véve az állatok és igénybe voltak véve maguk a gazdák is. A mezőgazdaság mozgósítása tervszerűtlenül indult meg, különösen az 1938. és 1939. évek elején. Erre vonatkozóan csak azt legyen szabad, megemlítenem, hogy a mezőgazdaság minden áldozatot meghoz a magyar honvédségért és az ő győzelméért, de méltánylást követel, különösen azoknál a kisgazdaságoknál, amelyeknek két jó lovuk volt és mindkét lovat, a kocsit, sőt magát a gazdát is elvitték és az egész gazdaság gazda és igavonó erő nélkül maradt. Nem jelentett segítséget az a f rendelkezés, amelynek értelmében közerő igénybevételét lehetett kérni, szór galmazni, inert ezt sem lehetett igénybevenni, hiszen a kisgazdaságok majdnem "minden igájukat igénybe vették maguk vagy pedig honvédelmi célokra kellett bevonulniok. A jövőre vonatkozóan tehát nagyobb tervszerűséggel és beosztással kellene ezt a kérdést megoldani. Talán nem maga a honvédség volt ennek az oka, hanem a helyi közigazgatás, amely a lósorozásokat és lóbehí vasok at intézte és talán annak a felületességén múlt, ha, hibák voltak. Hiába panaszkodott a gazda, hiába mondta, hogy neki csak egy lova van, elvitték azt az egy lovát is. Nálunk a vidéken nagyon sokan vannak, akiknek egy lovuk és egy kocsijuk van és azzal dolgozzák meg az ő 8—10 hold föl dlüket. Azt az egy lovat is elvitték a gazdától, tehát teljesen iga nélkül maradt, úgyhogy nem tudta földjét megmunkálni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad azt is megemlítenem, hogy a behívásoknál különösen a tenyészanyakancákat mentesítsék. A múlt esztendőben az országos lótörzskönyvezés megindult az országban és igen szép munkát teljesített, amelyet magának a lósorozóbizpttság-nak közben jötté vei igyekeztek keresztül vinni. A behívásoknál azonban ezt az anyagot sem mentesítették. Igen sok esetet tudok, ahol tenyészanyakancákat vemhes állanotban hívtak be. Hiába hivatkoztak a gazdák a honvédelmi törvény megfelelő paragrafusára, nein mentesítették ezeket a hehívás '940. évi december hó 19-én, csütörtökön. 169 alól, csak akkor, amikor már leellés előtt állottak. Ez tehát nem szolgálja a termelés folytonosságát. Meg kell kímélni azt a magyar gazdát, aki kiváló lóanyagot igyekszik tenyészteni a honvédség és a magyar mezőgazdaság részére, hogy ezt a törekvését valóra is válthassa. Különösen az elmúlt esztendőben, de most is jelentkezett az. a másik nagy hiba, hogy azok a behívott lovak, amelyek a honvédségnél márciustól kezdve egész éven át benn voltak, fertőzött istállókba kerültek és egyrészt rühességben, másrészt mírigykórmegbetegei désben szenvedtek és ilyeu fertőzött állapotban kerültek vissza a gazdához. Ha némely részben gyógyultan is kerültek haza, de a fertőzés csiráját magukkal vitték és odahaza megférj tőzték a gazda saját állományát, sőt az egész község vagy város lóállományát is. Tudok ma is eseteket, hogy a lovakat két hónapig egyáltalán semmiféle mezőgazdasági munkára nem lehet használni, fertőzött állapotban vannak az istállók és az egész állatállomány. Ezeket a hibákat minden körülmények közt el kell | kerülni. Azért vannak a honvédségnek is álj latorvosai, hogy teljes felügyelet alatt tartsák I az állományt és a beteg, fertőzött állományt | ne adják vissza a gazdának fertőző állapot! ban. A gazda nem vesz róla tudomást és laikus | is ahhoz, hogy megállapítsa, hogy az az állat i fertőzve van-e vagy nem. Ilyen körülmények j között tehát nem Tett volna szabad az állatoj kat visszaadni. A honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóí sága említette a mezőgazdasági felmentéseket. ! Tény, hogy ezek megtörténtek és a mezőgaz[ daságggal foglalkozóknak . bizonyos részét j minden községben, városban felmentésre ajánI lották. Ezek a felmentések azonban nem men! tek olyan simán, mint ahogyan kívánatos lett | volna. Amikor azok a kisbirtokos gazdák megI kapták a felmentési okiratokat, ugyanakkor | megkapták a sürgős behívást is és amikor I bementek, a hadseregparancsnokság nem vett tudomást a felmentésről, benntartotta őket és bennmaradtak, továbbszolgáltak félévig, leszolgálták a behívás idejét. Ezek a behívások ! vagy felmentések sem történtek tehát azzal a I célszerűséggel és nagy körültekintéssel, mint ahogyan kívánatos lett volna. Legyen szabad néhány szót szólnom még a mezőgazdasági r munkásság helyzetéről, annak jövő • teljesítőképességéről. Rövid ideig óhajtok itt időzni. Mi, gazdák, minden lehetőt elkövetünk, hogy a mezőgazdasági munkásság munkateljesítményének értékét a legmagasabb fokig honoráljuk, 'azonban ezzel szemben teljesítményt is kérünk és követelünk. Legyen szabad megemlítenem azt is, hogy a mezőgazdasági munkásságnak különösen az a része, amely még az aratás előtt bevonult, végtelenül nehéz helyzetben van. Az aratás előtt ugyanis egy rendelet jelent meg, amely kimondotta, hogy azok a mezőgazdasági munkások, akik hadbavonultak, de el voltak szerződve és otthagyták munkájukat, amikor le fognak szerelni, a maga teljességében meg fogják kapni aratási munkabérüket. A hadseregparancsnokság parancsban felolvastatta nekik: fiaim, legyetek nyugodtak, a ti elmaí radt aratási munkadíjatokat meg fogjátok ! kapni, ha hazatértek. A munkások, hála ' Is! tennék, nyugodtak is voltak. De mi történt? j A rendelet azt mondotta, hogy a munkaadó j tartozik annak a munkabérnek, amelyet a helyette beállított mezőgazdasági munkás kap.