Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés felsőházának 4-1. ülése azért, hogy szűnjenek meg az egyenkénti elhelyezések. Sajnos, kénytelenek vagyunk az elhelyezéseket részben még egyenkénti elhelyezés formájában keresztülvinni, mert hiszen csak néhány héttel ezelőtt vettük át a laktanyákat, teljesen kifosztott állapotban és bizony, valószínűleg csak hónapok utáít leszünk abban a helyzetben, hogy azokat a laktanyákat emberi elhelyezésre igazán alkalmassá tudjuk tenni és rendszeres ignéybevételre, használatra tudjuk beállítani. A laktanyák fekvése azonban a mi szempontjainknak nem mindig felel meg, tehát elég sok építkezésről kell gondoskodni. Bejelentem, hogy az építkezések anyagi fedezete máris megvan, a tervezések folyamatban vannak, azonban — mindenki tudja — 10 fokos hidegben építkezni nem lehet és így ezek a munkák csak a jövő év tavaszán fognak megindulni és a jövő év folyamán fognak befejezést nyerni. Ezekben voltam bátor a fontosabb kérdésekre válaszolni és mély tisztelettel kérem a költségvetés elfogadását. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik S. Bálint György felsőházi tag úr. S. Bálint György: Nagyméltóságú Ernők Ür! Mélyen t. Felsőház! Az 1941. évi költségvetéshez szólva, a legnagyobb tisztelettel és a legnagyobb elismeréssel adózom a m. kir. kormánynak, hogy abba a szerencsés és boldog helyzetbe hozta az ország mindonrendü lakosát és polgárát, hogy a magyar honvédség dicső ténykedésein keresztül már harmadízben szerzett vissza nekünk olyan elrabolt részeket, amelyeket a trianoni szerződés tőlünk elvett. Nem nehézségeket akarunk mi, törvényhozók támasztani a kormánynak, amikor a költségvetést bírál jxik, sőt ellenkezőleg, igyekszünk az ő munkáját megkönnyíteni, hogy azt a nemes és nagy feladatot elvégezhesse, amelyen keresztül a visszacsatolt országrészek lakosságának boldogulását, megélhetését kell elsősorban biztosítani, másodsorban pedig a m. kir. honvédséget fejleszteni. De mégis legyen szabad ezzel kapcsolatosan egyes részleteket, amelyek szorosan érintik a mezőgazdaság továbbfejlesztésének és a termelés folytonosságának ügyét, bírálat tárgyává tennem. A termelés folytonosságának egyik legfontosabb feladata, hogy a termelést olcsóvá tegyük és ezenkívül biztosítani tudjuk a többtermelést is. Ezt csak abban az esetben valósíthatjuk meg, ha a magyar mezőgazdaság részére megfelelő anyagi tőke, forgótőke áll rendelkezésre. A mezőgazdaság igen nagy része nehéz helyzetben van, éppen ezért olcsó termelési hitellel kell ellátni. Tudom azt, hogy ez nem könnyű feladat, mert a mezőgazdaságnak az a része, amelynek szüksége van forgótőkére, nem áll megfelelő anyagi nívón, hogy részére nagyobb és terhesebb kölcsönöket lehessen folyósítani, mégis biztosítani kell a termelési hitelt az ingójelzálogkölcsön megvalósításával. Ma a kisember és a^ kisgazda nem tud a bankoktól kölesönt kapni, mert hiszen védettségben áll, így nem jut hozzá kölcsönhöz, tehát termelésének folytonossága akadályozva van. Meg kell tehát valósítani az ingójelzálog intézményét, amely lehetővé teszi, hogy a birtokos, a bérlő ós a kisember hozzájuthasson ahhoz a tőkéhez, amely az Ő termelésének továbbvitelét elősegíti. Ma is meg lehet csinálni az ingójelzálog-jegot, de perfés, zálagolas és végrehajtás foganatosítással, ami 191p0. évi december hó 19-én, csütörtököm. 167 igen sok költséget von maga után, tehát megdrágítja a termelést. Egyik legfontosabb tényező tehát termelésünk folytonosságában a megfelelő forgótőke alkalmazása. Másodsorban az adóztatás egyszerű/ütését kérjük és követeljük. Nem azt kérjük, mi gazdák, hogy adómentesen vagy igen kicsiny adóval tudjunk prosperálni. Megfizeti a magyar mezőgazdaság mindazokat az adóterheket, amelyek az államháztartás fennmaradáshoz szükségesek, csak egészséges és egyszerű adóztatást kívánunk. Ugyancsak a termelés folytonosságához tartozik továbbá az értékesítés megszervezése és a megfelelő értékesítés általában. Az értékesítésnél, különösen az utóbbi időben azt láttuk, hogy a mezőgazdaság termeivényeinek ára nincs arányban azzal a munkateljesítménnyel és azokkal a kiadásokkal, amelyeket maga a termelés megkövetel. A tavasz folyamán elsősorban a hízott állatoknak értékesítésénél tapasztaltuk azt, hogy igen alacsonyan maximálta a kormány a hízóárakat, mégpedig úgy a szarvasmarha-, mint a sertésárakat. Ennek az évnek termelési eredményében ugyanezt tapasztaltuk a szemes és a kalászos magvak áránál. Nem tudom feltételezni, hogy a kormány maga legyen azon, hogy a mezőgazdaságot újból eladósítsa és lehetetlenné tegye, akkor, amikor az egész országnak olyan nagy szüksége van arra, hogy a mezőgazdaság biztosítsa a jövő év kenyerét és annak élelmét. Tehát minden lehetőt el kell követnie a kormánynak a tekintetben, hogy olyan értéket kapjanak a dolgozó milliók, a tömegek munkáikért, amelyből fenn tudják magukat tartani és amelyből tisztességesen meg tudnak élni. Minden körülmények között követeljük, hogy az árkormáuybiztosság úgy legyen megszervezve, hogy ott ne jogászok, hanem gazdasági szakértők legyenek, akár kereskedelmi, akár ipari, akár mezőgazdasági részről és ezek vegyenek részt az ármegállapításban, mert azt látjuk, hogy nagyon sok esetben olyan rendeleteket hoznak, mintha nem ismernék a kívülálló életet. Ugyancsak a termelés folytonosságához tartozik harmadsorban a mezőgazdasági munkásság megszervezése. Mi, gazdák, minden körülmények között meg akarjuk fizetni a magyar munkásságnak a munkáját, munkájának ériékét, de ezzel szemben azt követeljük, hogy megfelelő munkateljesítményt is kapjunk. A magyar mezőgazdasági munkásnak munkaadójával egyetértve nem pHertKeo* s. hanem békés viszonyban kell tudatára jönnie annak, hogy egy nemzet fennmaradását csak úgy tudjuk biztosítani, ha egyesült erővel dolgozunk mindnyájan hazánk boldogulásán, abban a nagy munkában, abban a titánl küzdelemben, amelyben a magyar mezőgazda, az a sok kisparaszt, a tanyák szétszórt sorozatában él ma és végzi ebben a rettenetes időjárásban mostoha viszonyok között azt a nagy munkát, amelyen keresztül akarják és fogják biztosítani az egész nemzet jövő évre való kenyérellátását. Tehát minden körülmények között szeretném, ha termelésünket olcsóbbá és egyszerűbbé tudnánk tenni. Szabad legyen megemlítenem, hogy a hizlalásnál, úgy a sertés-, mint a marhahízlalásoknál nem áll elegendő fehérjedús takarmány a gazdaságok rendelkezésére. Azt szokták mondani, hogy a gazda nem gondoskodik élőre állatainak takarmányozásáról. Csakhogy ez az esztendő a legnagyobb próbára tette a magyar gazdát. A rengeteg sok esőzés, az árvízkárok kilúgozták, kimosták a fehérjedíús ta26*