Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

158 Az országgyűlés felsőházának UO. üléi Az átképzésselkapcsolatos az önállósítási alap kérdése. Amilyen üdvös volt eunek az alapinak a létesítése, mert láttuk, hogy az elmúlt utó alatt számos életrevaló exiszteneiát termett ki, annyira fontos volna, hogy az egész intézményre a kereskedelem- és iparügyi miniszter úr nyerjen közvetlen befolyást, legalább is abban <i vonatkozásban, amikor a kereskedelemre és az iparra vonatkozó anyagi támogatásról vau szó. Ezért fontos, hogy ebben a vonatkozásban ne csupán az egyes kérelmek elbírálása, ham

1 ni az alap működésének legfelső irányítása is a kereskedelmi, illetőleg iparügyi miniszter úr kezébe kerüljön. Tudok olyan konkrét esetet, amikor a nemzeti önállósítási alaptól valaki, kölcsönt kapott kereskedelmi vállalkozás alapítása céljából ugyanakkor, amikor az ileltő a kereskedelemügyi mimisztérfiumban még az iparigazolványt sem kapta meg, tehát a kereskedelem folytatásához szükséges legelső és legfőbb jogosítványnak sem volt a birtokában. Betegej. tünetnek tartom, hogy egyes szakmákban, főleg a tetxilszakmában olyan horribilis számban adnak ki újában textilnagykereskedŐi iparigazol vánvokat. Én, aki magam is texíilpályán dolgozom és tagja vagyok az áruellátási bizottságnak is, minden ülésen látom, hogy máról-holuapra milyen nagy számmal alakulnak új nagykeresődé cégek, közöttük nagyon sokan olyanok. akiknek előző foglalkozásuk révén semmi kapcsolatuk nem volt a keresedelmi élettel. Pozitív tudomásom szerint ma már sok százra rúg ezeknek a nagykereskedői iparigazolyányokuak a száma, aminek legfőbb magyarázata az, hogy a mai anyaghiánynál egyáltalán nem jelent kockázatot ez a foglalkozás. Ma már a' régi keresztény^ cégek is napról-napra növekvő izgalommal figyelnek fel erre a. Jelenségre, mert hiszen természetesen az árnel-. osztásnak ilyen mesterséges felaprózása ezeket is érzékenyen • érinti és egyes esetekben niarmár szinte a lánckereskedelem jellegét ölti fel ez az új nagykereskedelem. Épp ezért szükséges lenne gátat szabni ennek a folyamatnak. A legcélszerűbb volna a nagykereskedői iparigazolványok kiadását a kereskedelemügyi miniszter árrészére fenntartani ás biztosítani, éppen úgy, amint hogy egy ideig az összes iparigazolványokat csakis a kereskedelmi és az iparügyi miniszter adhatta ki. Magyar vagy talán budapesti jelenség az, hogy egy kedvezőnek látszó konjunktúrát iparkodnak kihasználni és az illető üzletágat máról-holnapra elárasztani. Láttuk a háború előtt, amikor magas kávéházi konjunktúra volt, hogy annak az lett az eredménye, hogy Budapest a kávéházak városa lett. Jóformán minden utcában egy-egy új kávéház nyílt meg csak azért, hogy néhány évvel később, a bankkonjunktúra beállta idején ezek a kávéházi helyiségek átalakuljanak bankfiókokká. Majd később a mozi jött divatba és minden ilyen helyiség mozgóképszínházzá alakult át. Nem is beszélek 'arról, hogy a háború utáni inflációs időben jóformán minden házban egy bankház nyílt és minden háznak, vagy talán minden családnak megvolt a maga külön bankháza. Mi volt az eredmény? Az, hogy mindezek a szakmák visszaestek, mert elárasztották a konkurrensek. Félek, hogy így !QSZ ezekkel az itj textilnagykereskedőkkel is. Szerény véleményem szerint egyáltalán nem hely«e a mai nyersanyaghiánnyal kapcsolatos fokozódó kereslet mellett túlszaporítani a textirnagykereskedők számát, akik azután a normális idők beálltával nem fognak tudni holdo194,0. évi december hó 18-án, szerdán. gulni, amikor a saját lábukon kell megállniuk. Közben azonban a régi legitim keresztény cégek helyzetét is megnehezítik. Varga miniszter úr érdeme az áruellátó bizottság megalakítása* amely igen. fontos feladatot, tölt be a keresztény kereskedelemnek árusai való ellátása terén és ezzel egyben a nagy közönség érdekét is szolgálja az áruk egyenletes elosztásának biztosításával. Ez a bizottság eddig számos szakma, szükségleteivel foglalkozott» Megbecsülhetetlen előnye az, hogy intézkedésed gyoraak. Főleg a kereskedelmi és iparkamarák támasztják alá és segítik elő a bizottság működését. Az eddigi eredmények alapján fokozottabb bizalommal nézhetünk a bizottság további működése elé. Az ügy érdekében álló vidua, ha ezek a bizottságok budapesti mintára a vidék nagyobb városaiban és egyéb kamarai kerületekben is felállíttatnának. A miniszter úr legfontosabb feladatának tekinti, azoknak az előfeltételeknek á megteremtését, amelyek mellett a keresztény magyar kereskedőtársadalom felépülhet és megerősödhetik. Ezek közt nagyon fontos a tőkeszegény kiskereskedelemnek megfelelő hitellel való ellátása. Kiismerem, hogy a városok ési a községek útján a kamarák" közbeiktatásává] folyósított, úgynevezett Fedezetnélküli kölesönök már eddig is jótékonyan hatottak; ebben a tekintetben. Köszönettel elismerhetjük azt is, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete és a továa-osbaiU ;i Budapesti Kisipari Hitelintézet nagyon áldásos működést fejt ki e térem-, niéuis szükséges volna azoknak az anyajgj eszközöknek növelése, amelyek ezt a kér-dést elősegítenék, mert ez az a tőkebefektetés, amely új pénzt hozma a gazdasági élet vérkeringésébe és önálló exziszteneiák megerősítésével új, erősebb adóalanyokat termelne ki. A pénzügyminiszter úm«ak is érdekében állana tel:át. ha ezrç a vérkeringési folyamától a maga részéről iparkodnék elősegíteni. E tekintetben azonban, nemcsak az újonnan alakult cégek támogatására kívánom felhívni a kormány fig*yelmét, hanem a régi keresztény cégekre is, de ezenkívül foglalkoznunk kell azzal a réteggel is, amely' m-a már az árizálás útján van és megfelelő keresztény vezetés mellett már ma is felismeri az árizálás keresztülvitelének óriási fontosságát és jelentőségét. Lépéseket kell termi az olyan nagy múltú, régi keresztény cégek érdekében is, amelyek emberöltőkön keresztül végzett nehéz munkával építették fel vállalatukat, s a nemzetközi kereskedelemben megbecsülést, jó hírnevet szereztek hazánknak és saját cégüknek egyaránt. Ezeknek a régi keresztény eéíreknek Js gyakran anyagi és bürokratikus nehézségekkel kell megküzdeniük és csak óriási erőfeszítéssel tudják magukat fenntartani. Ezekkel a patinás, márkás 'keresztény cégekkel tegyen az állam kivételt. Vonja őket egyéni elbírálás alá. nyúljon a hónuk- alá és nyújtson nekik tudatosan és rendszeresen fokozottabb segítséget. A kormányzat iparkodjék az egész vonalon intézményesen segíteni a keresztény cégeken_ és az erre irányuló törekvés ne csak negatívumokban,'hanem pozitivumokba n is nyilatkozzék mcg. A gazdasági életben ne azt keressük mindig, hegy mi. árt és mi rossz a zsidónak, hanem nézzük azt, hogy mi jó és mi használ a keresztényeknek. Csak így fogunk tudni erős. kémeit, öntudatos keresztény magyar kereskedőket nevelni. A foníos az, hogy a kormány ismerje azokat a lehetőségeket, amelyek