Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az QmzdffgpStés feUuházúnak M>. üUse hátráltatják a keresztény kereskedelem felépítését. Megnyugvással látjuk, hogy a kormány ezek .ellen az akadályok ellen szívós, céltudatos és előrelátó küzdelmet folytat, amelynek eszközei a nevelőmnnka, az ellenőrzés és a valóban rátermett, arravaló és érdemes kereskedőknek minden megengedett eszközzel való' támogatása.' Megvan a mód arra. hogy a magyar fai legjava jöhessen a kereskedői pályára és a kormány éppen a támogatás eszközeivel irthatja ki azt az idegenkedést, amely oly bosszú idiőn ái mutatkozott a kereskedői foglalkozással szemben. A propagandának minden eszközét, sőt — lia kell kényszerintézkedést is^ alkalmazni kell, hogy felrázzuk a magyar népet a magyar középosztályt, hogy elfoglalja helyét a gazdasági életben. Mint minden hivatásnak, természetesen a kereskedelemnek is megvan a maga iskolája. Ez az iskola — miat már mondtam — nem lehet kizárólag átképző hivatal, ennek párosulnia kell az egyéni amíbició és az önképzés minden eszközévei. Ma az a helyzet, hogy a kereskedelmben a legkönnyebb kezdő és vezető állásokra helyet kapni. Kezdő állásra azért, mert a magángazdaságiban viszonylag magas a kezdőfizetés és így azok, akik máshol, talán közihivatalokban elhelyezkedni nem tudnak, szívesen lépnek erre a pályára, legalább is átmenetileg-. A vezető állásokba való törekvés szintén érthető a kecsegtető magas jövedelemre való kilátás folytán és ha bizonyára sokakban hiányzik is a -rátermettség, y tapasztalat és a szaktudás, azzal bíztatják maglikai ezek az elnök-, vezérigazgató- és igazgatójelöltek, hogy akinek Isten hivatali adott, annak észt is ad hozzá. (Derültség.) Ezeknek az eseteknek következménye azután, hogy a közvélemény, mert az szeret általánosítani, régi, jó, magyar szokás szerint támadást intéz azok ellen a tényleges, komoly szakemberek elien W, akik tudások és eddigi működésük alapján, kerülnek vezető pozícióba. Pedig ha egyszer a zsidó vezetőket fel kell váltani keresztényekkel és énnekfolytán megfelelő felkészültségű keresztény szakember kerül erré, vagy arra a helyre, miért kell ezeket mindenáron támadni? Kínálkozik elég munkahely, jut abból mindenkinek, aki hozzáértéssel tud és akar dolgozni. Sokkal nehezebb azokra a munkahelyekre .jelentkezőt kapni a keresztények közül, amelyek nem vezető állások, nem is ' a kezdők részére valók, de amelyek fokozottabb intelligenciát igényelnek. így például a legnehezebb olyan munkakörökben embert kapni, ahol különös rátermettség, különös ismeret, főleg nyelvtudás szükséges. így esak egy vagy két idegen nyelvet beszélő keresztény fiatalembert nagyon nehezen lehet találni, meri annak a társadalmi rétegnek a gyermekei, akik a szülői háznál tettek 'szert nyelvismeretre, ma is messzire elkerülik a kereskedői pályát annak ellenére, hogy ezeknek ;i nyelveknek ismeretében mindjárt magas kezíl őf izetés 1 ka pná n ak. Milyen tanulságot kell ebből levonni? Azt. hogy főleg a kereskedelmi szakiskolákban nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a külföldi nyelvek tanításának és olyan rendszer szeriül kell (ízeket tanítani, hogy a kereskedelmi iskolából kikerülő ifjú legalább egy külföldi nyelvet, ha nem is tökéletesen, de tűrhetően és továbbképzésre alkalmas módon tudjon beszélni. Pontosabb, hogy a mindennapi életben előforduló dolgok tekintetében meg tudja magát értetni az .az ifjú, mint hogy kitűnően tudja IO40. évi december hó îê~ân, szerdán. 159 Goethe életrajzát, vagy nagyszerűen és hibátlanul fel tudja sorolni Schiller műveit és azok méltatását. Az általános kereskedelmi szakképzés mellett a különleg'es szakismeretek gyakorlati irányú tanítása nélkül nem fogjuk tudni elérni azokat az eredményeket, amelyeknek elérése mindnyájunk óhaja. Főleg nemzetközi kereskedelmet, exportot, importot nem lehet ©nélkül elképzelni. Az állam itt is irányíthat, és korlátozhat, de esak nagy általánosságban és főleg a keretek megszabásában van szerepe. Az exportnál az állam által megállapított kereteken belül feltétlenül szükség van az egyéni tudásra és kezdeményezésre, főleg pedig az egyén öntevékenységére. Az állami szerv előírhatja az exportálható mennyiséget, minőségei, a valutáris és egyéb feltételeket; amelyeknek keretén belül azonban a külföldi partnert legtöbb esetben az egyénnek keli megkeresnie. Az exportnál különben is nagyobb, kereskedelmi ismeret, alaposabb árués szakismeret szükséges, azonkívül elengedhetetlen kejlék bizonyos külföldi összeköttetések kiépítése. Az exportkereskedelmihez lényegesen nagyobb tőke is szükséges, mint a belföldi kereskedelemhez, mert hiszen az áru körforgása lassúbb, az üzletek hosszabb idő alatt bonyolódnak le. Nagyobb rutin és gyakorlat szükséges a nemzetközi kereskedelemhez és az főleg nagyobb felelősséggel is jár. Ez a felelősség^ nemcsak magával a vállalkozóval szemben érvényesül fokozottabb mértékben, aki végeredményben a y

saját vagyonát kockáztatja, de nagy a felelősség az állammal, a közzel szemben is. Az exporthoz ugyanis nagy nemzetgazdasági érdek is fűződik. Éppen azért ott nem lehet és nem szabad kísérletezni és niés

1 a lehetőségét is ki kell küszöbölni annak, hogy egyes esetek révén az egész magyar kereskedelem jóhírneve kifelé csorbát szenvedjen. Az export pedig ma. olyan fontos az államra nézve, hogy a hazai fogyasztást még erőszakkal is vissza kell fejleszteni csak azért, hogy minél többe! ex pori ál hassunk. A magyar külkereskedelem uok összetétele ma más, mint volt még esak néhány évvel ezelőtt is. Ma más, új piaeokat kell keresni úgy az eladásban

v mint a vásárlásban. A mai idők kötelezően írják elő a kormányzat számára is, hogy nyersanyagforrásokat keressen olyan országokban, ahol erro a lehetőség megvan. Felvetődik az a kérdés, hogy talán cél szerű lett volna idejében, amíg orré a lehető séa- még majdnem korlátlanul megvolt, megfelelő mennyiségű és elsőrendű közszükségletet jelentő nyersanyagkészletekét iinpor tálni, mint nemes devizatartalékot gyűjteni, amelyből ma csak egy hányadát lehet azoknak a nyersanyagoknak beszerezni, ba ugyan egyes nyersanyagok egyáltalán még kaphatók. Ha már a külkereskedelemről beszélek, legyen szabad néhány megjegyzést szentelnem a külkereskedelem legfontosabb szervének, a Külkereskedelmi Hivatalnak és legteljesebb elismerésemet kifejezni a hivatal tisztviselői karával szemben és szeretném, ha ezt az elismerést a miniszter úr ő nagyméltósága a tisztviselők javadalmazásánál is kifejezésre juttatná. Ennek a hivatalnak- érdemes tisztviselői kara élénk cáfolata annak a lassúságnak, bürokratizmusnak, amely a hivatalok egyrészét általánosságban jellemzi. Ennek a hivatalnak a szelleme maga az eleven élet és a tisztviselők a vezetőkkel együtt tudatában 24*