Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés felsőházának UO. ülése felvenni s amikor például a búza 160—170—180 csehkorona volt, akkor 100—120 koronában kel­lett felvenni a búza árát, mert azt mondották, hogy az előállítási költség az irányadó; a tej­nek is alacsonyabban volt megállapítva az ér­téke, mint a forgalomban, tehát mi kevesebbet fizettünk. Most azonban ez nem így van, a ren­des forgalmi áron veszik fel a terményeket és 6%-ot fizettünk. Hogy miért, azt nem tudom. Nagyon kérem a belügyminiszter úr ő excellen­ciájáit, hogy ebben a dologban kegyeskedjék mielőbb intézkedni és ha lehet, olyan rend­szert életbeléptetni, mint amilyen Csonka-Ma­gyarországon volt. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps.) EJnök: Az idő előrehaladván, a vitát meg­szakítom. Az ülést délután 5 órakor folytatjuk. (Szünet után. Elnök: Az ülést megnyitom. Szólásra következik Jókay-Ihász Miklós ő méltósága. Jókay-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A mai időkben, ami­dőn súlyos világtörténelmi események zajla­nak körülöttünk, elsőrendű kötelessége min­den magyar embernek az összetartás és össze­fogás és ennek külső jeleként elsősorban az, hogy kifelé egy emberként álljon az ország kormányának háta mögött. Még azoknak is, akik belpolitikai tekintetben nem is értenek mindenben egyet a kormány felfogásával, kö­telességük, hogy teljes bizalommal viseltesse­nek a kormány külpolitikája iránt és a nem­zeti egység megkívánta támogatást megadják annak. A nemzet egészének legteljesebb biza­lommal kell viseltetnie az iránt a külpolitika iránt, amelyet a kormány képvisel és teljes kö­vetkezetességgel követ. Ez a külpolitika volt az, amely meghozta számukra a külföldi kap­csolatok megszilárdítását, amely az esemé­nyek és idők változásai között mindig a leg­jobbkor ismerte fel és tudta kiválasztani a leg­alkalmasabb időpontot és^ a legmegfelelőbb eszközöket a szükséges lépések megtételére és a körülmények által adott helyzetek legjobb kihasználásával a lehetőségekhez mért legked­vezőbb eredményeket tudta elérni. Ennek a külpolitikának köszönhető, hogy " eddig sike­rült távol maradnunk a körülöttünk zajló har*­cok forgatagától és hogy a világháború zivata­rának közepette mint békés sziget áll Magyar­ország. Ennek a külpolitikának voltak köszön­hetők azok a nagyszerű eredmények, amelyek a tőlünk Trianonban elrabolt országrészek te­kintélyes részének visszaszerzéséhez vezettek. Ami a belpolitikát illeti, mindenkinek 1 látnia kell, hogy ezen a békés szigeten, amelyet Magyarország alkot, teljes rend és belső biz­tonság honol, ugyanakkor, midőn más nem hadviselő államokban ez nem mindenütt mond­ható el. Nálunk mindenki nyugodtan és béké­sen végezheti napi munkáját és utána nyu­godtan hajthatja álomra fejét. Az érdem ezért tagadhatatlanul elsősorban a kormányzaté, amely iránt kell hogy ez is erősítse bizal­munkat. De látjuk azt is, hogy a kormány belpoli­tikai tevékenysége terén elődeinek nyomdokait követve, a határozott jobboldali, keresztyén és nemzeti építő politika útján halad. Ennek a politikának végső célja az egységes magyar nemzeti társadalom megteremtése, amelyet nem a nemzet értékesebb, történelmi múltban I gazdagabb rétegeinek leszorításával, hanem I 1940. évi december hó 18-án, szerdán. 147 gyengébb és fejlődésben elmaradottabb réte­geinek felemelésével óhajt megvalósítani. Minthogy a magam részéről ez iránt a politika iránt is a legteljesebb bizalommal viseltetem, az előttünk fekvő költségvetést elfogadom. Bár többen is megemlékeztek előttem a magyar katonáról, annak kiválóságáról, a ma­gyar hadseregről és annak kitűnő voltáról, ezt bármennyiszer is megismételni sohasem válik feleslegessé. ^ A közelmúlt nagyszerű eredmé­nyei, elszakított véreink tekintélyes részének visszatérése a magyar külpolitika kiválósága és ügyessége mellett elsősorban is a magyar katonának, a magyar hadseregnek köszönhető. Sajnosán tapasztaltuk két évtizeden keresztül, hogy nemzeti igazságunknak, ezredéves jo­gainknak hangoztatása csupán pusztába kiál­tott szó volt. Nemzeti igazságunk érvényesítése érdekében a legerősebb argumentum az az erő és tekintély, amelyet ma már, hála Istennek, erős nemzeti hadseregünk képvisel. Nemzeti hadseregünket mindnyájunk legmelegebb sze­retetével övezzük, további fejlesztéséért, gyara­pításáért s a benne rejlő megbecsülhetetlen értékű nemzeti kincset képező erőnek és te­kintélynek fokozásáért minden lehető áldoza­tot meg kell hoznunk a jövőben is. A mai időkben nagy feladatok várnak a magyar kormányra és alárendelt munkatár­saira. Főleg súlyos feladatokat rónak az ille­tékesekre a gazdasági viszonyok. Itt közelebb­ről, főleg a mezőgazdasági viszonyok tekinte­tében súlyos a helyzet. Az idei év, sajnos, fe­kete esztendeje volt a magyar mezőgazdaság­nak. Köztudomású, hogy a gabonatermés a lehető legrosszabb volt, mindenesetre sokkal rosszabb, mint azt a napisajtó, sőt a hivatalos termésbecslés is feltüntette. A. napi'aitónak mezőgazdasági kérdésekben való megdöbbentő járatlanságához és tájékozatlanságához, saj­nos, már hozzá kellett szoknunk, azt azonban igazán nem érthetjük, miért kell a hivatalos termésbecsléseknek is mindig túlzottaknak lennilblk. A későbbi termésbecslések már mérsé­keltebbek voltak, végeredményben azonban ezek sem szálltak le a termés valódi nívójára. Tudvalevő, hogy az idei gabonatermés nemcsak azért maradt alatta a várakozásnak, mert jó­val kevesebb termett, hanem azért is, mert a nedves időjárás következtében a termés jelen­tékeny része megromlott. A túlzott termésbecslést határozottan ki­fogásolnom kell, mert egyrészt alkalmas a közvélemény megtévesztésére, vérmes remé­nyeket kelt a fogyasztóközönségben s a laikus publikum előtt a gazdaközönség helyzetét túl­ságosan rózsásnak tünteti fel, de másrészt a mai körülmények között azért sem jelent előnyt, mert a külföld felé is sokkal kedve­zőbbnek tünteti fel terméseredményünket, aminek következtében esetleg onnan is na­gyobb várakozással tekintenek felénk. Különös, hogy ha túlzott volt a gabonater­més becslése, ugyanebbe a hibába esett a kapás­termények becslése is, amely óriási tengeri;, burgonya- és cukorrépatermésről szólott. Saj; nos, a gyakorlatban ezt nem láttuk. A tengeri jelentékeny része nem érett be, a cukorrépa­termés pedig, sajnos, az ország legnagyobb ré­szében olyan gyenge lett, amilyen már nagyon régen nem volt. (vitéz Simon Elemér: És en­nek az árát sem fizetik ki a gyárak! Ma kap­tam éppen értesítést*) Mind hivatalos, mind nem hivatalos he­lyekről igen gyakran halljuk hangoztatni,

Next

/
Thumbnails
Contents