Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

132 Az országgyűlés felsőházénak 40. ülése száma magasabb volt, mint az előző, a Magyar i Párt által lefolytatott utolsó választáson. Meg I kell azonban .legyeznem, hogy az 1937. évi választás alkalmával a román kormány igen lé- j nyegesen akadályozta a magyarok szavazását, j A jelölésekkor érezhető volt, hogy Károly király és miniszterelnöke eltértek attól az eredeti szándéktól, hogy kinevezésszer íi választást csináljanak. A király akkor már újra angol ; orientációt keresett, talán angol kölcsönt is ! (Derültség.) és ennek kedvéért egy szélesebb és parlamentárisabb jellegű választást akart bemutatni. Ezért a kerületekben kétszer annyi jelöltet igazoltak,, mint amennyi mandátum I azokra a kerületekre jutott. Ennél a fordulat- j nál fogya a választások többé nem voltak kinevezés jellegűek, hanem alig különböztek azoktól a választásoktól, amelyekben a magyar párt egykor a kormánnyal kartel szerű megegyezést kötött. A parlamenti részvételhez fűzött igen szerény reményeink nem valósultak meg. A parlament néma volt. Alig' tartott ülést, vita egyáltalán nem volt, még a román többségiek részéről sem, pusztán deklarációk megtartásai engedték meg. így volt ezzel mindenki, a többi kisebbségiek is, így voltak a magyarok, a németek, a bolgárok is. A képviselők működése saját kerületükben is csak szűkebb értekezletekre és személyi érintkezésekben kifejtett befolyásra szorult. Nyilatkozataik vagy oeszédeik a cenzúra folytán a közönség elé vagy egyáltalán nem, vagy csak megcsonkítva vagy elferdítve kerültek. A magyar törvényhozók csoportja ily módon csupán együttes fellépésével és a kormánynál követeléseink többszöri és fokonként mind erősbödő hangú szorgalmazásával tudott szolgálatot tenni. Mégis, ha nem is a nagy nyilvánosság előtt és beszédek útján, de kitartó és céltudatos munkájával a parlamenti csoport általános értékű és lényeges eredményeket tudott felmutatni. Ilyen eredmény a ! katolikus javak iránti egyesség, a népiskolai államsegély, a papi kongruák felemelése, a j királyhagómelléki református egyházkerület | és a magyar evangélikus egyház elismerése és pénzügyi megalapozása, amely eredmények, mellett az állampolgársági kérdés méltányos rendezését tudta elérni, mely kérdés 1923 óta a magyarságnak egyik legveszedelmesebb sérelme volt. különösen azért, mert bizonytalan állampolgárságuk miatt nemcsak munkások, hanem a magántisztviselők, iparosok és nyugdíjasok is a nemzetvédelmi törvény rendelkezései következtében abban a veszélyben voltak, hogy teljes nyomorba jutnak és mindenünnen kidobják őket Hangsúlyozni kívánom a magyar képviselők eredményes működését. Annál is inkább szükséges ez, mert ezek a képviselők, el lévén zárva a nagy nyilvánosság előtti szerepléstől ós attól, hogy beszédeik révén buzgósngnkat a magyar közvélemény megismerhesse, rendkívül súlyos és háládatlan szerepet vállaltak. Hivatalos alkalmakkor idegen uniformist kellett vi-. selniök, és viselték csakis azért, hogy a magyarság érdekeit szolgálhassák, hathatósai] és önzetlenül. Különösen; az egyenruha volt a kozönséig szemében rendkívül népszerűtlen, — és ez nagyon természetes is — de annál nagyobb az érdemük azoknak, akik népünk iránta kötelességtudóéból mindent vállaltak és telrjesítettek. '(Ügy van!) TSzek alatt az idők alatt a magyar népkö zö.Sí*ég szervezetét munkáltuk és ez à munka 1940. évi deóember hó 18-án, szerdán. elég örvendetesen haladt. El kell ismernem, hogy az első esztendőben a román kormány nean akadályozta ezt a szervezést. Inkább az okozott nehézséget, hogy a magyar közönség az azelőtti időkből szokva lévén a hangos propagandához, a nyilvánosság előtt kifejtett munkához, csak lassacskán értette meg azt az érteiket, amelyet ez a szervezés jelent, és lassanként látta meg azt a szolgálatot, amelyet minden téren és a legaprólékosabb módon mind a népköz ősség, mind a törvényhozók az ő javára teljesítettek. Amidőn azonban ebben megbizonyosodott, — és hamarosan megbízón y oso dott — annál lelkesebben karolta fel ezt az ügyet. Számos váratlan akadállyal is meg kellett küzdeni. Kárpátalja meghódítása 1939 tavaszán és az ezzel kapcsolatos román mobilizáció máris elég nagy nehézséget jelentett. De nehézséget jelentett az is, hogy magyar népünk abban a hitben élt, hogy a magyar hadsereg diád aknás előnyomulása nem áll meg a határion és mivel azt hitte, hogy tovább jön, azt tartotta, hogy ebben az utolsó órában minden szervezkedés tel jesen felesleges. Mégis ezen a tavaszon be tudtuk állítani a szervezet összes tagozatait a vi déken, mindenütt a választási formákat tartva be, és a szervezet már hatásosan működött. Munkánkat még egy körülmény nehezítette újra meg és ez az 1939 őszién! kipattant ekrazitügy volt. JSiolia ennek káros kihatásai az eg&íz esztendőn végighúznak, mégis ezekben az őszi hónapokban tudtuk 'kifejleszteni a népköizösség szomszédsági szervezeteit, főleg a városokban, ugyanakkor az ekrazit-ügyben elfogott testvéreink érdekében is köz-be kellett járnunk — hiszen 220 magyarról volt szó —• és ezeknek a ki szabadítására mindent elkövettünk. E téren nagyon sok gonddal és sok utánjárással mégis eredményeket érhettünk el. Természetesen az ügynek a befejezését az jelentette, hogy a magyar külügymiiiisztéiriunn vette át az előkészített anyagot és az ő közbelépésének eredményeképpen a 220 gyanúsítottból csak 15-öt ítéltek el, a többieket pedig vagy szabadon bocsátották, vagy áttették a határon. Már ebben az ügyben is látszott, hogy a magyar népközösség, vagyis a társadalmi szervezet lett a magyarság valódi képviselője és ügyeinek komoly védője, annál is inkább, hiszen a képviselők és szenátorok a népközösség vezetésében' is részt vettek és tulajdonképpen annak vezetőivel a legtöbb helyen azonosak is voltak. így tekintette a népközösséget a román kormányzat is. A magyar népközösség önállóságát a kormányzattal szemben mindvégig megőrizte. Szervezeti szabályzatát minden román befolyástól mentesen alkotta meg és nem is volt hajlandó annak jóváhagyását kérni vfelaha is, sőt a szabályzatot nem is mutattuk be azoknak a helyi hatóságoknak, amelyek gyűlések tartásánál vagy tagdíjak szedésénél azt minduntalan és különösen a későbbi időkben folytonosan követelték. Működésünkbe a román kormány részéről semmiféle beleszólást, irányítást vagy ellenőrzést nem tűrtünk és az állandó ostromállapot ellenére soha üléseinkre az ottani szabályzatok szerint kötelező szigui a nca-detektíveket nem engedtük be és nem tűrtük meg. A magyar összefogás pedig ezekben a keletekben folyton erősödött. A múlt év december 3-án a szervezett maeryar munkásság csatlakozott hozzánk, a népközösséghez is és a par-