Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés felsőházának 40. ülése 1940. évi december hó 18-án, szerdán. 133 lamenti csoporthoz is: képviselői és szenátorai útján a parlamenti csoporthoz, a szervezetek útján a népközösséghez. JtClső eset volt ez, hogy a munkásság teljes egységben, a polgári társadalommal egyetlen akaratban forrott össze és együtt .szolgálta karöltve a nemzeti érdeket. Óriási erőn yareséget jelentett ez a csatlakozás. Ebben az évben, 1940 januárjában az iparosságot sikerült megszerveznünk egyetlen olyan szervezetben, amilyen a gazdasági egylet alakjában a gazdatársadalomra nézve már fennállott. Mi sem jellemzi inkább azt az erőt, amelyet ez képviselt, mint az a féltékenység, amelyet ez a szervezet román oldalon felkeltett. Az engedélyezésekor valószínűleg azt hitték, 'hogy valami vérszegény egyesülés lesz, de amikor látták, hogy ez egy nagy élő szervezetté alakult ki, akkor folytonosan és mindinkább fokozódtak az elgánesolások és a nehézségek. A kisebb gyűléseket is betiltották, továbbá betiltották a tagdíj szedést, egyes vezetőket a rendőrségre vittek és minden módon próbálták őket megijeszteni, közbelépésünkkel azonba.ii majdnem kivétel nélkül meg tudtuk őket védeni és tagjaink a tagdíjfizetést miniden akadályoztatás elleneié mindvégig a legnagyobb buzgalommal teljesítették. A magyar népközösség súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a román kormány és a román közvélemény mindvégig a népközösséget tekintette a. magyarság jogos képviselőjének és minden levelére úgy a minisztériumok, mini à közhatóságok rendszerint úgy intézkedtek és úgy válaszoltak, mintha a népközösség maga is hatóság lett volna és mindvégig, a besszarábiai krízisen át egészen a bécsi döntés utáni első napokig, vagyis addig, ameddig a népközösség dolgozhatott, a magyarság egyedüli jogosult képviselőjének tekintették. A bécsi döntés utáni napok forradalmi tüneteket váltottak ki, főleg Kolozsvárt. A népközösség szervezetei ezt a tűzpróibát is kiállották. Tagjai buzgó, bátor fellépésének és helytállásának köszönhető, hogy nagyobb vérontás nem történt ezekben a legsúlyosabb órákban. Ez az általános vázlata annak a, munkának, amelyet Erdélyben végeztünk. Szükségesnek tartom azonban egy részletre, ennek a munkának egyik ágára kitérni, amely Magyarországon, a mi Magyarországunkon: — azt hiszem — ismeretlen, és ez a szomszédsági szervezet. (HqlUuk! Halljuk!) A szomszédsági szervezet a legkisebből, a legkisebb egyedekből, a legkisebb csoportokból! indul ki. Annak a képnek keretében, amelyet vázolok, azokról a szervezetekről beszélek, amelyeket a legteljesebben építettünk ki, és amelyek a legteljesebben működtek, mert hiszen azalatt a rövid másfél év alatt vagy még ennél is kevesebb ido alatt, ameddig ezt a szervezést csinálhattuk, természetesen nem mindenütt tudtuk egyformán megalkotni szervezeteinket, mivel a helyzet mindenütt más volt. Most főleg Kolozsvár, Vásárhely, Medgyes ós több más város szervezetének képét rajzolom meg, de megjegyzem, hogy mindenütt fennállott, — ha talán kevésblbé tökéletesen, kevésbbé hatékonyan is — ez. Tökéletesek voltak szervezeteink Kolozsvá rótt, Vásárhelyen, Aradon, Temesváron, Brassóban és Medgyesen, sőt a bukaresti tagozat is teljesen ki volt építve. Ami a tagok számát illeti, elmondhatjuk, hogy ezekbe a szomszédságokba 1940 tavaszán 140.000 tag volt beiratkozva, akik valóban működtek és részt vettek a munkában. FELSŐHÁZI NAPLÓ II. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) A szomszédságok alapításakor a régi székely tized-intézményt, valamint a szászok szomszéd sági szervezetét vettük mintául. Ennek lényege az, hogy 5—6—10—12 család egy-egy szomszédtagot alkot s ezeknek istápolását, vezetését az, élükre állított tizedes végzi. Tíz-húsz ilyen szomszédság, illetőleg tized össze vau foglalva ^gy-egy főtizedi egységbe, amelynek élén a fő tizedes áll. A főüzedek városi kerületenként még nagyobb közületekké egyesülnek. Azt is osináltuk, hogy a vagyonosabb főtizedek, mondjuk, a város vagyonosabb főtizedeiuek valamelyike testvéri viszonyba; lépett a legszegényebb negyednek egy hasonló főtizedével, úgyhogy ilyen módon az egymás istápolását, a vagyonosok és a szegények kapcsolatát nemcsak anyagi, hanem lelki szempontból is imiudeu téren keresztül tudtak vinni, (Helyeslés.) Minden önállókeresetű egyén, aki belépett tagnak, saját belátása szerint vállalt tagdíjfizetést: a szegények, a munkásemberek, a napszámosok egészen kis összeget, egy-két, esetleg három leüt fizettek hetenként —ezeket a (befizetéseket bélyegek útján teljesítették — a vagyonosok pedig természetesen többet fizettek. Ilyen módon a városi tagozatok tagdíj jövedelme már februárban például Kolozsvárt a 4000 pengőt imeghaladta ezekből a fillérekből. Ugyanígy volt Marosvásárhelyi is, a kisebb városokban pedig természetesen aránylagosan kevesebb. Ebből a begyült ö^zegből alig 5—6%-oi ! rdítottunk költségekre vagy személyi fizetésekre, a többit a szűkölködők segélyezésére fordítottuk, ezen a roppant nehéz télen, amikor különösen a mobilizáció folytán rengeteg kereső nem is volt otthon, hanean künn volt árkot ásni vagy a román seregben szolgált. Azáltal, hogy a tizedes a maga körzetében mindén egyes embert ismert, — hiszen csak 5—6 családdal; foglalkozott — ez a segély valóban azoknak jutott, akik arra igazán rászorultak és akik valóban megérdemelték. A sokgyermekes családok segélyezésére a születéseknél kelengyéket adtunk, amelyek, amíg szükség volt rájuk, ottmaradtak a gyér mekágyas asszonynál, azután mentek tovább; a másikhoz, ami ennek a munkának női oldalán megint nagyon fontos szerepet játszott. Felszólítottuk a magyar orvosokat, bogy ingyen rendelést adjanak azoknak, akiket a tizedesek igazolnak, mint valóban szegény embereket és valóban rászorultakat. Ennek a magyar orvosok eleget is tettek és mindvégig teljesítették ezt a szolgálatot. Ugyanígy a magyar gyógyszerészek beszerzési áron adtak kötszert és orvosságot. Én azt hiszem, ezeknek is kijár a köszönet szava. Továbbá az intelligens fiatal nők keretében alakult egy csoport, amelynek tagjai; vállalták a szegényebb lakások egészségügyi ellenőrzését és a munkása nyák helyettesítéséi ott, ahol arra szükség volt. E téren az egyházak napközi otthonai óriási szolgálatokat tettek és nagy segítségünkre voltak. Ebben vázoltam a népközösségi in unka szociális és karitatív tevékenységét. Ez a karitatív és szociális munka hamarosan meghozta a maga gyümölcsét. Az előző évben, 1939 nyarán a bolsevista propaganda Kolozsvárt és Vásárhelyt, sőt máshol is még rendkívül éles volt. Á mi felolvasásainkat vagy munkánkat gyakran akadályozták, sőt fenyegetőleg gyülekeztek össze annak a háznak 31