Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés felsőházának £0. ülése Ez a szempont volt mérvadó mindazokra nézve, akik ezt a tárgyalást irányították és lefolytatták. Egyhangúlag- megállapodván tehát a köve­telések anyagára nézve magunk között és a magyar párt uraival, ugyanaznap délután, vagyis január 14-én megállapodás jött létre közöttünk és a román kormány meghatalma­zottja között, csupán néhány kérdés maradt fenn, amelyet a megbízott fenntartott Cali­nescu helyettes miniszterelnök döntésének. Ez utóbbi kérdések is január 17-én kielégítő meg­oldást nyertek. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) K napon tehát dr. gróf Bethlen György, Gyárfás Elemér, Szász Pál és én aláírtuk a befejező okiratot. Ebben kimondatik (olvassa): »Azzal szemben, hogy a magyarság testüle­tileg lép be a Frontba és annak választójog gyakorlására alakuló foglalkozási ágaiba, osz­tályaiba, de annak biztosításával, bogy a Front keretében mint önálló magyar tagozat jut politikai szerepléshez, kimondatik, hogy a kormány elismeri a magyarság jogát arra, hogy kulturális, gazdasági és szociális céljai­nak szolgálatára külön társadalmi szervezetet létesítsen, illetve tarthasson fenn % melybe minden eddig létező vagy ezután létesítendő magyar egyesület beletartozik.« Az itt megjelölt társadalmi szervezet en­gedélyezése volt számunkra a legértékesebb vívmány. Nyilvánvaló ugyanis, hogy^ egy fasiszta rendszerű parlamentben az a néhány kisebbségi képviselő, aki tagja lehet a tör­vényhozásnak, csupán sérelmek gyakori elő­adásához, vagy a bizottságokban .való tevé­kenységhez és befolyásoláshoz tuo: jutni, ott is nagyon mérsékelt mérvben. A népi szervezet azonban széles lehetőségeket ad. Hiszen előt­tünk állott a romániai Deutsche Volksgemein­schaft hatalmas organizációja, amelynek min­tájára a magunk népét is megszervezhetjük a magunk védelmére. Szervezhetünk egy olyan orgánumot amely fennállhat és mindennel da­colhat éppen társadalmi jellegénél fogva. Ennek létesülésével az erdélyi magyarság­nak régi vágya teljesült, ugyanis föléledhetett az az intézmény, amelyet még 1921-ben báró Jósika Sámuel indított meg »Magyar Szövet­ség« nevezet alatt, amely ugyanezt a gondo­latkört és munkakört ölelte fel, de amelyet folytonos ideiglenes betiltások és akadályozá­sok után rövidesen véglegesen is betiltottak. Létesülhetett egy olyan szervezet, amely min­den magyart immár jogosan képviselhet s amelynek keretébe a még meglevő, vagy ez­után létesítendő minden magyar egyesülés jogosan beletartozik. Az egyességi okiratban tehát az erdélyi magyarság népi egyéniségét ismerték^ el. A uépközösség jnin elének fölötti fontosságát Ja­kablfy Elemér, a kisebbségi törvényhozás leg­nagyobb szakértője már a tárgyalások rend­jén kidomborította és minden más vívmány­nál nagyobbként jellemezte. Ahogyan mondottam, a magyar nép közös­ség engedélyezése a román kormány részéről ellenszolgáltatás jellegével Ibírt, Engedélyezésé­vel az egyesség aláíróira ráhárult az a feladat, hogy a magyarságot a Frontba való belépésre felszólítsák. Az aláírás délutánján pedig a tár­gyaló kormánybiztos úr kijelentette, hogy olyan egyénnek, olyan személynek, aki a múlt­ban politikai szelepet játszott! a Magyar Nép­1940. évi december hó 18-án, szerdJán. 131 közösség vezetésére felhatalmazást a kormány neon adhat, tekintettel arra, hogy ragaszkodnia kell a Népközöisségnek kizárólagosan társadalmi jellegéhez. Az egyesééig aláírói együttesen, egy­hangúlag elfogadták, hogy a felhatalmazás ne­kem adassék ki. Másnap átvettem az arról szóló okiratot. Szövege teljesen azonos azzal a szöveggel, amelyet a német népközösség elnö­kének, Fabritius Fritzmek adott ki a kormány. A megegyezés folyományaként felszólítot­tuk tehát a népet a beiratkozásra, mégpedig olyan szöveggel, amelyben a megállapodásnak okiratát is közöltük. A beiratkozásoki rendben folytak le és egy­ségesen mentek végbe, a magyarok számára külön lajstromokkal, amelyeknek ellenőrzését magunknak kikötöttük és azokat mindenütt meg is szereztük. Ilyen módon a magyarság­nak elég tökéletes katasztere jutott kezünkhöz. Közben a február 17-i értekezlet, ahol min­den vidék vezető egyéniségei igen számosan, a magyar pártbéli vezetők is resztvettek, Gyár­fás Elemér javaslatára egyhangúlag elfogadta azt a névsort, amelyet a magyar népközö^ég ideiglenes vezetése iránt éléibe terjesztettünk, valamint elfogadta a szervezés iránti vázlatot és programmot. Immár belefoghattunk a szer­vezés munkájába. Eza munka némely vonatkozásban, termé­szeténél fogva, különbözött attól, amelyet a Magyar Párt végzett. Ugyanis a Magyar Párt az előző parlamentáris rendszernek megfele­lően a ' parlamenten belül nyilvános beszédek útján, sérelmek gyakori előadásával az orvos­lás, sürgetésével, nagyobbrészt gravaminális po­litikát folytatott, és ezt bizonyára helyesen is tette, míg a nép szervezése terén éppen politi­kai beállítottsága folytán súlyosan akadá­lyozva volt. Nekünk azonban a változott viszonyoknál fogva éppen a szervezésre kellett a fősúlyt fektetnünk, egész munkánkat erre koncentrál­nunk, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a parla­menti szereplés nem sok eredménnyel kecseg­tet, tehát erre kellett koncentrálnunk munkán­kat és ennek zavartalan teljesítését kellett biz­tosítanunk addig, ameddig a január 17-i meg­egyezés enyhébb légköre ideig-óráig fennállt. Beszédek tartására nagy nyilvánosság előtt alkalmunk úgysem volt. Aa ostromállapot és a szigorított katonai cenzúra még a sajtópropa­gandát is úgyszólván lehetetlenné tette. Ebben az irányban a képviselőválasztások után sem változott a helyzet. A választások 1939 június 1-én és 2-án folytak le. A választá­sokat megelőzően a magyar vidékek vélemé­nyezése alapján megállapodtunk a jelöltek név­sorában, akiknek beillesztését a hivatalosan megválasztandók névsorába Bukaresten keresz­tül tuduk vinni, mint a Front magyar tagoza­tának jelöltjeit. Hogy jelöléseink valóban megfeleltek a magyarság bizalmának, mi sem bizonyítja jobban, mint a leadott szavazatok arany­száma. Legyen szabad néhány adatot példa­képpen felemlítenem a leglényegesebb magyar vidékekről. Ha szembeállítom az 1937-i válasz­tás adatait az 1939-es választás adataival, ak­kor a következő eredményeket kapjuk. A sza­vazatra jogosultak közül Csíkban 1937-ben le­szavazott a választók 55'4%-a, 1939-ben 875%-a, Udvarhelyben 1937-ben 631%, 1939-ben 89'2%, Háromszékben 1937-ben 634^, 1939-ben 802%. Ezekből az adatokból megállapítható tehát, hogy a magyar választók részvételének arány-

Next

/
Thumbnails
Contents