Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

124 Az országgyűlés felsőházának 39. ülése elnök úr is, amikor saját tudomása és ítélete alapján mind a két törvényben, mind az 1938. évi XV. tc.-ben, mind pedig az 1939 : IV. tcben külön intézkedési jogot biztosított a mindenkori miniszterelnök részére, amellyel kivételt engedélyezhet az idegennyelvű sajtóorgánum részére. Azért történt ez, mert ő is úgy látta, hogy a Pester Lloyd más elbírálás alá esik, mint minden más vele abszolúte nem azonos kategóriába tartozó magyar sajtóorgánum. Ha tehát az 1939 : IV. te, nem hajtatott végre teljesen, ez törvényes alapon történt, mindenkor miniszterelnöki engedéllyel. A miniszterelnök úrnak a képviselőházban erre vonatkozólag előadott adatait még a következőkkel óhajtanám kiegészíteni. 1941 január 1-től kezdve felelős tisztséget, vezető pozíciót zsidó munkatárs a Pester Lloydnál betölteni nem fog. A 16, még alkalmazásban lévő zsidó munkatárs közül 7 felmondásban van és vagy január 1-én vagy az év első felében elhagyja a lapot. A kiadóhivatalnál és a nyomdánál viszont minden zsidónak vagy zsidó származásúnak felmondtam vagy felmondok január 1-én, mert azt a védelmet, amelyet a magasabb nyelvi készség és műveltség alapján a szerkesztőség számára igényelnem kell, nem igényelhetem jóhiszeműen a segédhivatalok számára. Kérnem kell tehát mind az illetékes tényezőket, mind pedig^ a támadókat, hogy vegyenek tekintetbe két körülményt. Az egyik az, hogy a magyarságnak és Magyarországnak nem sok eszköze van, amely védje, amely küzdjön érte kifelé. É kevés eszközök egyike a Pester Lloyd és talán azt is mondhatnám, nem utolsórendű eszköze. A másik szempont pedig az, hogy becsületes magyar lelkiismerettel csak az tudja elbírálni, hogy mit lehet és mit szabad tenni, aki ismeri az eszközt és ismeri a feladatokat. Mélyen t. Felsőház! Legfőbb feladatunk a nemzet testi és lelki épségének fenntartása. A reánk váró nagy megpróbáltatások és biztos elszegényedésünk ellenére, amely a háború folytán be fog következni, minden igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy kultúrország maradjunk. Kultúrország abban az értelemben, hogy önmagunkból kell kitermelnünk azokat az értékeket, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy hatalmas, erős és nagy szomszédaink mellett, mint tisztelt és becsült barát, vagy ellenfél fennmaradhassunk ezen a helyen és továbbra is élhessünk történelmi hivatásunknak. Elporladó rétegek helyett új, kultúrképes rétegeket kell teremtenünk, amelyek olimpuszi fáklyavivőkként vigyék tovább azt a szellemi, erkölcsi és hadi fölényünket, amelyet 900 évvel ezelőtt itt megszereztünk és amelyre — azt hiszem — méltóaknak bizonyultunk. Azt hiszem, a magyar országgyűlés törvényhozóinak jogai és kötelességei a jövőben sem fognak alapvetően megváltozni. Nem pedig azért, mert a miniszter úr által az orHitélesítih : Székács Antal s. Te. naplóhitelesitő'bi 19hO. évi december hó 17-én, kedden, szággyűlés másik Házában felrajzolt elgondolások mutatják, hogy ez nem áll a kormányzat szándékában sem, merfc a kormány szándéka csak az, hogy a múlt intézményeit a jelen igényeihez és ideáihoz hozzáidomítsa a nélkül, hogy a múlt értékeit megsemmisítené. De azért sem, mert az alkotmányos intézményeinkben van olyan immanens erő, amely fennmaradásukat a jövőre is biztosítja. Ha a nemzet élni akar és élni tud, ezeket az intézményeket is fenn fogja tartani, mert ezekben az intézményekben éppen úgy, mint egyéniségünkben is bölcs kettősség van. A bölcs kettősség, mint már említettem, a múlt tanulságainak és a jelen igényeinek egyesítése, egyéniségünkben pedig az, hogy fenn akarjuk tartani mindazokat a kvalitásokat, lelki alkatunkat és hivatottságunkat, amelyek egyéniségünket teszik, mert egyéniség nélkül nincs nemzet, de a mellett tagjai akarunk maradni az európai keresztény KUÍtúrközösségnek mint értékgyarapító és értékfejlesztő tagjai. Nemzeti sokszínűség nélkül nincs európai kultúra és meghalt ennek a kontinensnek a kulturális élete. Ez a biztosítéka annak, hogy mi is fenn fogunk tudni maradni, ha bennünk magunkban megvan az erő és az akarat a fennmaradáshoz. Meg kell őriznünk mindegyikünknek magunubai bizonyos kurucságot, de nem szabad sohasem labanccá lennünk. Nem szabad azonban egyben elfelejteni azt sem, hogy kötelességünk abba a keretbe beleilleszkednünk, amely keretben minden katasztrófa és veszély közepette élnünk adatott s amelyben államunkat újjá alkothatjuk. Nekünk feladatunk és hivatásunk, hogy elkerüljük minden újabb katasztrófa lehetőségét, elkerüljük lelkiismeretes munkával, megbízhatósággal, hűséggel, önérzettel és előrelátással, tapintattal és rugalmassággal. A kormány iránti fenntartás nélküli bizalom jeléül a költségvetést elfogadom, (Éljenzés és taps.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 18-án, szerdán d. e. 10 órakor tartjuk a következő napirenddel: a költségvetés folytatólagos tárgyalása, továbbá a m. kir. miniszterelnök előterjesztése a honvédelemről szóló kivételes hatalomnak négy hónappal való megnosszab(bítása tárgyában. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. i0erem annak felolvasását. Péchy Manó jegyző (felolvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és a mai ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 48 perekor.) Szinnyei József s. h. ígi tagok.