Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés felsőházának Ê9. ülése 1940. évi december hó 17-en, kedden. 115 beszelt és a háromnapos tárgyalások alatt egyebet sem láttam, mint hogy az érdekképviselet jutott szóhoz és ennek alapján alakultak ki azok az intézkedések, amelyek äz ottani mezőgazdasági tervgazdálkodásra vonatkoztak. Egy másik példára is tudok hivatkozni. Amikor résztvettem Bad Kreuziiaelnban a szőlészeti kongresszuson, a Viiizer-Genossenschaft gyűlésén, itt viszont Darré f öldmivelésügyi miniszter úr felfogását ismertem meg. Mondhatom, hogy tisztán csak érdekképviseletek voltak együtt. Ezek mind bele vannak vonva a Reichsnährstand szervezetébe és erre van felépítve az egész. Ha zután az érdekképviselet bevonásával határozathoz jutottak, akkor ezt száz százalékig végre is hajtják, ott azután már nincs megalkuvás. Tudom, hogy a kritika kellemetlenül hat és nem is szeretnék kritizálni, az ország érdeke azonban, mégis megköveteli az őszinte szót. őszintén be kell vallanom, hogy nálunk sokszor mintha fordítva lenne. Napvilágot láttak rendeletek az érdekeltség bevonása nélkül vagy azok véleményének ellenére, csak hatalmi szóval» azután ezeket a rendelkezéseket többször megváltoztatták, ami újabb zavart okozott, és a végén a keresztülvitelnél nélkülöztük azt az erélyt, amellyel ezek megindultak. Valamikép ezek a dolgok megakadnak; valószínűleg azért, mert a gyakorlati életben nem válnak be. En tehát ezért különös súlyt helyezek arra, hogy az érdekeltség bevonásával jöjjenek létre ezek a rendeletek, (Helyeslés.) mert különben termelésünk könnyen visszafejlődik, ami pedig ellátásunkat is veszélyeztetné. Éppen a mai nehéz helyzetben, egy katasztrofális gazdasági év után fokozottabb mértékben kellene alátámasztanunk a termelést, hiszen csak ez biztosíthatja számunkra azokat az anyagi eszközöket, amelyekre okvetlenül szükségünk van és szükségünk lesz, miután olyan problémák állanak előttünk, amelyek csak félig vannak megoldva, amelyek ebben a költségvetésben nem szerepelnek, de amelyekre kell készülnünk, mert előlük kitérnünk nem lehet. Ezen a vonalon az első helyen áll honvédelmünk további fejlesztése- Magyarország egész földrajzi helyzete, központi fekvése, úthálózata stb. egyenesen predesztinálja az országot arra, hogy a. gyorsanmozgó alakulatokat különösen kifejlesszék és alkalmazásukra különösen nagy súlyt fektessenek. Az elmuH háborúk is mutatják, hogy milyen döntő szerepük volt éppen ezeknek a gyorsmozgású alakulatoknak. Ezzel kapcsolatban természetesen szükségünk van harcképes, erős tankokra is. Ezek nagyon drága dolgok, de nélkülük hadseregünk harci értéke nem lehet elsőrendű es nem felelhet meg egy modern háború követelményeinek. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy egy megerősített állás leküzdéséhez okvetlenül szükséges a nehéztüzérség. Nagy szükség van tehát nehéztüzérségünk fejlesztésére is, ami szintén drága tétel. De be kell szereznünk ezenkívül az egész vonalon mindenféle műszaki felszerelési tárgyat is, amely mind igen sok pénzhe kerül. Van azonban még valami, igen t. Felsőház, ez pedig egy erős légiflotta létesítése. (Úgy van! Ügy van!) Ha Magyarország meg akarja tartani és biztosítani akarja a maga számára a katonai fölényt á Duna-medencében, akkor erős légiflottára van szüksége, (Ügy van! Ügy van!) ami elől nem térhetünk ki. Ez szintén igen drága dolog, de erre is fel kell készülnünk. Végül tekintetbe kell vennünk még azt is, hogy mintán részben visszakaptuk ezeréves határainkat, ezek biztosítása céljából okvetlenül szükségünk van erődítményekre is. Méltóztatnak tehát látni, hogy honvédelmünk fejlesztése még igen nagy összegeket fog igénybe venni. Ezeket előteremteni pedig csakis termelésünk és munkánk fokozásával lehet. Egy másik " fontos intézmény, amelynek reorganizálására most már okvetlenül szükség van, az Államvasutak. Ahogyan halljuk, a Máv: reorganizációja körülbelül 700 millió pengőbe . fog kerülni. Nemrég olvastam erről a kérdésről egy tanulmányt, amely tanulmány valósággal iskolapéldája a fordított'és helytelen eljárásnak. Azt írja az illető szakember, bogy a Máv. reorganizációjához nagy befektetésekre van szükség, ez tehát igen sok pénzbe fog kerülni Rögtön tudja azt is, hogy honnan kell ezt a pénzt előteremteni. Azt mondja, elsősorban igénybe kell venni a földmivelésügyi miniszter úr rendelkezésére álló azt az alapot, amely a mezőgazdaság támogatására szolgál, hiszen a mezőgazdaság növekvő konjunktúrában él, erre tehát nincsen szüksége. (Elénk eüenmondások.) Ez egy nagyon (Egy hang: Okos ember! — Derültség.) okos ember, ez valószínű, de a tanulmány mindenesetre nagy feltűnést keltett, az ilyen tanácsadók pedig nagyon veszélyesek. (Ügy van! Ügy van!) Kérdem, ha mi a helyett, hogy alátámasztanak a termelést és így nagyobb eredményekre tennénk szert, elvonjuk a támogatást a termelőktől, akkor miből fogjuk mi ezeket a többkiadásokat fedezni? A harmadik tétel, amely szintén még előttünk áll, Erdély újraépítése. Magától értetődik, hogy ma még nem tudunk errevonatkozölag közelebbi számokat, de mindaz, amit az ember hall, arra enged következtetni, hogy igen tetemes összegekre lesz szükség, ha mi Erdély újraépítését a közeljövőben biztosítani akarjuk. Mindazt, mint ahogyan már többször mondtam, csakis termelésünk fokozásával tudjuk elérni és hogy mit kell a termelés fokozására és előmozdítására teniii, ezt már a vita során a különböző termelési ágak illusztris szónokai igen bőségesen fejtegették. A magam részéről csak kiegészítőén szeretnék a magyar szőlősgazdák jelenlegi igen súlyos helyzetére röviden rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Az idei év a szőlőgazdaságok fekete éve volt és a leggyöngébb termés, amelyre valaha is vissza tudunk emlékezni, az idén volt. Egy kemény, hosszú télben rosszul indult a rügyezés, utána jöttek a májusi fagyok, azután jött a sok eső, árvíz, a peronoszpóra, a lisztharmat, szóval az egész termés tönkrement. De még nagyobb baj is származott a kedvezőtlen viszonyokból, az, hogy a vesszők nem értek be. A szakemberek egyetértő véleménye szerint a jövő évben is csak igen kevés és gyönge termésre van kilátás. Most milyen feladatok előtt állunk, ha ezen a bajon segíteni akarunk? Két feladat előtt: először a jövő évi termést biztosítani, másodszor a szőlőtermő vidékek munkásainak helyzetén segíteni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy.az.idén az emltíett bajok következtében a szőlők betegek,, rettenetesen rossz állapotban vannak. De- rá kell mutatnom arra, hogy az alföldi szőlők igen nagy része most is víz alatt áll vagy legalábbis talajvíz, által veszélyeztetve van, úgy hogy számítani kell árra, hogy a magyar szőlőgazdasági területek igen