Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-39
114 Az országgyűlés felsöházáfiak 39. ülése 19 W.' évi december hó 17-én, kedden. nul tunk, hogy okult a nemzet és ma mar nincs senki, aki ebből kérne. Miért beszélünk mégis általánosságban arról, hogy a belső rend veszélyeztetve vanl Hát lehet ezen egyáltalában csodálkozni, amikor nem is olyan régen egy miniszterelnök maga hangoztatta a -csodálatos forradalom szükségességét és hogy ha olyan jelenségek mutatkoznak, aminők éppen most foglalkoztatják a magyar királyi bíróságot? Struccpolitikát követni nem lehet és ez nagyon veszélyes volna. A veszélyt látnunk keli, fel kell készülnünk rá, de neim kell túlbecsülnünk és, nem kell tőle megijednünk. Mert az, hogy a rendet fenn tudjuk-e tartani, va— nem, utóvégre tőlünk függ. 1918-ban és 1919-ben egy hosszadalmas, a végkimerülésig folytatott háború, a polgári társadalom szervezetlensége, mondhatjuk gyávasága, vagy nemtörődömsége, a nemzet hivatott és a többségre támaszkodó vezéreinek félreállítása, az általános háborús kimerültség és a katonai fegyelem felbomlása lehetővé tette egy destruktív kisebbség forradalmi kísérletének tulajdonképpen meglepő sikerét. Okuljunk ebből. Ma azonban egészen más a helyzet, mint akkor f Volt. Ma nem vagyunk egy hosszú, véres háború, éhség és vereség után, ma vér és háború nélkül visszaszereztük az elrabolt területek nagy részét, ami egy vérnélküli győzelemmel felér. Ma van , a nettnzetnek egy Istenadta vezére, aki egyszer már kiemelte ezt az orszá got a forradalomból és a kommün elesettségé bői, aki diadalrajuttatta a szegedi gondoïatoT, országgyarapító Kormányzónk személyébe rí. (Elénk,éljenzés és taps a Felsőház minden oldalán.) Szégyen, gyalázat lenne, ha a nemzet mégegyszer megbotlanék és most újra belezuhanna a forradalomba. Szervezkedjünk tehát, sorakozzunk fel vitéz Kormányzónk mögé, szervezkedjünk ia rend megmentésére és biztosítására: adjunk bátran és elszántan hangot annak, hogy Kormányzónkat el nem hagyjuk és hogy nem engediük többé ezt az országot forradalomba és (más kalandokba belesodorni. Be nem elég. hogy csak a kormánytól követeljük és kérjük az erélyt, hanem sorakozzunk is fel a r kormányelnök mögé, aki komolyan el van szánva arra, hogy a rendet fenntartsa. Teleki Pál gróf miniszterelnök úr va sámán azt mondotta, hogy állja a vártát. A helyünk ott" van mellette és támogassuk, kövessük őt! Egy^ dologra azonban mégis szeretném a t kormány figyelmét felhívni és ez az, hogv okvetlenül rendet kell teremteni a. fon to« állami üzemeknél, (Ügy van! Ügyi van!) első«orban a. Máv. és a magyar királyi posta szeméi vzeténél, valamint a fontos városi közüzemeknél. a r világítási, közlekedési éfl ellátási üzemeknél. A félrevezetett embereket elsősorban lelkileg 1 kell megnyerni, meg kell őket győzni, meg kell gyúrni, de ha szükség van rá, akkor a törvénv télies szigorát is alkalmazni kell Távol kell tartani a politikát a közigazgatástól is és ez elsősorban az alsóbbfokú közeerekre, néldául a jegyzőkre, a szociális titkárokra, a gazdasági felügyelőkre,, stb.-re .vonatkozik, akik leHnkább és legszorosabban érintkeznek a, n'énpel. De, t. Felsőház, a hatalmi kérdés ultima ratióban mindig a fegyveres erő magatartásán és belső erkölcsi értékén múlik. Ezért ki kell irtani a honvédségből mindenféle politizálást. (Ügy van! ügy v a n! — Élénk helyeslés.), illetőleg nem szabad megengedni, hogy a politizálást a honvédség körébe belevigyék. Erről bővebben nem kívánok bes-zélni. Erről más alkalommalvolt szó és én csak örömmel vettem tudomásul a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának azt a leghatározottabb kijelentését, hogy a honvédségben semmiféle politizálást nem fog túrni. Ez tulajdonképpen természetes i«, mert hiszen a mi nagyszerű szolgálati szabályzatunk ezt minden kétséget kizáró módon állapítja meg. Fel kell tételezni, hogy minden tényleges szolgálatot' teljesítő tiszt vagy altiszt • ismeri a szolgálati szabályzatot. Ha pedig ismeri, akkor a politizálással tudatosan vét a szolgálati szabályzatban foglalt kötelezettsége ellen és ezért felelősségre kell vonni. (Ügy van! Úgy van!) Nem azért mondom ezt, mintha nem lenne bizalmam a honvédség kitűnő szelleme iránt, amelyről éppen a közelmúltban, Erdély visszaszerzése alkalma vei tanúságot tett, de éppen ezért a legnagyobb eréllyel kell távoltartani a honvédségtől minden olyan próbálkozást, amelynek célja ennek a kitűnő szellemnek a politizálással való megfertőzése. A belső rend fenntartása tehát az egyik alapelv, amelyen fel kell építenünk gazdasági felkészültségünket a mai nehéz időkbenA másik, nem kevésbbé fontos tényező gazdasági termelésünk biztosítása és fokozása. A termelést az egész vonalon alá kell támasztanunk, akármilyen termelésről van is szó. Nézetem szerint fontosabb a termelés alátámasztása, mint az árszabályozás kérdése, mert ahol van áru, ott drágulástól nem kell félni. A drágulásnak legjobb és leghatásosabb ellenszere a bőséges termelés. Az árszabályozással azonban semmiesetre sem szabad a termelést megbénítani, mert ha ez megakad, ott nincs áru, és ott aztán hiába minden árszabályozás, mert ott a drágulást megakadályozni nem lehet! A jelenlegi helyzetben, igen t. Felsőiház, ami kor az a veszély fenyeget, hogy ellátásunk esetleg nem lenne biztosítható kellő elővigyázat nélkül, a termelés bizonyos irányítására szükség lehet. Ez azonban kétélű fegyver és könnyen visszafelé sülhet el, éppen ezért a magam részéről szükségesnek tartanám, hogy a termelés irányítására, szabályozására vagy az árpolitikára vonatkozó minden intézkedés csakis az illető termelési ág elismert érdekképviseleteinek és a kellő szakembereknek^ bevonásával történjék nieg. Igen megmyugtatólag hatottak a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájának erre vonatkozólag előbb elhangzott kijelentései. Sokszor azonban úgy van, hogy ép miniszteriális körökben vonakodnak az érdekeltség ilyen bevonásától, azt mondván rá, hogy miért ezeket most meghallgatni, ezek csak okoskodnak és akkor nem lesz az egészből semmi. Inkább kiadják a rendeletet éneikül. Ez nagy hiba, mert később kitűnnek a bajok s ezek miatt szenved az ország, az ellátás, a termelő és maga a kormány is. Hallottam, arra hivatkoznak, hogy Németországban ez nincs, ott minden parancsszóra megy és azért válik be olyan jól ez a rendszer. Ez óriási tévedés. Még sohà az érdekeltségnek annyi szava nem volt Németországban, mint a mai rendszerben. (Ügy van! Ügy van!) Magam tudok hivatkozni két példára. Göring birodalmi vezértábornagy meghívására résztvettem Berlinben a Eeichstagnng der deutschen Forstmänner nagygyűlésen, amely már a külső formákban is megmutatta azt, mennyire belevonják az érdekképviseleteket a tanácskozásokba. A Reichstagung ünnepélyes megnyitása a parlamentben', volt, Göring vezértábornagy úr maga tartotta a megnyitóbeszédet, utána- pedig rögtön az országos erdészeti egyesület elnöke
