Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

108 Az országgyűlés felsőházának 39. ülé igyekszem, ha a másik oldalon az ármegálla­pítás nem teszi rentábilissá a termelést. Hiába bonyolítok én le kos-akciót vagy bárány-akciót, ha a másik oldalon a termetes rentabilitását illúzóriussá teszik. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá kell mu­tatnom arra is, hogy a körülöttünk lévő álla­mok közül Németországban 3 pengő 20 fillér, Jugoszláviában 3 pengő 40 fillér, Szlovákiában és Romániában pláne 4 pengőn felül volt a gyapjú ára. A romániai gyapjúárnak ez a nagysága mintegy előírta a kormánynak azt, hogy az erdélyi gazdáktól ne 2 pengő 80 fillé­res alapáron vegye át a gyapjút, miért lehetet­len az* hogy azok, akik most visszakerültek Magyarországhoz, rossziabbul járjanak. Ez kény szeri tette helyesen a kormányt arasa, hogy 4 pengős alapáron vegye át Erdélyben a gaz­dáktól a gyapjúmennyiséget november 30-ig. Most én ezt a Reichenbach professzor vezetése alatt álló árkalkuláló intézetet utasítottam arra, lépjen érintkezésbe az árkormányibiztos­sal, hogy a gyapjú árát most állapítsuk meg előre. (Helyeslés.) Ha ugyanis, nem állapítjuk meg a gyapjú árát, akkor a bárányokat le fog­ják vágni, és akkor nem egy évi, hanem több évi hiányról van szó. Méltóztatott a cukorrépaár kérdését is fel­vetni. A cukorrépaár kérdéséről a pénzügy­miniszter úr, azt hiszem, ma délután vagy pe­dig holnap fog az igen t. felsőházban beszélni és akkor erre vonatkozólag a választ megadja. A magam résziéről meg kell mondanom azt, hogy a 2 pengő 80 filléres répaár nem kalku­lálta azt, hogy ősszel ilyen nehézségek lesznek, nem kalkulálta, hogy a kiszedési költségek olyan magasak lesznek és nem kalkulálta azt, hogy sok helyen, sajnos, ladikról vagy dereglyéről kel­lett a répát kiszedni, úgyhogy a magam részé­ről proponáltam is, hogy az őszi munkák meg­drágulása következtében a répaár emeltessék. Mindenesetre feltétlenül szükséges az, hogy pro futuro már most olyan répaár állapíttassék meg a jövőévi termelésre, amely a répater­melést rentábilissá teszi. (Helyeslés.) Sok szó hangzik ma az irányított gazdálkodásról, sőt sokan a tervgazdálkodás szót is ajkukra veszik. Ezt én nem ilyen értelemben kívánom meg­említeni, hanem tisztán csak .irányított gazdál­kodásról beszélek. Az irányított gazdálkodás­nak alfája és ómegája a helyes ármegállapí­tás. (Ügy van! Ügy van!), mert a helyes ármeg­állapításon keresztül lehet valamely termelési ágat stimulálni és lehetővé tenni, hogy a gazda azt a termelési ágat, amely módjuk, a belső ellátás vagy az exportlehetőségek figye­lembevételével szükséges, nagyobb mértékben felkarolja. A répaár kérdésével kapcsolatban a pénz­ügyi kincstár a muít ősszel bizonyos terhet vál­lalt magára, a 2.20 pengős répaár helyett 2.80 pengős répaárat állapítván meg. A pénzügy­miniszter azt mondotta, hogy ő ezt a 60 fillér differenciát f vállalja azzal az elgondolással, hogy ha a répatermés 9.5 millió métermázsánál nagyobb lesz, ezen a mennyiségen felül minden métermázsa után a ,gyárak 75 fillért neki meg­térítenek. Az idei répatermés sokkal kisebb volt, mint ahogy eleinte gondoltuk és az elő­állított cukor mennyisége is kevesebb lesz, úgy­hogy a pénzügyminiszter számítása szerint erre az üzletre körülbelül 4,125.000 pengőt fog ráfizetni. Mindenesetre azonban a kérdést ő fogja a mélyen t. Felsőház előtt teljes mérték­ben megvilágítani. 1940. évi december hó 17-én, kedden. Tudatában vagyok annak, hogy a mező­gazdasági termelésnek egyik komponense a munkabérek kérdése. Ha az iparban rögzítet­ték a munkabéreket és meg van állapítva a munkateljesítmény, akkor szükséges, hogy a mezőgazdaságban is a megállapított munkabé­rek mellett a munkateljesítmény is rögzíttes­sék, de egyúttal azt is megállapítsák, hogy ezek a munkabérek nemcsak minimális, hanem egyúttal maximális munkabérek is. Mert ha a munkabérfronton, a napszámbérfronton ismét emelkedés áll elő, az a termelési költséget nö­veli és ezen keresztül az ország ellátását veszé­lyezteti. A mai viszonyok közepette az ellátás kérdésére nagy gondot kell fordítanunk és nem engedhetjük meg, hogy az elsőrangú, primer életszükségleti cikkek ára túlnagy mértékben emelkedjék, amikor a tisztviselők fizetése 7%-kal és az ipari munkásság fizetései is csak bizonyos százalékkal emeltettek, mert ha a primer életszükségleti cikkek árát folyton emeljük, akkor ez circulus vitiosus és állandó emelkedés áll elő, ami a pengőfronton — a va­lutáris fronton — is veszélyt involválhat maga után. Ezért éppúgy, mint ahogyan az ipari fronton megállapították a maximális munka­béreket, szükséges, hogy ezek a mezőgazdaság­ban a napszámberekre vonatkozóan is megálla­píttassanak. Az igen t. interpelláló felsőházi tag úr mél­tóztatott^ említeni, hogy az adminisztráció komplikáltsága és a túladminisztrál ás követ­keztében a községi jegyzők teendői túlnagyra duzzadtak. Teljes mértékben igaza van az in­terpelláló felsőházi tag úrnak, de tekintetbe kell venni, hogy a háború alatt a közellátásra ezer és ezer ember állt rendelkezésre. Ügy em­lékszem, hogy ezer emberre egy ember jutott, aki a közellátást intézte. Ma még csak a kez­det kezdetén állunk és hasonló nehézségekkel kell megküzdenünk, azonkívül egyelőre még semmi apparátus nem áll rendelkezésre. A bel­ügyminiszter úrnak van egy rendelete, amely­nek értelmében az egyes községek és városok, ahol a lakosság száma a 2500-at meghaladja, minden 2000, illetőleg 2500 ember után felve­hetnek egy embert a közellátás és kozélelme­zés lebonyolítására, de ez még mindig kevés, bár sok helyen nem is vették ezt sem igénybe, mert a közületek anyagi helyzete nem tette ezt lehetővé. Szükséges tehát, hogy a közellátás é« a közélelmzés biztosítására nagyobb apparátus álljon rendelkezésre. Ezt ezen a héten a mi­niszterelnök úr az árkormánybiztossággal kap­csolatosan valóra is fogja váltani. A közélelmezéssel és a közellátással kap­csolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a világháború előtt, tehát a nagy háború megkezdése előtt, sokkal nagyobb készletekkel rendelkeztünk, mint sajnos, most. Akkor na­gyobb mennyiségű élelmiszer állt rendelkezé­sünkre, úgyhogy a helyzet sokkal könnyebb volt akkor, mint ma. Mindenesetre azonban a nehezebb viszonyok közepette is meg kell bir­kóznunk a bajokkal és azokat le kell győzni. Túlsók statisztikát kell a gazdáknak vezet­niük, túlnagy a bürokrácia minden vonalon. (Ügy van! Ugy van!) Ebben a véleményben magam is osztozom. Sajnos, így van. A gazda­sági felügyelők, akiknek kötelességük lenne a vidéken járva a gazdákat irányítani és vezetni, maguk is állandóan a túlsók statisztikáról pa­naszkodnak. A gazelláknak is állandóan bejelen­téseket kell tenniök, ők is állandóan túkottan igénybe vannak véve irodai munkákkal. Remé­lem, hogy e téren az új rendszerrel segíteni le­het. A gazdatársadalomnak, illetve & közellátási

Next

/
Thumbnails
Contents