Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése szervnek rendelkezésére fognak bocsátani megfelelő számú tisztviselőt, hivatalnokot. Ezt a nagy terhet a gazdák válláról hivatalos szervre lehet átruházni. Felvetették az irányított gazdálkodás kérdését. Ezt nem is annyira erre az interpellációra vonatkoztatva mondom, miit inkább azért, mert általában itt a felsőházban és mindenütt felvetették ezt a kérdést. Rá kell mutatnom arra, hogy az országban az irányított gazdálkodást a készletgazdálkodás bevezetése nélkül nem lehet megoldani és erre a későbbiek folyamán még ki fogok térni. Az igen t. interpelláló felsőházi tag úr felvetette a fiakérdést, mondván azt, hogy bár meggyarapodtunk és sok erdőt kaptunk a Kárpátaljával és Erdéllyel, hála Istennek és a Gondviselésnek, mégis tűzifamizériáikkal küzdünk. (Felkiáltások a középen: Só!) Sómizériák is vannak, de az nem az én resszortom, méltóztassék megengedni, hogy én a magam resszortjáról beszéljek. (Égy hang a középen: Elég baj, hogy nem oda tartozik! — Derültség.) Elég bajom van nekem a fakérdésseL Méltóztassék megengedni, hogy a fakérdésre bizonyos mértékben kitérjek. A trianoni ország tűzifaszükséglete évi 255—275.000 vagonnyi tűzifa, amiből 150.000 vagonnyi az, amely gurulni szokott, amely vasúti szállításon keresztül kerül a fogyasztó pincéjébe és kályhájába. A multévi abnormális tél és a rendkívüli tavaszi esőzések és a katonai behívások következtében ezt a 270.000 vagonnyi tűzifát nem termelték ki, úgyhogy többízben kellett rendelettel meghosszabbítani a favágás idejét ; ezt két alkalommal hosszabbítottam meg, míg azután szeptember 1-ére kitermelték azt a 270.000 vagonnyi tűzifát, amely hivatott a trianoni ország ellátását teljes mértékben biztosítani. De hiába van a tűzifa kitermelve, hiába áll ölekben az erdőn, azt le is kell szállítani és itt van a nehézség. A mozgósítás következtében rengeteg igaerőt és kézi munkaerőt kellett a hadsereg rendelkezésére bocsátani. Jöttek az őszi és a nyári esőzések, úgyhogy a fa leszállítása megakadt. A fa megközelítése legtöbbnyire lehetetlen volt. Közbe játszott egy másik komponens is. Azok a fuvarosok, akik a Kárpátalján még lovakkal rendelkeztek, olyan magas fuvarbérösszegeket kértek, hogy a fa leszállítása nem volt rentábilis. Ekkor a honvédelmi miniszter úrhoz fordultam segítségért és köszönetet kell mondanom neki, hogy kiadta a 66.000. számú rendeletét, amelynek értelmében honvédelmi munkaszolgálatra igénybe lehet venni lófogatokat és embereket. Amióta ez a rendelet megjelent, a tűzifa leszállítása nagymértékben emelkedett és fokozódott. A rendelet megjelenése előtt a Máv. vonalain guruló tüzifamenynyiség naponta 250—300, legjobb esetben 350 vagont ért el, a rendelet megjelenése után pedig ez a mennyiség elérte a napi 700 vagont. Azt hiszem, most, a fagyos idő beállta következtében a fa megközelítése is könnyebb lesz talán, viszont a másik oldalon hóakadályok is adódnak, de én minden intézkedést megtettem e téren. Utasítottam a kincstári erdőigazgatóságokat, hogy ha többe kerül is a leszállítás, e téren álljanak rendelkezésére mind az állami erdőbirtokoknak, mind pedig az egyes birtokosoknak a Kárpátalján. Nem állván elég fuvarerő rendelkezésre, még a Mateosz.-szal is megállapodást létesítettem, hogy a fa leszállítá- | sara szintén bocsásson rendelkezésre bizonyos j autó-vágón parkot. Minthogy azonban az autón ] való luvarozás jóval drágább a tengelyen vagy > 9 4.0. évi december hó 17-én, kedden. 109 vasúton való fuvarozásnál, alapot létesítettem, amely ezt a különbözetet vállalja s így a fogyasztóhoz, annak ellenére, hogy a szállítási költség nagyobb volt, a tűzifa nem megdrágulva, hanem egyenletes áron juthat. A tűzifakereskedők kijelölése nem az én hatáskörömbe tartozik. Tudom, hogy itt bizonyos zökkenők voltak és későn jött ez az intézkedés, de úgy tudom, az utóbbi időben már kijelölték ezeket a kereskedőket és azt hiszem, hogy ennek következtében most talán ezen a téren is javulni fog a helyzet. Az interpelláló felsőházi tag úrnak ezekben voltam bátor felelni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy most mindjárt válaszolhassak az egyes felsőházi tag urak felszólalásaira, amelyekben az én tárcám körébe tartozó problémákkal foglalkoztak. (Halljuk! Halljuk!) Schandl Károly igen t. felsőházi tag úr az ármentesítés kérdésére hívta fel a figyelmet, mondván, hogy miután a folyók szabályozása még Széchenyi István tervei alapján teljesen elkészültek, a Tisza és a Duna töltést nem igen szakított át — a Duna ugyan egy helyen, Lo révnél átszakított egy töltést, ele másutt töltésátszakítás nem történt — és a karokat nem i« annyira a folyók emelkedése és kiöntése okozta, mint nagyobb részben a megmaradt belvizek. Az ország csatornahálózata, azoknak a kis kanálisoknak a rendszere, amelyek a bei vizeket volnának hivatottak levezetni, m m volt olyan víztömegre méretezve, amilyen a/, elmúlt tavasszal és olyan hótömegre, amilyen az elmúlt télen esett lo, ennek következtében ezeknek a vizeknek a levezetése nem is sikerülhetett. Ennek legeklatánsabb példája taíaii az úgynevezett Átok-csatorna, amely tavasszal oly mértékben öntött ki, hogy körülbelül 40.000 —50.000 "katasztrális holdat borított el vízzel t-s minden igyekezet ellenére a Duna magas vízállása folytán ezt levezetni nem sikerült. De nemcsak az Átok-csatornánál. — értem itt a Dunavölgyi öntöző és Lecsapoló Társulatot — hanem igen sok más társulatnál, elsősorban a Duna-Tisza közén, de az ország más területein is igen nagy károkat okoztak a

> belvizek. Amint bölcsen méltóztatnak tudni, az idei költségvetési évben tetemesen nagyobb Összeget irányoztam elő, mert célkitűzésem az volt, hogy a termés biztosítása érdekében elsősorban a vízlevezetés, kérdését kell megoldani, hogy azok a termőterületek, amelyek tavaszszal és a nyár folyamán víz alatt álltak, sőt még most az ősszel is víz alatt állanak, ismét belekapcsoltassanak a termelésbe. Sajnos, az itt rendelkezésre álló összeg nem volt elegendő, de hála Istennek és hála a pénzügyminiszter úr jószívűségének, ez az összeg kipótoltatott. Azért talán elsősorban a belügyminiszter úrnak kellene köszönetet mondanom, mert tőle a téli inségmunkákkal kapcsolatosan, amelyekre 40 millió pengő iranyoztatott elő, 23 millió oengőt kapott a tárcám a vízitársulatok, a kultúrmérnöki hivatalok dotálására és alimentálására, vizek szabályozására és levezetésére. Ez a munka folyamatban van. Sajnos, a most bekövetkezett időelőtti, korai tél e tekintetben a munkát nagymértékben meggátolja. De nemcsak ezt a 23 millió pengőt sikerült kiverekednem, hanem utólag még azoknak a vízteknoknek a vizei levezetésére — amelyek nem tartoznak egy vízitársulatnak hatáskörébe sem. tehát mondjuk gazdátlanok — és így ezeknek a területeknek a termelésbe való hekanesolasára 4,318.000 pengőt sikerült biztosítani, úgyhogy a költségvetésen kívül összesen 27.318.000 pepgő álí rendelkezésemre a vízlevezetés kérdé-