Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1939. évi december hó 12-én, kedden. 01 len. Ez már megfelel a gyakorlati kívánalmaknak, számol a gazdasági élet követelményeivel és iparkodik közeledni a teljes kártalanítási elvhez, mert módja lesz mindenkinek az eszkomptáló bank segítségével megkapni azonnal tulajdona teljes ellenértékét. Természetesen mindig az országnak pénzügyi helyzetétől fog függni, hogy mennyire fogja a kapital isi a világ értékelni ezeket a papirosokat és mennyire nem. Reméljük, hisszük és kívánjuk, hogy e tekintetben sem baj, sem fennakadás nein lesz. Ha hátrányos helyzetben van a tulajdonos a megváltásnál, még hátrányosabb helyzetben van az a tulajdonos, aki haszonbérbe adta birtokát, mert a törvényjavaslat azt rendeli, hogy csak a haszonbérleti idő tizedik évében lehet kérni, hogy váltsa meg a kormány a földet. Ennek következtében tíz évvel ki van tolva annak a birtokosnak számára az ellenszolgáltatás megkapásának lehetősége. Kishaszonbérletek fognak alakíttatni. Érdekes, ha nézzük, hogy milyen jogviszonyok fognak keletkezni a földtulajdonos és n kishaszonbérlők között. A földtulajdonos marad földtulajdonos, de nem fog közvetlen jogi öszszeköttetésbe kerülni a kishaszonbérlővel, meri az állam gondoskodik arról, hogy az Országos Földhitelintézet vagy pedig egy másik szerv fizesse a bért és ez fogja a bérleti kötelezettségeket magára vállalni. Ha azonban egy haszonbérbe adott birtokon fognak kishaszonbérleteket alakítani, akkor a jogi viszony a kövei kező lesz: A földtulajdonos jogi viszonyban marad az eredeti haszonbérlővel, akitől a bérletnek egy részét már elvették, azonkívül pedig jogviszonyba kerül a kishaszonbérlőkkel. A törvényjavaslat azt mondja, hogy ez a haszonbérleti típus egy sui generis-valami. Itt nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy a haszonbérlő egy főbérlő és hogy ő a földbérletből folyó összes jogait érvényesítteti a kishaszonbérlőkkel szemben, viszont a kishaszonbérlők sem tekinthetők a bérlő függvényének. De nem mondja meg a törvényjavaslat, hogy mik azok a jogok, amelyeket nem lehet gyakorolni. Ebből jogbizonytalanság keletkezhetik, én tehát azt ia kérelmet terjesztem az igazságügyminiszter úrhoz és a földmívelésiigyi miniszter úrhoz, hogy a kiadandó végrehajtási utasításukban magyarázzák meg, melyek azok a jogok, amelyeket lehet ilyenkor gyakorolni és melyek azok, amelyek nem gyakorolhatók. A törvényjavaslat taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amikor a közigazgatási hatóságoknak, illetve a miniszternek határozata ellen bírói jogoltalom vehető igénybe, még pedig panasz formájában. Ez a panasz nem megy a közigazgatási bírósághoz úgy, amint azt az 1896. évi törvénycikk előírta, hanem követve azt a nyomot, amelyet a telepítési törvény jelölt ki, a királyi ítélőtáblához megy. En kifogásolom azt, hogy a királyi ítélőtábla jogi helyzete nincsen világosan és egyöntetűen szabályozva, mert -a 17., 18., 19. és 20. §-ok azt mondják, hogy a panasz minden további jogorvoslatot vagy bírói eljárást kizár, a 2. és 16. ^-oknál pedig nincsen kimondva az, hogy a panasz minden jogorvoslatot kizár. Továbbá a 17., 18., 19. és 20. §-okban a panasz terjedelmileg nagyobb körre van megengedve, mert nemcsak i jogkérdéssel, nem a ténykérdéssel, az előkérdéssel is foglalkozhatik, a 2. és 16. §-okban pedig ez nincs meg, mert csak a haszonbér, illetve kárösszeg revideálható. A 17., 18., 19. és 20. §-okban ki van mondva, hogy az igazságügyminiszter rendeletileg

1 fogja szabályozni az ítélőbíróság előtti panaszeljárást, a 2. és 16. §-okban pedig ez nincsen kimondva. En tehát azt gondolom, hogy ezen a bajon segíteni kell, de lehet is. Az igazságügymin isztor urat arra kérem, hogy a földmívelésiigyi miniszter úrral egyetértőleg a végrehajtási utasításukban adjanak ki egy olyan rendeleteti amely szabályozza a királyi ítélőtábla előtti eljárást és ebben a rendeletben, ha vannak bizonyos maié riák, amelyeket a panasz szempontjából restringálni kell, ezeket restringálják, de mind a bíráknak, mind a jogkereső közönségnek ponto SÍIII és biztosan tudnia kell, hogy a panasz mi lyen teriedelemben adható he és hírálható el. A telepítési törvény végrehajtása során az igazságügyminiszter úr kibocsátotta a 42.000— 1937. számú rendeletet, amelyben bizonyos kérdésekben megengedi, hogy felülvizsgálattal lehessen élni a Kúriához. Minthogyt ennek a törvényjavaslatnak folytán ugyanazok a helyzetek állhatnak elő, amelyek a telepítés] törvény szerint előállhatnak, sőt ennek a törvényjavai latnak, azt hiszem, 28. §-a világosan ntal arra. hogy ezekben a kérdésekben a telepítési törvény szabályai alkalmazandók, én azt a kérelmet terjesztem elő, hogy a 42.000/1937. számú rendelet intézkedéseit terjesszék ki azokra a kérdésekre is, amelyek e törvényjavaslat folytán előállhatnak. Például kitesznek valakit a bérletből, vagy átengedésnél a haszonbérlő beruházási értékének és valóságos kárának megtérítésénél. Ezek nagyon fontos jogi kérdések. ezek tekintetében tehát ne legyen kizárva a jogorvoslat a m. kir. Kúriához. A törvényjavaslatnak egy fontos intézke dése az, hogy ha egy ingatlan többek osztat lan tulajdona és a tulajdonosok között van zsidó tulajdonos és nem zsidó tulajdonos, akkor a közösség megszüntetése iránt bírói lépéseket kell folyamatba tenni, a bírói lépések folyamatbatét elének a járásbíróságnál kell megtörténnie a perenkíyüli eljárás szabályai szerint. Ma nem is tudjuk strikte megállapítani, hogy mi az a perenkívüli eljárás? Egyesek perenkívüli eljárásnak tekintenek minden hatóság előtti eljárást. Szűkebb felfogással perenkívüli eljárás az olyan bíróságok előtti eljárás, ahol nem a peres eljárási szabályok alkalmaztatnak. Nálunk a rendeletek, törvényes intézkedések sorozata szól a perenkívüli eljárásról, a perenkívüli eljárást egységeden, egyöntetűen azonban még a mai napig sem szabályozták, pedig nagy különbség van a pere« és perenkívüli eljárás között. A peres eljárásban kötelező a mindkét fél meghallgatásának elve, a peres eljárásban van res judicata és a peres eljárásban a tárgyalási elv dominál, csak kivételesen az officialitáai elv, a perenkívüli eljárásban pedig ennek mind a megfordítottja van és ami a fő, a jogorvoslatok a perenkívüli eljárásban rendkívüli módon, meg vannak szűkítve. En tehát arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy a végrehajtási utasításba vegye fel azt, hogy ennél a perenkívüli eljárásnál meg kell idézni mind a két felet, vegye bele azt, hogy a hozandó végzések, amennyiben azt a Pp. megengedi, olyan jogorvoslattal támadhatók meg, mint ahogyan a/.t a polgári perrendtartás szabályozza a pe reknél. Ausztriában volt egy egységes perenkívüli 21*