Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

92 Az országgyűlés felsőházának 13. idése eljárás. Egy császári rendelet, pátens hozta be az 50-es években. Felvetem azt a kérdést, amelynek már többször adtam hangot a mélyen t. Felsőházban, nem lenne-e célszerű, ha mi is kezdenénk foglalkozni azzal, hogy egy egységes perenkívüli eljárást kodifikáljunk.' Most végezetül áttérek még egy pár gazdasági szempont méltatására. Nagyon helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a birtokpolitikai terheket elsősorban a nagybirtokra akarja hárítani és nem a kisbirtokra vagy pedig a középbirtokra. Helyesnek tartom azokat a rendelkezéseket, amelyek a 3. és több más paragrafusban benne vannak s amelyeknek célja a középbirtok oltalma és egyéb kedvezmény megadása. A méltóságos Felsőház egyesített bizottsága nagy súlyt helyezett arra. hogy a középbirtok, amennyire lehetséges, kíméltessék. Helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyekben bizonyos bénéket ad akkor* hogyha belterjes gazdasággal állunk szemben és ha a gazdálkodó nagyobb mértékben alkalmazza és foglalkoztatja a munkásokat, mint más birtokosok. A sorrend megtartása szempontjából szintén helyesek azok az elvek, amelyek a törvényjavaslatban le vannak fektetve. A kishaszonbérletek létesítése megadja majd a lehetőséget, hogy olyan kisemberek, akiknek abszolúte nincsen sem instrukciójuk, sem pedig forgótőkéjük, mégis

r földhöz jussanak. Felmerül azonban a kérdés, hogy ezek a kishaszonbérletek pszichológiai szempontból ki fogják-e elégíteni a széles munkásnéprétegek óhaját, akik föld alatt csak tulajdont értenek. Nem lett volna-e célszerűbb kishaszonbérlet helyett járadékbirtokot létesíteni? Az a kishaszonbérlő ugyanannyit fizetett volna, mint a kishaszonbérletnél tudniillik földjáradékot. De a földtulajdonos jobban járt volna, mert bizonyos manipulációkkal eszkomptalhatta volna követelését. Súlyt helyezek arra, mélyen t. Felsőiház, hogy mindazok a törvényjavaslatok, amelyeket a felsőház együttes bizottsága kíván a kormánytól, mentől előbb benyujtassanak, tehát törvényjavaslat családi házak építéséről, továbbá a munkabérek minimumának meghatározásáról és ami fő, nagyon széles medrű intézkedéseket kell tenni, hogy az emberek kioktattassanak arra vonatkozólag, hogyan lehel okszerűen és eredményesen gazdálkodni. Ez nagyon fontos kérdés és már száz évvel ezelőtt tanította és hirdette a nagy Széchenyi, amikor azt mondta (olvassa): »A gazdák kisebb vagy mélyebb tudománya mérlege, az ország földmívelési erejének.« — és tökéletesen igaza volt. Mélyen t. Felsőház! Ez a törvényjavaslat, amint rámutattam, hivatva van döntően befolyásolni nemzeti jövőnk kialakulását; erkölcsileg, szociálisan és politikai szempontból erősíteni akarja és fogja a magyar kisgazdákat és a földmunkásokat. Éppen erre való tekintettel, hogyha voltak is egyes megjegyzései in, amelyek a törvényjavaslattal nem mindenben értenek egyet, mégis elfogadom a törvényjavaslatot egészében és részleteiben. {Éljenzés és taps ) Elnök: Szólásra következik Hagyó Kovács Gyula ő méltósága! Hagyó Kovács Gyula: Nngyméltósáerú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Egy törvényjavaslat tárgyalásánál azoknak, akiknek a törvény1939. évi december hó 12-én, kedden. javaslathoz való hozzászólás nemcsak joguk, hanem kötelességük is, akiket tehát felelősség terhel azért, hogy abból a törvényjavaslatból valóban tételes^ törvény lesz-e, amelyet azután az életben valóra is kell váltani, úgy gondolom, mindenekelőtt tisztában kell lenniök a törvényjavaslat célkitűzéseivel, így nevezetesen azzal, hogy a törvényjavaslat célkitűzései elsősorban megfelelnek-e az egyetemes nemzeti céloknak és másodsorban, hogy mennyiben szolgálják a javaslat által érintett egyének érdekeit. Amikor a törvényjavaslat céljai már világosan állanak előttünk, vizsgálódásunknak arra kell irányulnia, hogy vájjon a törvényjavaslattal a kitűzött célok el is érhetők, meg is valósíthatók-e. Es amikor ez a kettő világosan, tisztán áll előttünk, csak akkor vonhatjuk le a konklúziót, amely a törvényjavaslat elfogadása vagy el nem fogadása lehet. Az előttünk fekvő törvényjavaslat célkitűzéseit három csoportba tudnám osztani. Az első: minél több önálló kis gazdasági exisztencia létesítése, illetve mezőgazdasági népességünkből minél több egyén önállósítása, aminek eszköze a több föld s ezzel együtt a nagyobb munkaterület nyújtása. Ha mezőgazdasági népességünk e rétegének, a kisebb és a törpebirtokosok rétegének helyzetét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy népességünknek ez a rétege munkaidejének, munkaerejének még 50%-át sem tudja értékesíteni és felhasználni azon a földterületen, amely eddig rendelkezésére állott. Ennek természetszerűleg az a szükségképpeni következménye, hogy népességünknek ez a rétege ennek az országnak tényleg a legolcsóbban termelő rétege, , tudniillik, ha azt nézzük, hogy vájjon mi marad meg neki, mit kap ő ellenértékül — ő és családja, mert hiszen a termelésben a család is részt vesz — munkaerejéért és a munkában eltöltőt idejéért is, akár pénzben, akár terményben. De ha mi ezt a tételt megfordítjuk, nevezetesen megkíséreljük népességünknek ezt a rétegét, az ő munkaidejét és^ munkaerejét is ellenértékül jutalmazni, akár egy mezőgazdasági napszámos napikeresetével, akár egy mezőgazdasági cseléd évi fizetésével és ilyenmódon próbálnánk az általa előállított terményeket értékelni, akkor azt találnánk, hogy igenis ez a réteg társadalmunknak voltaképpen legdrágábban termelő rétege. De ha az első szempontnál maradunk, nevezetesen azt vizsgáljuk, hogy mezőgazdasági népességünknek ez a rétege az ő munkájért és az ő munkaidejéért mit kap, hogy vájjon megkapja-e a minden komolyan dolgozó emberhez méltó megélhetési lehetőséget és hogy vájjon megadatik-e neki, hogy családjáról, gyermekeiről is tisztességesen tudjon gondoskodni és hogy öregsége és betegsége idején se legyen kénytelen nélkülözni, akkor szerintem egészen természetes, egészen megokolt népességünk e rétegének az a törekvése, hogy ierenis adassék, igenis biztosíttassák neki több föld, nagyobb munkaterület, ahol munkaerejét is, munkaidejét is, ki^ tudja használni, hasznosítani tudja çs családjáról is megfelelőbben tud gondoskodni. De én lígy gondolom, hogy minden tiszteletet megérdemel népességünk ezen rétegének felfelé való törekvése nemcsak a munkaterület terén, hanem gazdasági, szociális és ecryhen társadalmi téren is. A törvényjavaslat második célkitűzését maga az indokolás így határozza meg: »Munkaalkalom kell a mezőgazdasági bérmunka vállalóknak«, — illetve talán nálunk még szokásosabb ennél