Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

90 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése 1939. évi december hó 12-én, kedden. ezt Werbőczy is így tanította és ezt ő is elismerte. Figyelemmel kell lenni továbbá arra. hogy a tulajdon fogalma absztrakt klasszikus for májában annyit jelent, hogy az a legnagyobb jogi hatalom, amelyet valaki egy dolog feletl gyakorol, mégpedig a legszélesebb körben. Egy ilyen tulajdon jogalkalmazás sohasem voll sem Magyarországon, sem pedig más államokban. Magyarországon a közjog azt tartotta, hogy minden jognak, tehát a birtok jognak is gyökere a Szent Korona, radix omnium posse sionum. A magyar hűbéri birtok-felfogás szerint pedig miuden földbirtok főtulajdonosa a S£ent Korona volt. Csak ezekből az eszmékből és elvekből lehet levonni azt, hogy Magyarországon köztekiutetekből. közérdekből, a köz javára, a közboldogság elérése szempontjából a tulajdont kisebb vagy nagyobb mértékben mindig megszorították és korlátozták. De tudjuk azt is, hogy az úrbéri kapcsolat, amely csak lS48-ban «zíint meg, szintén erősen korlátozta Magyarországon a tulajdonjogot. A jobbágyok nem szerezhettek birtokokat. Az a birtok, amelyet a földbirtokos maga művelt meg, vagy pedis cselédeivel műveltetett meg. volt az úgynevezett majorsági birtok, az pedig« amelyei a jobbágyok művellek meg, volt a jobbágyi birtok. Ez a jobbágyi viszony (»leinte a szokásiog alapján fejlődött ki Magyarországon, később azonban az 1723. évi XVITT. te, az 1791. évi XXV. te. és az 1848. évi IV. te. törvényileg is szabályozta. A jobbágyság megszűnvén, kártalaníttattak a földbirtokosok. A törvény kimondotta, hogy a kárigény tekintetében a földbirtokosok a nemzeti közbecsület védpujzsa alá vannak helyezve, és mindenkinek meg kell kapni a kellő ellenértéket. 1867-től kezdve köztekintetekből a tulajdont szintén igen sok törvény korlátozta. A tulajdon érintetlensége azonban nagyjában fenntartatott, és csak a háború erőszakos gazdálkodása folytán, továbbá amikor az állam a forgalmi életbe belenyúlt, akkor lett kvázi átformálva az emberek felfogása és lelke, akkor eszméltek arra, hogy a tulajdonjogot is erősen lehet igénybevenni és erősen korlátozni, ha ezt a közösség érdeke így kívánja. Ma már — sajnos — nem annyira noli me tangere a magántulajdon, mint azelőtt volt, nem olyan hozzáférhetetlen gazdasági és jogi fogalom. Én azt hiszem és szívemből kívánom, hogy az a csorba, amely a jog eszméjén üttetett, kiköszörül tessék azokkal a nagy nemzeti előnyökkel, amelyeket ez a törvényjavaslat kilátásba helyezett és amelyeknek megvalósítását mi teljes lélekkel és odaadással támogatjuk. Anyagjogi és perjogi szempontból is sok intézkedés van ebben a törvényjavaslatban, amely a ma fennálló joggal ellentétben áll. Az előttem szóló királyi ítélőtáblai elnök úr ő excelleneiája említefto, hogy a parlagon heverő birtokokra vonatkozólag van itt egy intéz kedés, amely szerint, aki nem műveli a birtokát, attól azt uni sono el lehet venni in totó és kisbérletek alakítására lehet felhasználni. Én a törvénynek ezt a rendelkezését nagyon helyesnek tartom, habár ellenkezik a tulajdon fogalmával, mert akinek birtoka van, annak joga van. de ezenkívül erkölcsi kötelessége is a nemzettel szemben, ihogy ezt a birtokot megművelje. Egy második eltérés, amelyhez már sok szó fér, az, hogy a földmívelésügyi miniszter úr alkotja meg a bérleti szerződéseket a kisbéri ők részére, ha pedig bérelt birtokok vétetnek igénybe, akkor a fennálló haszonbérleti szerződéseket megváltoztathatja, módosíthat.ia, kiegészítheti és a haszonbért is megállapíti hatja. Ez sok tekintetben hasonlít »de nobis sine nobis<-ra, de folyománya annak a gondolatmentnek is. amely le van fektetve a törvényjavaslatban, és amely nélkül ez gyakorlatilag nem lenne érvényesíthető. Azt mondja :i törvényjavslat: ha egy birtok (haszonbérbe van adva és parlagon hever, akkor a tulajdonosnak joga van azonnali hatállyal felmondani a bérletet, ha pedig a bérlő nem fogadja el a felmondást, akkor a vármegye közigazgatási bizottságának egyik albizottságánál kell a felmondást érvényesíteni. Felhívom a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy ez az intézkedés nagyon belevág az 1869. évi IV. törvénycikkbe, amelyik azt mondja, hogy a közigazgatás a jogszolgáltatástól szigorúari elválasztandó. Hiszen ennek a két funkciónak — igazságszolgáltatás és közigazgatás — eltérő természete és eltérő célzata van. A bíráskodást, a jogszolgáltatást csakis egy olyan szervre lehet ráruházni, amelynek egyedüli feladata a Jogszolgáltatás, a jogoltalom, ez pedig nem lehet más az én nézetem szerint, mint a független bíróság. Erezte ezt a törvényjavaslatnak indokolása is és a maga álláspontjának mintegy a mentegetésére a következőket hozta fel. (Olvassa.): »A bírói jogvédelemnek« — szórói-szóra idézek — »a haszonbérleti viszony minden feltétele tekintetében vailó biztosítása végeredményben arra vezethetne, hogy a bíróság maga lenne kénytelen a haszonbérleti szerződés minden egyes pontja tekintetében a helyi viszonyokat kifürkészni és azok alapján úgys7Ólván az egész szerződést újból elkészíteni. Erre a rendkívül bonyolult eljárásra annál kevésbbé van szükség, mert a haszonbérleti jogviszony bármelyik feltételének a haszonbérbeadóra kedvezőtlenebb megállapítása a haszonbér mértékének megfelelő emelkedése után könnyen kompenzálható. A haszon béri összeg fölemelése kérdésében viszont a bírói jogoltalom meg van engedve.« De én egy bizonyos ellenmondást látok ebben az indokolásban. Ha a bíróság fel akarja emelni a haszonbérösszeget azért, hogy ekviparálja azokat a hátrányokat, amelyek az egyéb stipulációkban bent vannak és nyomasztóan hatnak a haszonbérbeadóra, akkor a bírónak kötelessége az egész dologgal első betűtől az utolsóig foglalkozni, inert különben nem hozhat lelkiismeretének és a törvénynek megfelelő ítéletet. Nagyon lényeges kérdés, hogy az az ellen szolgáltatás, amelyet a törvényiavaslat az igénybevett birtokokért nyújt, megfelelő-e vagy sem. Abból indulok ki; hogy a közigazgatási hatóságok és a minisztérium mindig a megfelelő értékeket fogják rendelkezésre bocsátani, mégis figyelmen kívül nem hagyható az, hogy a törvényjavaslat szerint az ellenértéknek csak a fele fizettetik ki t készpénzben, a másik tele pedig hosszú-hosszú időre meglehetősen alacsony kamatláb mellett törlesztéssel fog moglé ríttetni. Az eredeti törvényjavaslat idevágó intézkedése nézetem szerint nem lett volna elfogadható, azonban már a képviselőházban átszövegezték ezt a pu ragra fust és a felsőháznak együttes bizottsága még egyéb'nagyon lényeges módosításokat végzett itt. Ezeknek figyelembevételével nem lehet kifogást emelni az ellenérték megfizetésének módja és mértéke el-