Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

86 Az országgyűlés felsőházának 13, ülése (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Minthogy a szicíliaiak nem szokták meg: a tanyai életet és nem akartak vállalkozni az ónálló gazdálkodásra, a korporációk nagyszabású szervező és oktató munkát indítottak meg. Addig is, amíg a korporációk ezen munkájának a gyümölcsei megteremnek, a korporációk által ismert és kioktatott északolaszországi családokat kívánnak odatelepíteni és ezért olvassuk az olasz sajtóban olyan gyakran a »kolonizáció« kifejezést. A tulajdonos a korporációk által ismert és ellenőrzött családdal köti meg a részes művelési szerződést. Meg van állapítva, hogy hektáronkint mennyi munkaerőt kell igazolni. A Ifi éven aluli gyermekeket nem számítják munkaerőnek, a nőket félmunkaerőnek számítják. Meg van határozva, hogy hektáronkint 7P.eunyi élőállatsúlyt kell a telepesnek magával hoznia. Sziciliában a szervezés a kezdetek kezdetén van és így értasülésem szerint csak a közeli napokban fognak dönteni arról, hogy milyen részesművelési szerződéseket fognak bevezetni. Valószínű, hogy az Észak-Olaszországban évszázados múlttal bíró niezzandria felesművelés mellett egy, inkább a mi harmados művelésünkre emlékeztető szerződéstípust is be fognak vezetni. Nem akarok tovább időzni ennél a kérdésnél. Az elmondottakból is méltóztatnak látni, hogy mennyire hamis színben tüntette fel az említett propaganda ezt a kérdést. A magam részéről a legnagyobb különbséget abban látom, boey mío: az olaszok a rendelkezésükre álló tőkét a lehető leggazdaságosabban igyekeznek a termelés fokozására felhasználni, mi a reménybeli tőkéket a termelés csökkentésére kívánjuk fordítani. Érdekes volna a többi országokban is vizsgálni a föld kérdéseit, de ez túlmessze vezetne. A miénkhez hasonlót nem igen találnánk, hacsak nem Spanyolországban, de ezzel nem szí; vesén foglalkozom, mert informátorom, aki 1934-ben tanulmányozta az ottani földreformot, azt mondotta, hogy véleménye szerint, az ott megindult földosztásnak és be nem váltható ígérgetésnek nagyon nagy része volt a bekövetkezett felfordulás előidézésében. T. Felsőház! Talán érdekes még visszapillantást vetni a nálunk lezajlott földreformra. Vagyonváltságban átlagban 20%-ot adtunk le. A veszteség a valóságban a birtokososztályra annál nagyobb volt, mert mindenütt a közelfekvő területeket kívánták, úgyhogy sok major maradt föld nélkül, ezenkívül még hozzászámítandó volna ehhez az a tekintélyes összeg, amelybe a folytonos tárgyalások kerültek és amelyek ügyvédi költségek formájában merültek fel. Elvettek 414 ezer holdat körülbelül 250 millió értékben. A költségvetésből megállapítottam, hogy ebből befolyik mintegy hárommillió pengő. Ebből láthatni, hogy mennyivel nagyobb áldozatot hozott a birtokososztály, mint. amennyi haszna van ebből az államnak. A földreform kapcsán megváltott területekből még mindig nincsen kifizetve mintegy 300.000 hold, annak ellenére, hogy ezeknek a földeknek árából mintegy 120 millió pengőt engedett el az állam. Itt évente körülbelül kétmillió pengő folyik be. Ennél a kérdésnél is nagyon különös álláspontot foglal el a kor1939. évi december hó 12-én, kedden. mány a volt tulajdonosokkal szemben. Ezek követelésének kielégítésére felvett 165 millió pengőt, de ezt csak részben adta oda a tulajdonosoknak, amikor a hiteltnyujtók kínálták a hitelt, negyedrészért a kötvényeket nem vette meg és most több milliót fizet évente kamatra, a volt tulajdonosoknak pedig már évek óta semmit sem fizet. Ezekkel az intézkedésekkel sem segítette elő a földbirtok mobilitását és ha ezekhez még hozzávesszük az egyszerű beruházási hozzájárulást, a központi értékesítéssel járó kisgazdapártolást és lefölözéseket, továbbá a legutóbbi ármaximálásokat, akkor, igazán nem lehet jóhiszeműnek mondani azt, aki szemrehányást tesz a földbirtokososztálynak, hogy miért nem vett részt a földbirtokososztály más osztályok, más termelési ágak tőkeszükségletének kielégítésében Î Ezekből az adatokból is láthatjuk, hogy milyen nagy áldozatokat hozott a földbirtok és milyen kevés haszna van ebből az államkincstárnak, milyen hamis úton járnak azok, akik a magánvagyon igénybevételével akarnak az államkincstár helyzetén javítani. Ez az út nem vezet az általános boldogsághoz, (Űpy van! Ügy van!) nem vezet a mindnyájunk által anynyira óhajtott egységes, erős Magyarországhoz, én tehát ezen az úton nem tudom követni a kormányt. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Láng-Miticzky Ernő ő nagyméltósága. Láng-Miticzky Ernő: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek az ülésteremnek első padsorában mindig öt ítélőbíró foglal helyet, akik viselt hivataluknál foerva tagjai az országgyűlés felsőházinak. Ritkán hiányoznak az ülésekről, de még ritkábban szólalnak fel. Figyelik a tárgyalás menetét, tájékozódnak és azután lelkiismeretükhöz és meggyőződésűkliöz híven adják le szavazatukat. A vitától való tartózkodásuknak alapja az, hogy bírói tisztüknél fogva távolál Iának a politika éles kérdéseitől, már pedig a szőnyegen lévő javaslatok rendszerint ezek megoldását sürgetik. Hogy én ma egészen kivételesen mégis felszólalok, annak két oka van. (Halljuk! Halliukfj. Az egyik ok az. hogy a földbirtok megoszlásának szabályozását az ellenkező beállításokkal szemben minden pártpolitikán felülálló és a nemzet egyetemes érdekét szolgáló elsőrendű feladatnak tartom, felszólalásom másik oka pedig az, hogy ez a javaslat erősen érinti a szerzett tulajdont, jogi vonatkozása tehát kétségtelen. Mélyen t. Felsőház! A magyar jogfejlődést mindig az ősi intézmények tiszteletbentartása és a magyar géniuszhoz szervesen hozzátartozó abbeli képesség jellemezte, hogy ezeket az ősi intézmény eket korszerű tartalommal tudta megtölteni. A köztudatban ez inkább csak ezeréves ősi alkotmányunkra és általában kö'iogi berendezkedésünkre nézve él, pedig magánjogunk fejlődésének is nem kevésbbé jellemző vonása. Állításom igazolására csupán az 1920. évi XXXVI. tc.-re hivatkozom, amely a vitézi rend és a vitézi telek intézményének létesítésével ősi adományrendszerünknek azt a jellegzetesen magyar alapgondolatát költette új életre, hogy ;i haza szolgálatában szerzett honfiúi érdemek jutalmazása a megvédett és megtartott hazai földből történiék. Ha tehát a javaslatban foglaltakról tárgyilagos magánjogi bírálatot akarok mondani, úgy elsősorban azt kell vizsgálat tárgyává ion nem, vájjon a tulajdonjog terve-