Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-13
Az országgyűlés felsőházának IS. ülése zett korlátozásai összhangban vannak-e az élő és gyökereit közjogi intézményeinkhez hasonlóan ugyancsak ezeréves múltba nyújtó magánjogunk alapelveivel. Az ingatlanokra vagy mint régebben mondották, a fekvő jószágokra vonatkozó hazai jogszabályok szemlélete is magyár nemzeti karaktert vetít elém, mert az elmúlt századok kódexeinek elsárgult lapjaira nyomott törvényeink mind a nemzet egyetemes érdekéből indulnak ki és a királyi adományrendszerben valósulnak meg. Büszke örömmel tölthet el mindnyájunkat az a tudat, hogy a magyar magánjog a hazai föld jogát sohasem fogta fel kizárólag a jogo sült személyére tartozó magánügy gyanánt és már úgyszólván egy évezreddel ezelőtt felismerte a fekvőségeknek azt a magasabb rendeltetését, amelyet a nemzet és az ország életében reájuk váró szerep jelöl ki számukra. Az ingatlanvagyon túlnyomóVészét képező királyi adománybirtokokat jogérvényesen csak az szerezhette és tarthatta meg, aki azt hazafiúi szolgálatokkal kellőképpen kiérdemelte és bírásakra a hozzájuk kapcsolódó honfiúi kötelességek buzgó teljesítésével továbbra is méltónak mutatkozott. És a magyar történelemből tudjuk azt is, hogy ama királyi donációk ellen, amelyek hátterében nem a haza javára teljesített szolgálatok állottak, a magyar nemzet mindig kellő formában és erős nyomatékkal emelte fel tiltakozó szavát. Már az 1608. évi dekrétum XV. és az 1609. évi dekrétum XXXVI. cikke rámutat arra, hogy a hazafiúi érdemek méltatása nemcsak azért szükséges, hogy — és itt látom a dekrétum szavait — (olvassa): »fölismertessék az erény méltó tekintetben részesülése«, hanem azért is, mert ha a királyokra háramlott fekvő jószágok adományozásánál a jól érdemesült szemé lyek háttérbe szorulnak, ezáltal az érdem elesik a maga jutalmától — és megint idézem a dekrétum s/.avait (olvassa): »és a haza nagy kái'ára sokan a jó szolgálatoktól is visszatartatnak«. íme, mélyen t. Felsőház, ez a hazai fekvőRégekben való részesedésnek az a jellegzetesen magyar szemlélete, amely a magyar nemzet egyeteméből, a honí'einitariás hazafiúi gondolataitól indul ki és amelyre, mint a mi jogunk részéről ismert és követett tulajdon fogalomnak egyik fő vonására hivatkoztam. Amikor tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásában azt olvasom, hogy a föld nemcsak tulajdonosának, hanem a nemzetnek is hozza gyümölcseit és aki földjét ettől a magasabb rendeltetéstől elvonva magáranézve a nemzetközösséghez tartozás törvényét el nem ismeri, attól a tulajdonjog kártérítés ellenében elvon•intó, ügy e szavak az ezeréves magyar jogfejlődés távlatába világítanak és a tárgyilae-os bírálatnak meg kell állapítania, hogy a törvényjavaslatnak ez az alapelve összhangban áll az ingatlanvagyon szerepe és nemzeti jelentősége tekintetében vallott ezereves magyar jogi felfogással. Az annyi vérrel szerzett és évszázadok viharain át olyan sok-sok áldozattal megtartott és megszentelt magyar fjjcli hazai •iogban sohasem volt egyszerű kézról-kezre adható áru és ennek folvtán nem lehet egészséges állapot az, ha nagyobb mérvben olvan kezekben halmozódik fel, amelyek csak ilyennek tekintik. A föld ugyan járadékforrás is. de nemcsak az. fis Bem nemzetpolitikai, sem közgazdasági szerepét kellően nem töltheti be, ha tulajdonosa csak a jövedelemszerzés eszközét látja 1939. évi december hó 12-én, kedden. 87 ! benne. Ha azt akarjuk, hogy a fekvőjószág bő! séges áldást hozzon és derék földműves néj pünknek reáhullott A r erítékét méltóképpen fi| zesse meg, azt szeretni kell. Már pedig csak az szeretheti igazán, akit erős és közvetlen kapcsok fűznek hozzá, kisbirtokost, középbirtokost és nagybirtokost egyaránt. (Ügy van! Ügy ran!) Aki parlagon heverteti a földjét, amelyen pedig a természet örök törvényei szerint rendületlenül dolgozni, vetni és aratni kell, (Ügp van! Ügy van!) aki magángazdaságának egyensúlyát túlköltekezés által megrendíti és így annak termelési képességét is veszélyezteti, aki a földbirtok által nyújtott jövedelmet idegenbe viszi és így kivonja hazájának közgazdasági életéből. (Ügy van! Ügy van!) a pénzintézetek, amelyeknek nem rendeltetésük, hogy mezőgazdálkodást űzzenek, végül a nyerészkedők, a maguk üzérszellemével, és a tékozlók az ő könnyelmű léhaságukkal, nem érezhetik azt a közvetlen és hatékony szeret r tet, amely nélkül a föld nem töltheti be azt a magasabb rendeltetését, amely reá, mint a nemzeti vagyon állagára, hárul, nem szolgál hatja a nemzet megerősödését az ország és a haza felvirágoztatására. (Taps.) A jóságos Is tentől annyira megáldott drága magyar föld kizárólag olyanok kezében hagyható, akik nemzeti hivatásuk magasabb rendeltetését teljesen és tökéletesen átérzik (Ügy van! — Taps.) és előrelátó, okszerű gazdálkodás mellett sáfárkodnak a hazai földön. (Ügy van! Ügy van!) Minthogy pedig ingatlanjognnknak ez a követelménye egyik ősi alappillére magánjogi szempontból is, csak helyeselni lehet, hogy a javaslat ennek biztosítása végett nem habozik megtenni a szükséges és célszerűnek mutatkozó lépéseket. Mélyen t. Felsőház! Idézem a m. kir. földmívelésügyi miniszter űrmjk a képviselőház előtt mondott szavait: »A föld sorsa a nemzet sorsa«. Rövidebben és találóbban nem is lehet megalapozni a földbirtok szabályozásának szükséges voltát, fontosságát és nemzeti hivatását. A föld sorsa valóban a nemzet' sorsa, és a föld sorsát eldöntő előrelátó, bölcs és igazságos tör*vény megalkotása hosszú időre biztosíthatja a nemzet nyugalmát is. A földmívelésügyi kormány^ átérezte a megoldásra váró társadalmi problémát és olyan javaslatot terjesztett a törvényhozás elé, amely minden szélsőséges irányzatot kerülve, az adott körülmények között a célnak megfelelő, és a jogos szociális igények kielégítésére is alkalmas. Es mert a föld sorsa a nemzet sorsa, minden földtulajdonostól, tehát nagybirtokostól, középbirtokostul és kisbirtokostól is, egyaránt elvárhatja a magyar nemzet, hogy a tulajdonában lévő föld betöltse azt a szerepet, amelyre magasabb szempontbói hivatott: tartsa rendben és egyensúlyban mezőgazdaságának anyagi ügyeit, termeljen sajátmagának és családjának, de a nemzet egyetemének is, e mellett különösen a nagyobb birtokosok töltsék be szociális szerepkörüket és juttassanak tisztes jövedelmet és biztos megélhetést minél több embertársuknak is. Mélyen t. Felsőház! A magyar közgazda sági életben örömmel szemlélhetjük ma is, hogy a mintaszerűen __ kezelt egyes nagyobb gazdaságok és egyházi vagyonok milyen óriási mértékben járulnak hozzá a közellátás biztosításához, mennyi közhasznú intézményt tartanak fenn, milyen sok családnak adnak gondtalan megélhetést, és a jótékonyság terén
