Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

04 Az országgyűlés felsőházának 13. ülése utolsó akadályokat is el tudják hárítani. Ez a tevékenység- a háború alatt sem szűnt meg. Akkor a destruálásnak igen íhatásos jelszava volt, hogy minden katonának joga van a földhöz és a válságos évek alatt megerősödve támadták a még mindig ellenálló földbirtokot. Ennek az évtizedes destruálási munkának egyik gyümölcsét látom ebben a törvényjavaslatban. A bizottsági tárgyalások főleg a középbirtok megmentésére irányultak. Csodálatosképpen ebben a kérdésben sem találkoztunk megértéssel. Felfogásom szerint egy nemzet sem élhet erős és vagyonilag is független középbirtokosság nélkül: ez a nemzet fennmaradásának legfőbb biztosítéka. Hiába divat ma emlegetni, mint legellenállóbb osztályt a magyar parasztságot, a magyar parasztság egy magába zárkózott néma tömeg, amely vezetőre és szószólóra szorul. A mai rohanó világban gondolkodása túllassú, már előképzettsége következtében is nem képes elég gyorsan felismerni azokat a csapdákat, amelyeket olyan tetszetősen eléje tártak az új eszmékben. Ha módjukban volna az uraknak személyesen meggyőződni arról a meghatóan bensőséges viszonyról, amely a megszállt területen a parasztság és ;i vezetőosztály között kialakult, látnák azt, hogy ez az osztály tartja bennük a lelket és védi a modern közigazgatási technika minden eszközével megsemmisítésére folytatott harcban, akkor meggyőződésem, hogy nem támadnák meg ilyen könnyelműen létalapjában ennek az osztálynak legfüggetlenehb, legnagyobb feladatokra hivatott részét, a középbirtokos osztályt. Ha a javaslat intézkedéseit keresztülviszsziik, meghonosítjuk a középosztályban is az egykét és még ennek ellenére sem lesz képes már a következő generációban gyermekeinek azt a nevelést megadni, amellyel egy vezetőosztályban lévőknek birni kell a nemzet érdekében. Ne áltassuk magunkat olyan szólamokkal, hogy a tehetségek kiválasztása, államköltségen való továbbnevelés. Ha kezünkbe veszszük az ösztöndíjtanács évi jelentését, láthatjuk, hogy mit jelentenek ezek, pedig különösen egy ilyen szegény országban, mint amilyen mi vagyunk, ahol oly szánalmas kis összegek jutnak csak a kutató munkára, nem nélkülözhetjük, hogy a világ tudományos életébe be ne kapcsolódjunk. Ha megfosztjuk középosztályunkat attól, hogy gyermekeit európai nívójú nevelésben részesíthesse, vezetőitől fosztjuk meg az országot már a következő generációban. T. Felsőház! Nagyon károsnak tartanám, ha a középszerűség rászabadításával az ország vezetése olyanok kezébe csúszna, akik kellő alapossággal és kellő képzettséggel nem bírnak. A javaslat elsősorban a megműveletlen területeket rendeli igénybevenni. Bizonyára az előző magyar és cseh földreformok által kiosztott és sok esetben tényleg parlagon maradt területekre gondol. Tapasztalatom szerint ennek ellenőrzése nincs kellően megszervezve, mert a gazdasági felügyelő csak ritka alkalommal ér rá arra, hogy a község határát bejárja. A községi jegyző pedig még jobban az íróasztalhoz van láncolva. Hogv a termelés csökkenni fog, azt a miniszter úr is elismerte, de arról nem nyilatkozott, hogy ezt a nemzeti jövedelemben beálló kiesést mivel fogja pótolni. Pedig azt is tekintetbe kell venni, hogy a nagybirtok termelése is csökkenni fog és ez a csökkenés 1939. évi december hó 12-én, kedden. nem — mint egyesek gyűlöletszításából mondják, — a nagybirtokos hazafiatlanságának lesz a következménye, hanem az örökérvényű gazdasági törvények kérlelhetetlen érvényesülése lesz. Kérdem azoktól az uraktól, akik a mezőgazdaságot úgylátszik, nem tudják felfogni, melyik bank hajlandó ma szeszgyár építéséhez, vagy ártézikút fúrásához kölcsönt nyújtani. Méltóztassanak elhinni, hogy a mezőgazdaság életében jóformán mindennap sok kis befektetést kell eszközölni a termelés nívójának megőrzése érdekében és ezek mind csak hosszú évek alatt amortizálódnak. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a termelés csökkenését a szakképzés megszervezésével, megkönnyítésével gondolja ellensúlyozni. Eltekintve attól, hogy itt a fordított sorrend volna helyes, nem tudom osztani a t. miniszter úr optimizmusát. Azt hiszem, leginkább a téli gazdasági tanfolyamok jöhetnek számításba. Ezek a tanfolyamok a kiváló előadóknak köszönhetik népszerűségüket és éppen ezért nem szaporíthatok tetszés szerint, mert már a folyó évben is hallottam eseteket, hogy a hallgatók otthagyják a tanfolyamokat, mert a nem megfelelő előadók nem bírják figyelmüket lekötni. A téli gazdasági tanfolyamok komoly sikert csak úgy érhetnek el, ha az előadók a helyszínen mardhatnak és ellenőrizhetik és vezethetik tanítványaikat legalább két gazdasági éven át. Akkor is még rejtély előttem, hogy egyes termelési ágakban hogyan gondolja ezt megoldani a földmívelésügyi miniszter úr. Például a borsótermelést és az idén — bár kicsit elkésve — propagált repcetermelést nem tudom elképzelni kisgazda kezekben. Felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a feles juhászok nagy része már most is hely nélkül van, mert a mai bizonytalanságban senki sem hajlandó több évre szerződéseket kötni. Felfogásom szerint a kisbirtoknak helytelenül hangoztatott nagyobb állattartásából eredő termelése is csökkenni fog, mert jelenleg állatainak tekintélyes része a nagybirtokokon részesmívelés által megszerzett takarmányon él. Nálunk a kisemberek általában úgy számolnak, hogy az uradalomból több takarmányt visznek haza harmados mívelés esetén, mintha ugyanakkora területen a saját földjükön termelnék. Divatos ma arról is beszélni, hogy a határvidékeket kisemberekkel kell betelepíteni. Ezt a jelszót igazán kár volt átvenni a csehektől. Kérdem, volt-e látszata annak a sok százmilliónak, amit a németek a háború előtt keleti határaik betelepítésére fordítottak? Vagy ugyanezen a területen gyümölcsöző befektetés volt-e a lengyeleknek az a sok százmilliója, amelyet erre költöttek? Vagy mi befolyásolni hagytuk magunkat a csehek jogtalanságai és anyagi áldozatai által, amikor módunk nyílt visszaszerezni a területeket? De nézzük azt a sokszor hangoztatott honvédelmi szempontot. A kisbirtokosság szaporodása már ma is jóval alatta marad a cselédség szaporodásának és a nagybirtoktól eredő mellékkereset megszűnésével itt erős rosszabbodásra számíthatunk. (Ügy van!) A városbatódulás veszedelmes méreteket kezd ölteni. Ezek tekintélyes része már most is eladja a földet és a városok környékén kertes házat vesz. A népszaporodás szempontjából ezek máinem jöhetnek számításba. Ma még van vevő az árván maradt földre, és házra; az uradalmak cselédsége és az ott dolgozó aratók és részesek.