Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-13
Az országgyűlés felsőházának 13. ülése zás, az okszerű gazdálkodás, a talajművelés, a vetésforgók és így tovább, hogy maga a Juttatott föld megmaradjon abban a termőerejében, amelyben eredetileg kapták, mert ha termőerejében megfogyatkozik és ha a. kisbériét nem maradhat az eredeti kisbérlő kezén, mert az megunta a földet, vagy megöregszik, megbetegszik vagy meghal, akkor úgy gondolom, átszáll más kisbérlőre, azonban ez az új kisbérlő nem fogja azt a bért fizetni, amit az előző fizetett, ha időközben a föld termőereje megfogyatkozik, értéke lejjebb száll. Ez az ellenőrzés azért is szükséges, meri mint beszédem elején említettem, az ilyen szociális és gazdasági reformnak az élet igen sok vonatkozására kihatása van. Gondoljunk csak azokra a falusi kisiparosokra és kisbirtokosokra, akik közül igen sokan az egész életen keresztül folytatott becsületes munkával szereztek néhány hold földet, amelyet azonban ők maguk akár foglalkozásuk miatt, — iparosok levén — akár pedig betegség vagy öregség miatt, akár iparosok, akár mezőgazdák, nem tudnak megművelni és bérbeadtak, mondom, ezeknek a bérleteire is kihatással lesznek azok a bérösszegek, amelyeket mi a juttatottaktól kapunk. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy ezeknek a kisembereknek kisbériői ne követelnék azt, hogy ők is körülbelül annyi bért fizessenek, mint amilyen bért a nagybirtokokból földhözjuttatottak fizetnek. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor ezzel ezek közül a kisemberek közül igen soknak a létexisztenciája lesz megtámadva. Ezért a földmívelésügyi miniszter úr ő exeellenciája elé azt a kérést is terjesztem, — amire nézve különben a törvényjavaslat bizonyos ígéretet is tartalmaz — hogy az igénybevétel, akár kisbérletekről, akár kisajátításról v an szó, lehetőleg kíméletesen történjék, vagyis úgy, hogy a visszamaradó birtokon az okszerű gazdálkodás lehetséges maradjon. De különösen szeretném hangsúlyozni, a ni il a javaslatban nem látok eléggé biztosítva, hogy az igénybevétel határidejét rögzíteni kellene, inert különben, ha a nagybirtokosok állandó bizonytalanságban élnek, akkor senki sem mer közülük birtokába semmit sem befektetni, (Ügy van!) ha pedig nem történik befektetés, akkor nemcsak a kisbirtokon, hanem a nagybirtokon is leszáll a termelés mennyisége s talán minősége is, ez pedig nemcsak az illető tulajdonosoknak, hanem magának az országnak is mérhetetlen károkat fog okozni. Végül nem hallgathatom el, hogy mivel kisbérletek esetén, amint mondottam, csökken a katolikus és a nem katolikus nagybirtok jövedelme, kisajátítás esetén pedig egészen vagy részben másvallásn kisemberek kezébe mehet at birtoka, amelyre ennélfogva az illető községben vagy községekben felekezeti iskolaadót többé nem lehet kivetni, ezért ez a törvényjavaslat, ha csak gondoskodás nem történik, végzetes veszélyt jelenthet a felekezeti iskoíákra nézve, amelyeknek üdvös munkásságát Pedig a m. kir. kormány ismételten, nyilvánosan, az országgyűlés előtt elismerte és amelyeknek fennmaradását szükségesnek tartotta. (Ügy van!) Ezért csak néhány szóval, erről a helyről is szeretném kérni a m. kir. kormányt, hogy a telekezeti iskolák jövőjének biztosítása szempontjából, de egyébként is méltóztassék alkalmas módon megszüntetni azt az iskolaadóban mutatkozó aránytalanságot, amelynél fogva 1939. évi december hó 12-én, kedden. 83 ott, hol felekezeti iskola van, az állami iskolaadón kívül felekezeti iskolaadót is kell fizetni. Ügy gondolom, — amint annakidején egy másik törvényjavaslattal kapcsolatban Horváth püspök úr ő excellenciájának indítványa szerint is előadni szerencsés voltam — hogy a megoldás röviden a következő lehetne. Minden évben bizonyos meghatározott időben minden elemiiskolafenntartó, tehát az állami, a köze és a felekezeti iskolák fenntartói a következő iskolaévre összeállítanák a költségvetést és azt, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba küldenék, ahol a költségvetéseket felülbírálnák és azoknak globális összegét az előre nem látható eltolódásokra való tekintettel, felfelé kikerekítve, a m. kir. pénzügyminisztérium útján kultúradó címén az országban élő összes fizikai és morális adóköteles jogalanyokra adó formájában kivetnék; ezután az egyes iskola^ fenntartókra eső összeget az adóhivatal fizetné ki az illetők kezéhez és így a közoktatás pénzügyi része igazságosan és méltányosan volna elintézve. Igen t. Felsőház! Abban a reményben, hogy a törvény végrehajtása során esetleg tapasztalható hiányokat, hibákat és méltánytalanságokat, ha kell, novella ris úton is orvosolni fogjuk és hogy említett kéréseim meghallgatásra találnak, ezt a törvényjavaslatot a felsőház együttes bizottsága által eszközölt változtatásokkal általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyesli s és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Nemes János felsőházi tag úr. Gróf Nemes János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! ö eminenciájának bölcs és higgadt szavaihoz csak azt a tiszteletteljes kérésemet fűzöm hozzá, hogy ezt a higgadtságot és megfontoltságot kegyeskedjék érvényre juttatni az alsó papságnál is és különösen a katolikus égisz alatt megjelenő lapokban, mert nap-nap után jelennek meg olyan cikkek, amelyek ő eminenciája bölcs beszédével nem hozhatók összhangba. Ami a javaslatot illeti, igen nehéz ahhoz hozzászólnom, mert itt nem egy alkotó javaslatról, hanem egy politikai javaslatról van szó. Ennek a javaslatnak megszerkesztésénél nem azon volt a hangsúly, hogy kinek juttatnak, hanem azon, hogy el kell venni. (Ügy van!) Már a század elején, amelyet divat a liberalizmus fellendülésének nevezni, találkoztunk ezekkel az eszmékkel. A század elején elkezdtek csúfolni mindent, ami nekünk szent volt, amit tiszteltünk, igyekeztek nevetségessé tenni, kigúnyolni mindent, amihez ragaszkodtunk és amit tiszteletreméltónak tartottunk. Egyesek: hibáit osztályok hibáinak igyekeztek feltüntetni és nagy sajtójukban világgá kürtölték, hogy a magyarságnak egyes osztályai megértek arra, hogy eltöröltessenek. Keresztény szociális részről is voltak ezen a téren jóhiszemű, de tájékozatlanságra valló túllépések. Ez a mozgalom politikai és gazdasági uralomra törekedett. Az ipart és kereskedelmet hamarosan kezükbe kerítették. A politikai élet állandóan lázban volt. Mindig új és új eszméket dobtak a közvéleménybe és aki ezeket az eszméket károsnak tartotta, arról kikürtölték, hogy maradi és reakcionárius. Ez körülbelül azt jelentette, amit ma antiszociálisnak szeretnek megbélyegezni. Ezen irányzattal szemben a legerősebb ellenállást a földbirtok tanúsította. Ezért már a 6zázad elején külön szervezeteket alkottak, külön szakértőket alkalmaztak, hogy ezen 20*
