Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

H2 Az országgyűlés felsőházának 13. ült tot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről ;i képviselőház értesíttetni log. Napirend szerint következik a földmívelésügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságok együttes jelentése alapján »a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről« szóló törvényjavaslat. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására rátérnénk, a házszabályok vonatkozó szakasza alapján bejelentem, ftogy a földmívelésügyi miniszter úr a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára dr. vitéz Vass Elek miniszteri osztályfőnök, országos telepítési igazgatót és Német hy Béla .jószágigazgató, m. kir. gazdasági főtanácsost miniszteri megbízottakul bejelentette. Most pedig kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Tarányi Ferenc jegyző (felolvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Szólásra következik Serédi Jusztinján hercegprímás úr ö eminenciája. (Halljuk! Hátijuk!) Serédi .hiszi in ián: Nagyméltóságú Elnök i'r! [gen t. Felsőházi A gazdasági és szociális kérdések manapság olyan szorosan összefüggnek egymással és az államok, sőt néha az egyházak életével is, hogy elszigetelten nem lehet őket megoldani, mert kihatásukat minden vonatkozásban éreztetik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely számos birtokpolitikai kérdést kíván rendezni, gazdasági szempontból éreztetni fogja hatását a tulajdonosra és a juttatottakra is és a közöttük fennálló érzelmi szempontokból érezni fogják hatását a Jutta tottak és azok, akiknek akár szegénységük, akár pedig felosztható földbirtok hiánya miatt nem les/, részük a juttatásban. Különösen ere/ni fogják az állás, illetőleg munka nélkül maradó gazdatisztek, urasági cselédek, továbbá az időszaki vagy alkalmi munkások. De éreztetni fogja hatását oz a reformtörvényjavaslat az okszerű gazdálkodáshoz szükséges nyugalomra is; éreztetni fogja hatását a termelés mennyiségére és minőségére; éreztetni fbgja hatását a belső fogyasztásra, a bel- és külkereskedelemre, továbbá a fölbirtokosoknak, a tulajdonosoknak szükségképpen csökkenő progresszív adójára, azután a juttatottak átmeneti adómentessége okán az államháztartásra is; éreztetni fogja hatását ez a törvényjavaslat a aépszaporodásra is, továbbá az állam életére, *í\\ sok tekintetben az egyházak életére is. A törvényjavaslatnak a felsorolt szem pontok szerint való elbírálása nálamnál illetékesebb szakemberökre tartozik. Én csupán a földreformtól érintett egyházam és annak birtokai vonatkozásában kívánnék a törvényjavaslathoz röviden hozzászólni. Igen t. Felsőház! Amint már a telepítési törvényjavaslat felsőházi tárgyalása alkalmából a nagyméltóságú püspöki kar nevében is ünnepélyesen kijelentettem, hogy a közel ezer esztendő óta gondozásunkra bízott mezőgazdasági birtokainkkal nagy érzelmi és anyagi áldozatok árán is mindig hajlandók vagyunk az ország és a nemzet igazi érdekeit szolgálni éfl a lehetőség határain belül mozgó, észszerű szociális és gazdasági reformokhoz hozzá járulni, éppúgy most is, a kishaszonbérletek alakításáról stb. szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a nagyméltóságú püspöki kar ve1939. évi december hó 12-én, kedden. lem együtt már folyó évi január hó 6. és 13., továbbá február hó 3. napján szóval és írásban hasonló készségét jelentette be a magyar királyi miniszterelnök úr ő nagyméltóságának és mindig hangoztatta, különösen hangoztatta az egészséges házhelyakciót és a többgyermekes családok felkarolását. Ilyen állásfoglalásunkkal, mélyen t. Felsőház, csak hívek maradunk a múlthoz, amikor az ötvenes evekben a jobbágyság Felszabadítása alkalmából mezőgazdasági birtokainknak igen tekintélyes részét, mintegy 40—50%-át leadtuk es az ezekért kárpótlásul kapott úgynevezett töldtehermentesítési kötvényeink később teljesen elértéktelenedtek, vagy mikor a világháború alatt a haza kívánságára az öszszes készpénz törzsvagyonunkat iiadikölcsönkötvényekbe fektettük, amejlyek később szintén teljesen elértéktelenedtek, és amikor a háború után az akkor véghezvitt földbirtokreformba megmaradt mezőgazdasági birtokállományunk 20—25%-ával szintén bekapcsolódtunk. Minthogy azonban az egyházi javadalmak, továbbá intézmények és alapítványok kezén lévő vagyon nem a kezelő egyházférfiak személyes tulajdona, hanem a javadalmadnak, az intézményeknek, az alapítványnak fenntartásán kívül és vele párhuzamosan igazi közérdeket szolgáló, nevezetesen, lelkipásztorkodást, tanítást, kispapképzést, stb. szolgáló célvagyon, éppen azért természetes, hogy ugyanakkor, amikor mi a szociális és gazdasági reform előmozdításához a magunk részerői egészen őszintén és minden erőnkkel hozzájárulni iparkodunk, teherbíróképességünket is szükségképpen biztosítani akarjuk. Ezért nem is szólva saját szerény megélhetésünkről, én itt tisztelettel kérem és már előre is köszönöm a magyar királyi kormánynak azt a megértését, amely remélnünk engedi, hogy kulturális, kultusz, iskolai, egyházkormányzati, azután kegyúri és nyugdijterheiiikut a jövőben is viselni tudjuk, mert hiszen ezeket a terheket mi sem híveinkre, sem az államra, sem senki másra át nem háríthatjuk. Minthogy állandó terheink a földtehermentesítési és a hadikölcsönkötvények elértéktelenedése után, az 1920-as földbirtokreform után megmaradt, összezsugorodott vagyonságunkra nehezednek és mivel a jelen törvényjavaslat végrehajtása esetén, amennyiben kisbérletek alakítása történik, jövedelmünk tetemesen alatta marad az eddigi jövedelemnek, hogyha pedig kisajátítás történik és mi a kisajátított területeknek nem is a mostani forgalmi árát, hanem az akkori leszállított forgalmi árá t, illetőleg ennek csak felét kapjuk készpénzben, a másik felét pedig hitelezzük a juttatottaknak. akkor jövedelmünk még inkább alatta marad annak a jövedelemnek, amelyet házi kezelésben ugyanezekből a birtokainkból ki tudtunk hozni, azért én azt a méltányosnak látszó kérést óhajtom itt a Ház színe előtt a m. kir. kormány elé terjeszteni, hogy legalább a közterheket, nevezetesen az illeték egyenértéket, amivel minden száz évben megvásároljuk földjeinket, továbbá a milliárdos beruházáshoz való hozzájárulási rátákat az új helyzethez képest arányosan csökkenteni méltóztassék. Azt is kérem a magyar királyi kormánytól, illetőleg a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságától, hogy a kisbérek összegének biztosítása céljából kegyeskedjék gondoskodni arról, hogy intézményesen ellenőriztessék a kisbérlők munkája, a trágya-