Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-10

Az országgyűlés felsőházának 10. ülése 1939. évi augusztus hó 18-án, pénteken. 57 hódolásról, majd pedig németellenes hangulat ról számolnak be. A munkások körében mutat­kozó nyugtalanságot felfújják és ezekkel a j módszerekkel a kormány belpolitikája iránti bizalmat megingatják, a belső nyugalmat és higgadtságot szabotálják és az ország belső békéjét veszélyeztetik. Nem állítom e rémhírek terjesztőinek min­denkori rosszhiszeműségét, bár bizonyára akad­nak ezek közt is olyanok, akik gonosz céljaik elérésének kedvéért legalább is azzal számol­nak, hogy a zavarosban halászni fognak. (Egy karig a jobboldalon: Ez bizonyos!) Megdöbenve olvassuk és halljuk, hogy az országban milyen tekintélyromboiás folyik. (Ügy van! a jobboldalon.), hogy nagy és jó­hangzású jelszavak mögé bujtatják önző cé­lokra irányuló vágyaikat és azon törekvésü­ket, hogy a hatalmat kezükbe kaparintsák. Nem ismernek el sem történelmi nagyságot, sem tradíciót, sem jónevelést, sem öregséggel járó tapasztalatot és kiegyenlítettséget. Készek hullákon gázolni át» csakhogy maguk előre­jussanak. Elnézést kérek, ha a fejtegetéseim a jelen törvényjavaslat tárgyával szoros összefüggés­ben látszólag nincsenek, de szerintem igenis vannak. A kormány a jelen törvényjavaslat által kijelölt úton megtalálta az erélyt, hogy a hazafiatlan, sőt hazaáruló törekvéseknek útját állja. (Ügy van! a jobboldalon.) Nézetem szerint egyrészt a rémhíreknek felelőtlen terjesztése, másrészt pedig az ország belsejében nyugtalanságot kelteni alkalmas be­szédek, törekvések és cselekvések semmivel sem kisebb mértékben viselik magukon a hazafiat­lanságnak és a hazaárulásnak jellegét, mint a síbolás. (Űgy van! a jobboldalon.) Akik a kor­mánnyal szemben fennálló bizalmat csökken­teni és az ország népében nyugialan-'ágnt. ter­jeszteni iparkodnak, akik egyes néprétegek elégedetlenségét mesterségesen előidézik és «zítják, a népámítók, akik hazug ígéretekkel félrevezetik a népet, az idegen eszmék propa­gálói, akik hazaszeretetet színlelnek, de önző céljaikat szolgálják, a defaitisták, a »mies­macherek«, a fontoskodó Kávéházi Konrádok, a felforgató elemek és azoknak csatlósai, a magy ar ifiúság körében zavart teremteni aka­rok, a rejtett izgatók és lázítók, akik a fenn­álló rendet erőszakos módon megváltoztatni markodnak: mindezeket csak egyetlen szóval óhajtom elîntézni: hazaárulók! (ügy van! Ügy van!) Mert ezek némelyikét nyugodt idő­ben talán »Politizálással« felmenteni lehetne, de ilyen politikának a mai válságos időkben heye nincs, (ügy van! Ügy van!) Elnézést kérek azért is, hogy hónapok óta állandóan ezt a kedvenc paripámat nyergelem, de hisz a római Cato is minden beszédét az­zal felezte be: ego autem censeo Oartha ginem esse delendam! Éri, aki a mostani kormánnyal szemben teljes bizalommal viselteiéin ős aki­nek őszinte kívánságom, hogy a kormány a belföldi helyzetnek teljesen ura legyen és maradjon és teljesen önállóan és befolyásta­lanul intézhesse külpolitikánkat es ho/hassa meg azzal járó igen nehéz elhatároz'wait, ok­y^tlonül szükségesnek tartom, hotry a belpoli­tikai bóké és nyugalom helyreállítását és biz­tosításai eélzo minden intézkedés azornai es nyomatékosan életbelépjen. ... E felelős helyről, mint az ország egyik törvényhozója, felelősségem teljes tudatában és, mert mindegyikünk egyformán felelős Ma­gyarországért, (Úgy van! Úgy van!) ismétel­ten felkérem a kormányt, hogy az ország nyu­galmát háborgatókkal és a káros r&Jîhirek szerzőivel és terjesztőivel szemben a legcsleg­erélyesebben lépjen fel és biztosítom, !iogy eb­ben a tevékenységében minden egye« becsüle­tes, hazafias magyar ember támogatását és háláját elnyeri. (Ügy ran! Ügy > van!) Nem­csak a fizetési eszközökkel stb. visszaélő egyén hnzafiatlan, sőt gyakran hazaáruló, hanem az is, aki bármi módon igyekszik a beiuő nyugal­mat aláásni és a rémhíradás csúfondáros és gyáva eszközével megingatni. (Ügy van! Ügy van! ) Ügy nézem, hogy ez a törvényjavaslat e té­ren már nagy reményekre jogosító haladást képvisel és ezért a fizetési eszközökkel, kül­földi követelésekkel és vagyontárgyai kivite­lével elkövetett visszaélések hatályosabb meg­torlásáról szóló törvényjavaslatot köszönettel és örömmel általánosságban és részleteiben el­fogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Pap József fel­sőházi t;ig úr ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú EIDÖK Űr! Mé­lyen t. Felsőház! Előttem szólott gróf Apponyi ő méltóságának nagyon érdekes, történelmi és filozófiai alapokon nyugvó beszéde után mél­tóztassanak megengedni nekem, hogy én, mint a gyakorlati élet embere, a köznapi élet szem­pontjából tegyek néhány megjegyzést a sző­nyegen levő törvényjavaslathoz. A magyar állam gazdálkodása 1920 óta« vagyis a háború elveszítése és az azt követő forradalmak és ellenforradalmak óta rendkí­vüli mértékben bonyolult. Ezt lépten-nyomon tapasztaljuk és saját bőrünkön is érezzük. A magyar kormány évek hosszú sora óta a leg­nagyobb erőfeszítéssel és elismerésre méltó buzgalommal azon iparkodik és dolgozik, hogy az egyensúlyt az államháztartásban helyreál­lítsa és valutánknak, a pengőnek vásárlóere : jét biztosítsa itt a belföldön, de nemzetközi vonatkozásokban is. Ennek a célnak elérése szempontjából tért át igen sok tekintetben az állani az úgynevezett irányított gazdálkodásra s a kötött gazdálkodás különféle nemeire. Meghozták az 1922. évi és az 1931. évi tör­vényeket, amelyek tiltják a fizetési eszközök­kel való visszaéléseket, tiltják, hogy itt az or­szágban külföldi valutával zugkereskedelem folytattassék, tiltják, hogy valaki olyan híre­ket terjesszen a mi valutánkról, amelyek al­kalmasak közgazdasági életünk aláásásara­Ezek a törvények elrendelik, hogy a külföldi fizetési eszközök és a külföldi valuták itt ná­lunk bejelentendők és hogy a szükséges # in­tézkedések megtörténjenek arra, hogy az úgy­nevezett exportvalutát megkaphassuk. Amidőn meghoztuk az 1931:XXVI. törvény­cikket, amely intézkedik a gazdasági és hitel­élet rendjéről, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról, amidőn e tör­vényben rendkívül nagy felhatalmazást adtunk a kormánynak és megalkottuk az úgynevezett 33-as bizottságot, nagy közjogi és alkotmány­jogi áldozatokat hoztunk ama cél elérése szem­pontjából, amelyet a kormány éppen az ál­lamháztartás rendjének biztosítása okából maga elé tűzött. Az 1922. évi és az 1931. évi törvények rokon­tárgyúak, merem mondani, hogy ikertestvérek,

Next

/
Thumbnails
Contents