Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-10

58 Az országgyűlés felsőházának 10. ülése mert az az érdek, amely jogi oltalomban részesül az egyik törvényben, teljesen homogén azzal az érdekkel, amelyet a második törvény akar védeni. Ezen előzmények után nyújtotta be a kormány a törvényjavaslatot a közgazdaság érdekei ellen elkövetett vissza élések hatályosabb megtorlásáról. Meg kell említenem, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kormány nem azt célozta, hogy a büntetendő valutacselekményeknél a büntetőjogi rendszert megváltoztassa, mert fenntartja továbbra is úgy az 1922. évi, mint az 1931. évi törvények ténymegállapításait, ténybeli elemeit, továbbá az occasio legis-t, a ratio-t és az intentio-t. Nem akar tehát egy új büntetőjogi valntatörvényt létesíteni, hanem csupán a meglévőnek hatályosabb érvényesítését tűzte ki célul és ez helyes ós szükséges is. A kriminalitás éppúgy, mint a betegségek, a társadalmi életben és a társadalmi vonatkozásokban normális jelentőséget nyert. Látjuk, hogy az országok a betegségek ellen a legnagyobb küzdelmet fejtik ki. Nagyon természetesnek, indokoltnak és szükségesnek tartjuk tehát, hogy az erkölcsi betegségben szenvedők ellen is a legnagyobb eréllyel és hatályossággal Lépjünk tel. kiváltkép, ha olyan büntetendő eselekményekről van szó, amelyek az ország közgazdasági rendjét erősen veszélyeztetik vagy pedig sértik. A kriminalitás időközönkint változik, más es más irányokat Vesz fel. Az 1878. évi büntetőtörvénykönyvben egy-két szakasztól eltekintve, semmiféle intézkedést nem találunk a gyermekek, a kiskorúak és a fiatalkorúak bűnözésére vonatkozóan. A múlt század második felében azonban a gyermekek és a fiatalkorúak bűnözése olyan ijesztő mérvben elszaporodott, hogy a kormány indíttatva érezte magát arra, hogy 1908-ban az úgynevezett első büntetőnovellába az intézkedések és rendelke•k egész sorozatát vegye fel, amelyek a fiatalkorú bűnösökre vonatkoznak. Ma azt tapasztaljuk, hogy nagy küzdelmet kell folytatni a visszaeső bűnösök, a javíthatatlanok ellen. A kormány figvelmét ez nem kerülte el, s azért, 1928-ban a X. tc.-ben, az ágynevezeti második büntetőnovellában meghonosította a szigorított dologházba utalás intézményét, vagyis ilyenkor nem határozott időtartamban állapítja meg a bíró a szabadsagvesztésbüntetést, hanem az elítéltet beutalják a szigorított dologházba és addig tartják ott, amíg meg nem javul, amíg meg nem győződnek arról, hogy bűnözési hailamai teljesen elenyésztek. Esetleg ott tarthatják élete fogytáig is. Most az utóbbi időben, kiváltképpen a háború utáni időkben, a kormányok megalkották az J922. évi és az 1981. évi törvényt valutánk védelmére Most jön a kormány ezzel a javaslattal, amely nagyon is szükséges, mert végre is véget kell vetni annak, hogy a társadalom megbízhatatlan, lelkiismeretlen, önző emberei, akik csak saját hasznukat, saját egyéni küket tartjak szem előtt, az államnak és inasoknak a kárán akarjanak meggazdagodni. Tarthatatlan az az állapot, hogy az állam tétlenül nézze ezt a helyzetet es ne alkalmazzon erélyes repuesszív intézkedéseket azokkai szemben, akik ha a legkisebb bonyodalom mutatkozik az államháztartásban, vagy pedig a magyar pénzügyi rendszerben, egyszerűen 1939. évi augusztus hó 18-án, pénteken. megszöknek, magukkal viszik vagyonukat, vagy ha itt is maradnak, pénzüket, vagyontárgyaikat kisíbolják. Ezek semilyen lelki közösségben nem élnek Magyarországgal, a magyarokkal, ennek következtében szigorúan kell eljárni az ilyen emberekkel szemben, annyival is inkább, mert azt tapasztaljuk, hogy cinikusak, gúnyosan, bizonyos szarkazmussal még arra is szoktak hivatkozni, hogy ők iniIven leleményesek, milyen körmönfontak és — hogy az ő nomenklatúrájukkal éljek — mil\en zseniálisak, hogy nekik sikerül megmenteni, átmenteni a vagyonukat, a többi állampolgár pedig ezt nem teheti meg. Anyagi intézkedéseket t'artalmaz ez a törvén vja vaslat, mégpedig elsősorban azzal, hogy szigorítja a büntetési tételeket. Azokra a bűncselekményekre vonatkozóan, amelyeket az 1922. évi törvény felsorol, a régi törvény 2 évig terjedhető börtönt írt elő; most az 5 évig terjedhető börtön lehet. Ezek a büntetési tételek 10—15 évi fegyházig fokozódnak. Tizenötévi fegyházra is felmehet a büntetés, ha üzletszerűséggel, visszaeséssel állunk szemben és ha a cselekmény a legsúlyosabban érinti az ország közgazdasági érdekeit. A törvényjavaslat indokolása egészen világosan megmondja, hogy üzletszerűség alatt nem azt kell érteni, hogy a büntetendő cselekmények egész sorozatát folytatólagosan kövessék el, hanem az üzletszerűség már egyetlenegy cselekménnyel is előállhat, ha abból az egy cselekményből a bűnöző magának visszatérő jövedelmi forrást nyitott. Ami pedig a visszaesést, mint minősítő körülményt illeti, e tekintetben a törvényjavaslat a mai büntetőjogi rendszertől eltérően, szigorú intézkedéseket tartalmaz, mert azt mondja, hogy akár a törvény életbelépése előtt, akár pedig az életbelépés után valakit ilyen cselekményekért csak egyszer is elítéltek szabadságvesztésre, ez a körülmény már magában foglalja a visszaesés minősítő ismérvét. A szigorított dologházra vonatkozóan igen lényeges intézkedéseket tartalmaz ez a törvényjavaslat, amennyiben kiterjeszti ezt a valutáris bűncselekményekre is. Eddigelé a szigorított dologházba való utalásnak csak akkor volt helye, ha a bűntett emberélet, szemérem vagy pedig vagyon ellen irányult. De a törvényjavaslat a szigorított dologházba való utalás feltételeit még abból a szempontból is szigorítja, hogy nem kívánja meg azokat a vissza esés i eseteket, amelyeket a II. büntetőnovella előír ahhoz, hogy ez a beutalás eszközölhető legyen. A törvényjavaslat a vállalatok kérdésével is foglalkozik és azt rendeli, hogy ha megbízott, alkalmazott követ el ilyen büntetendő cselekményeket, akkor a gazda, a vállalat tulajdonosa, a megbízó szintén büntethető, amennyiben az ellenőrzésre és felügyeletre való jogának gyakorlását, habár csak gondatlanságból is, elmulasztotta. A régi törvény szerint a gondatlanság mentes volt a büntetés alól, szándékos közreműködés kívántatott meg a büntetéshez. Az 1931 .-XXXII. te. büntetési rendszere éppen úgy emelkedik, mint az 1. $-ban az 1922. évi törvényre vonatkozó tételek» azzal a különbséggel, hogy SL7 alaptörvény értelmében hat hónapig terjedhető fogházzal volt büntetendő a bejelentés elmulasztása, míg most bűntettet