Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-32

428 Az országgyűlés felsőházának 32. ülése letes vitában. Javaslatom akként szól, hogy a l törvényjavaslatba 11. §-ként a következő rendelkezés vétessék fel (olvassa): »Utasíttatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az i ország összes egyetemei közt a hallgatóság megfelelő, területszerinti megosztását egy éven belül rendeletileg rendezze. A jelesen érett tanulóknak, illetőleg a jeles előmeneteli« hallgatóknak azonban az egyetemek közt szabad választási joguk van.« Ezt az indítványomat már a törvényjavas lat. tegnapi bizottsági tárgyalásán is előterjesztettem. A miniszter ár őexcellenciája ebben a kérdésben az intézkedés szükségességét maga is elismerte és egy ilyen irányú rendelet kiadását kegyes is volt megígérni. Indítványom elfogadását azonban ellenezte azzal, hogy ilyértelmű rendelkezés felvétele a törvénybe szűk- ! ségtelen. Én nagyon hálásan köszönöm őnagyméltóságának ezt az ígéretét, de ha már ígéretet tett, néni találom magyarázatát annak, hogy miért ne lehetne az indítványomban jelzett szöveget ebbe a törvényjavaslatba fel venni, annyival is inkább, meri ennek az ígéretnek beváltása, ha ez törvényes rendelkezésként mondatnék ki. akkor, illetőleg az ennek beváltásával előálló új helyzet minden kori fenntartása a miniszter úr minden utód iát kötelezné. Ha ez törvényes rendelkezés lenne, akkor ki lesz zárva a lehetősége annak. hogy az őnagyméltósága által ígéretéhez ké- ' pest keresztülvitt rendelkezést bármelyik utódja később megváltoztathassa. önagyméltóságának a tegnapi bizottsági tárgyaláson elhangzott ama érvelésével szemben, hogy ez mint tisztán miniszteri hatás körbe tartozó kérdés, nem igényel törvényhozási intézkedést, bátorkodom felhozni azt ihogy e törvényjavaslatba 10. §-ként felvétetett egy rendelkezés, amely az egyetemi tanárokat az egyetem székhelyén való tartózkodásra kötelezi. Miután az egyetemi tanárok eddig is állami tisztviselők voltak és így ők is a többi állami és egyéb köztisztviselőkre fennálló helybenlakási kötelezettség alá estek már a múltban is, — amit az is igazol, hogy a kultuszminiszter úr a folyó év nyarán kiadott egyik körrendeletében erre a kötelezettségre az egyetemi tanárok figyelmét fel is hívta — szerény véleményem szerint ennek a rendelkezésnek az ebbe a törvényiavaslatba való felvétele sokkal inkább mellőzhető lett volna. mint az elosztás kérdése, amelynek rendezése mind az összes egyetemek, mind az azokat láfoerató hallgatók érdekeit radikálisan érintő intézkedést képez. A törvényjavaslatot egyébként általánosságban a legnagyobb örömmel elfogadom. Elnök: Szólásra következik Pap .József őméltósága. Pap József: Nagyméltósága Elnök Ür: Mélyen t. Felsőház! Az országgyűlésnek éppúgy, mint a mindennapi életnek vannak köznapjai és vannak ünnepnapjai. Én a mai napot ün- j nepnapnak tekintem azért, mert nia olyan tör- \ vényjavasla; van szőnyegen, amely az erkölcsi ; és tudományos életnek és fejlődéstlek irány- j elveivel szorosan összefügg, vagyis az egyetemek kérdésével foglalkozik. A magyar egye temek a magyar közművelődésnek, n magyal tudományosságnak és erkölcsi életfelfogásnak voltak mindig védőbástyái. Az egyetemeknek nemcsak az a feladatuk, hogy búvárkodjanak ! és tanítsanak, hanem az is feladatok, hogy a fiatalságot nemzeti irányban neveljék. Egyetemeink azokat a privilégiumoka;, amelyekkel j bírnak, — értem elsősorban a tanszabadságot 19',0. évi október hó 16-án, szerdán. és éhben implicite a szólásszabadságot és a gondolatszabadságot — mindig a nemzetnevelés céljára használták fel. A mi egyetemeink továbbá — úgy tapasztaltam hosszú közéleti működésem alatt - a magyar alkotmány báfi tyái voltak, mert mind írásban, mind pedig szóbelileg teljesítették e tekintetben kötelességüket, sőt szuggesztív erőt gyakoroltak a fiatalságra, hogy annak lelkét hazafias és nemzeti irányban neveljék. Amikor én ezt a törvényjavaslatot a kezembe vettem, legelső érzésem a hála és a köszönet érzése voll a magyar kultuszkormány iránt, a magyar kultuszkormánynak aziránt a politikája iránt, amelyet 1920 óta folytat. Nem engedte ugyanis ez a politika, hogy a trianoni szerződés következtében hontalanná vált kolozsvári és pozsonyi egyetem megszűnjék vagy beolvadjon egy más egyetembe, hanem igen nagy áldozatok árán lehetővé tette azt, hogy eredeti szervezet ükben továbbra is működjenek és fejlesszék a magyar tudományt. Az 1921. évi XXV. te. intézkedett ennek a két hontalanná vált egyetemnek az elhelyezéséről, mégpedig akként, hogy a kolozsvári egyetemet Szegedre. a pozsonyi egyetemet pedig Pécsre helyezték át. A Ferenc József egyetemet 1872-ben létesítették Kolozsvár székhellyel. Ez az egyetem 50 évig működött ott. Ezalatt az ötven évi működése alatt erősen összeforrt Kolozsvárral, Erdéllyel, az erdélyi gondolattal, azokkal a nemes tradíciókkal, amelyek Erdélyben mindig otthonosak voltak. Akár azt az időt nézem, amikor Erdély önálló fejedelemség volt, akár pedig az 1848-ban létrejött unió utáni egyesülés korszakát nézem, ezek a tradíciók mindig azt tartották szem előtt, hogy a magyarság, a nemzeti érzület és a ?nagyar tudományos géniusz biztosítandó és fejlesztendő. Igen természetes tehát, hogy amikor most mindnyájunk nagy örömére visszakerült Szem István birodalmaiba Kolozsvár, az egyetemet Kolozsvárra kellett visszahelyezni és ott kellett újra megszervezni. Minden magyar ember örül ennek, de meg vagyok győződve róla. hogy az Alföld nagy metropolisa, Szeged is osztozik örömünkben, annak ellenére, hogy ez a törvényjavaslat nagy áldozatokat ró reá, mert ez a változás csak úgy volt lehetséges, hogy visszakaptuk Erdély északi részét, ez pedig minden egyes magyar ember hő vágya és óhaja volt. A kormány azonban tudatában volt annak is, hogy kötelességei vannak Szegeddel szemben, inert Szeged igen nagy vagyoni áldozatokkal fogadta testvéri < karjaiba és védő szárnyai alá az annakidején hontalanná vált Ferenc József-egyetemet. A törvényjavaslat rekouipenzálja Szegedet, és éri nem tudok ma- » ganinak szebb, nemesebb rekompenzációt elképzelni, mint azt, hogy Szeged kap egy új egyetemet, amelynek a neve Horthy Miklós Tudományegyetem. Szeged ezáltal ismét egyetemi város lesz, ismét az egyetemi élet centruma lesz és ki lesz tüntetve azzal, hogy az ő egyetemenének homlokára a mi dicsőségesen kormányzó Kormányzó Urunk neve van fel írva. Az áj egyetemet nem is kaphatta volna más város, mint Szeged, hiszen Szegeden indult meg az a folyamat, mégpedig Horthy Miklós akkori fővezér vezetése mellett, amely a rombadőlt országot talpraállította, fejlesz tette és h ász év alatt bölcs és igazságos országlása alatt nagyban, de nagyban gyarapította, mind területileg, mind pedig a hépesBég szempontjából. A Horthy Miklós egyetem