Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés felsőházának 32. ülése tehát az ország déli részén fogja terjeszteni a magyar kultúrát, a magyar tudományt és a magyar dicsőséget. Ahhoz, hogy az egyetemek megfeleljenek céljainak, szükség vau bizonyos jól átgondolt és kidolgozott tanulmányi rendre, mert csak a tanulmányi rendek biztosítják az intézményes oktatást az egyetemen. Ez az óhaj nem mai keletű, ez az óhaj már 1667-ben felmerült, ami­kor a nagyszombati egyetem jogi kart kapott és amikor ott intézményesen kezdték művelni a jogi oktatást. Én most nem akarok foglal­kozni azzal, hogy a letűnt 2á0 évben hány Ratio Education^ hozatott, és hogy azok mi­lyen természetűek voltak, én csak arra akn rom felhívni a méltóságos felsőháznak és a nagyméltóságú miniszter úrnak a figyelmét, hogy 1936 ban, tehát a legközelebbi múltban itt Budapesten volt egy felsőoktatási kongresszus, amelynek egy tárgya volt: az egyetemek ta­nulmányi rendjének megállapítása. Ez alkalommal nem akarok az összes egye temeket érintő tanulmányi renddel foglalkozni. csupán a jogászságot érdeklő szempontokra vagyok bátor felhívni a mélyen t. Ház figyel mét. Nézetem szerint elsősorban sürgős, hogv a tanulmányi rend a jog-és államtudományi ka­rokon elkészít tenék. Sürgős azért, mert hi­szen az állami életben, a törvényhatósági élet­ben s az egész közigazgatásban' rengeteg jo­gász-tisztviselő van, sokan vaunak a bírakou es ügyvédek; 1 )] t kívül is, akik jogi képzettség­gel bírnak. Ezérl mindenkinek érdeke, hogy ezeknek a jogi képzettséggel bíró egyéneknek a képesítése a minőség szempontjából megfe lelő és értékes legyen. A jognak, a jogtudománynak és a jogsza­bályalkotásnak törvény, rendelet, szabály­rendelet — szorosan lépést kell tartania az élettel, nurt ha nun tart pari passu lépést. akkor szakadékok keletkeznek, amelyek kárára vannak az államnak, a társadalomnak, sőt az egyes embereknek is. Mi magyarok büszkeséggel és joggal szok­tuk magunkat jogásznemzetnek n< vezni, mert­hiszen ha visszatekintünk históriánkra, akkor összehasonlítva azt más művelt államok his­tóriájával, úgy találjuk, hogy igen fejlett, — és merem mondani — gazdag jogi kultúránk van, kifogástalan a jogi fejlődés és — bála Istennek — becses ne.űzeti jogintézményekkel rendelkezünk. Verbőczy mondotta már, hogy: »Homines ad iudieem confugiunt, sienti ad aliquam iustitiam animatam.« Ez azt jelenti, hogy az emiberek a bíróhoz, mintegy az élő joghoz futnak. A magyarok mindig bíztak a magyar bírákban és a magyar igazságszolgál­tatásban, mert az mindig iparkodott bizonyos magas színvonalon huni. Az országos felső­oktatási kongresszus letárgyalta az egyetemi oktatás rendiét és elfogadta a budapesti Páz­mány Péter Tudományegyetem 1982 ben hozott szabályzatát. Szavazás ugyan nem volt, de ki­alakult az a nézet, hogy az helyes. Nagyon ké rem a miniszter úr őnagyméltóságát, hogy ezeken a nyomokon elindulva, ezt a tudományi és közoktatásügyi rendet minél előbb megva­lósítsa. Tagadhatatlan, hogy Magyarországon jo­gászi hypertrofia van. Erre vezetendő vissza az ügyvédi válság, az ügyvédi nyomor, sőt, me rem mondani: az ügyvédi tragédia is. Méltóz­tassanak csak elképzelni: Magyarországon — és ideszámítom a visszacsatolt részeket is — egymillió lakosra 750—800 ügyvéd jut. Más államokban az arány sokkal, de sokkal kedve­Î9W.' évi október hó lé-án, ézeMdn. 429 zőbb. Nálunk Magyarországon egy ügyvédnek a kliensei az állami vagyonnak összesen 70ü—800.000 pengőjét képviselik, más államok ban pedig milliókra és milliókra rúg ez az összeg. Ill egészen őszintén szólva szerelném, ha a kultuszminiszter úr őnagyméltósága lehetővé lenné azt, hogy megszűnjék az egyetemeken az úgynevezett in absentia hallgatás, aoniOJÁ je­lenti, hogy a fiatalember akkor látja a pro­lesszort. amikor az indexét aláíratja, egyéb­ként pedig az egyetem tele se megy. Márpedig a tanárok előadását semmiféle puskákkal, semmiféle kérdéseket és feleleteket magukban foglaló kompendiumokkal és jogi szanatóriu­j mokkái pótolni nem lehet. Szeretném, ha a kö­telező kollokvium-rendszert bevezetnénk. Ez­alatt nem azt érteni, hogy mindennap minden­kit kollokváltatni kell. hau un azt, hogy az egyetemi professzornak joga legyen arra. hogy ba egy bizonyos szakot befejezett, akkor kikér­dezze a fiatalságot, uemcsak az önként jelent­kezőket, az előadott tananyagból, aki pedig nem tud semmit, azzal szemben szankciókat alkalmazzon. Nagy súlyt helyeznék a prakti­kumok intézményére is, jobban és intézménye sebben kell ezeket kiépíteni. Nem az egyetemi tanárokai akarnám terhelni ezekkel a munká­latokkal, hiszen nekik más dolguk van. de azt biszeni, hogy külső elemeket a bírói és ügy­védi karból nagyon helyesen és eélszerüen le­hetne alkalmazni. Évtizedek óta a levegőben IÓÍÍ az, bogy a doktoratus, mint kötelező és mi­nősítő fok, továbbra is fennmaradjon-e vagy nem. Nagy súlyt helyezek arra, hogy a bírák nak, ügyvédeknek és közigazgatási tisztvise­lőknek a doktorátust meg kell izerezniök, mint működésük * lőfeltételét, mert ha ezt elejtjük, akkor ugyanolyan állapotok fognak beállani, mini amilyenek 1874 előtt voltak, amelyek a köznek semmiesetre stun szolgál tak előnyére. Szakítani kellene az ágynevezeti vándorlási rendszerrel is. Elnök: Mindez nem tartozik a tárgyhoz. Papp József: Ez a tárgyra vonatkozik, mert a/< egyetemekről és azok szervezetéről szélűink, egy egyetemi javaslattal kapcsolat ban. Ma a jelölt ott tesz rigorozumot, ahol akar, márpedig célszerű lenne kimondani azt is. bogy az egyetemeken a doktorátusi csak ott lehet letenni, ahol az utolsó kél félévet hallgatták. En ezt a törvényjavaslatot a maga egé­szében és részleteiben is elfogadom. Igaz, hogy vannak e törvényjavaslatban egyes korlátozá­sok, ezek azonban hitem és nézetem szerint — magasabb szempontból vizsgálva a dolgot és nem a helyi érdekekből — szükségesek és elkerülhetetlenek és csak ideiglenesek. A jogi akadémiák kérdésére kitérve, sok ban osztozom abban, a.mit Raffay öna->yméltó­sága, kifejtett. Nagyon jól tudom, hogy két ellentétes irányzat küzd egymással: fenntar­tani a jogakadémiákat vagy pedig megszün­tetni. A törvényjavaslat nem oldotta meg ezt a kérdést. Egy kompromisszum-féle intézke­dést létesítettek, mert kimondja azt, hogy a jogakadémiákon csak első é- második évet lehet hallgatni. Nézetem szerint, ba fenntartjuk az akadémiákat, célszerűbb lett volna fenntar­tani őket, mint négy tanfolyammal bíró kur­zusokat. A jogi reformok keresztülvitele nemcsak az egyetem szempontjából, de politikai szem

Next

/
Thumbnails
Contents