Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés felsőházának 32. ülése régibb, legnagyobb és legegységesebb kultúrával rendelkező vidékének, a Dunántúlnak szellemi életét visszafejlesszék. A debreceni és a szegedi egyetem terve zett megcsonkításából az államkincstár valószínűleg még kevesebb megtakarítást fog elérni. Most, hogy a kormány a törvényjavaslat szövegét közzétette, látjuk annak indokolásából, hogy a pécsi egyetemen a bölcsészeti kar szüneteltetésének nem bizonyos irányú szellemi túltermelés és nein is a takarékosság az oka. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy ezt a fakultást azért kell szüneteltetni, mert (olvassa): »A pécsi egyetem bölcsészettudományi karára az utóbbi években csupán csekélyebb számban jelentkeztek olyan hallgatók, akik nem esnek a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939 : IV. te. 1. $-ának rendelkezései alá és akiket ennélfogva az idézett te. 7. §-a értelmében egyetemre fel lehet venni.« Ennek az indokolásnak először is a szövegezése lepett meg. Miért emlegeti az indokolás azt, hogy a bölcsészeti fakultásra csak csekélyebb számban jelentkeztek ilyen és ilyen^ hallgatók? Miért nem mondja f.zt, hogy a pécsi egyetem bölcsészeti karára csekélyebb számban lettek felvéve ilyen és ilyen hallgatók, mint a másik két vidéki egyetemre? (Egy hang balfelől: Nagy különbség!) Szerény véleményem szerint nem az a fontos valamelyik fakultás életképességének elbírálánál, hogy hány hallgató jelentkezett felvételre, hanem hogy hány hallgató lett oda felvéve, hogy esetleg f sok zsidó jelentkezett a pécsi egyetem bölcsészeti karán felvételre, ez igazán mellékes szempont, a lényeges az, hogy hányat vettek fel. Rátérve a három vidéki egyetem bölcsészeti karán felvett hallgatók számarányára, megállapítottam azt, hogy Debrecenben volt a legtöbb hallgató, az 1935/36. tanulmányi évben közel 300, néhány év multán azonban, 1938/39ben már csak alig valamivel több mint 200. Nem akarom a mélyen t. Felsőház idejét sokáig igénybevenni azzal, (Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Csak az a kár, hogy a kormányból senki sincs jelen! Hol a miniszter úr vagy egy államtitkár? Pedig négy államtitkár is van!) hogy az apadás okaira részletesen rámutassak, ami egyébként a másik két egyetemnél is jelentkezik. Ennek oka szerintem az. hogy a háborús évek születési kiesése az utóbbi években éreztette hatását, ami nemcsak nálunk, nemcsak a pécsi egyetemen, hanem Európa összes egyetemein észlelhető volt. Éreztette továbbá hatását a fokozatos leszegényedés is és a kezdő tanári fizetés rendkívül alacsony volta. Marad ezekután az összehasonlítás szükségessége a másik két • egyetem, a szegedi és a pécsi között. Illetékes helyről beszerzett adatok szerint bölesészethallgató volt az 1935/36. év első félévében Szegeden 137, Pécsett 143, a második félévben Szegeden 134, Pécsett 141, az 1936/37. év első félévében Szegeden 128, Pécsett 122, a második félévben Szegeden 119, Pécsett 120, az 1937/38. év első félévében Szegeden 114, Pécsett 108, második félévében azonban mái Szegeden 95, Pécsett 101, az 1938/39 első félévében Szegeden 104, Pécsett 94, második félévében azonban Szegeden 88 és Pécsett 90, végül 1939/40 első félévében Szegeden 77, Pécsett 89, második félévében Szegeden 72, Pécsett 87. Ezek szerint tehát a legutolsó tíz félévéből 3 félévben Szegeden volt több a hallgatók száma, 1940. évi október hó 16-án, szerdán. 427 hét félévben pedig Pécsett. Az összehasonlítás tehát Pécs javára szól. Ami pedig a zsidó hallgatóknak a pécsi bölcsészeti karra való felvételét illeti, megállapítottam, hogy 1936/37-ben hét zsidó hallgató lett,felvéve. 1987/88-ban kettő, 1938/39-ben egy zsidót vettek fel rendes hallgatóként. 1939/40-ben pedig egyetlen egyet sem. így tehát a törvényjavaslat indokolása szerintem teljesen helytelen alapokon nyugszik, (Ügy can! Xlgy van!) ami semmiképpen sem nyújt elfogadható magyarázatot a kormány azon elhatározására, hogy a pécsi egyetemen a bölcsészeti kart szüneteltesse. Éppen így nincs indokoltsága egyik vidéki egyetem megcsonkításának sem. Ezek az egyetemek nagy áldozatokkal életrehívott, fontos nemzeti miszsziót teljesítő kulturális tényezők, amelyek a nemzet jövője érdekében szentek és sérthetetlenek. Ezek a húszas évek lázas országépítése közben támadt legszebb és legnemzetibb alkotások, a magyar szellemi élet magaslataihoz vezető utak, amelyekre ennek a törvényjavaslatnak ez a szerencsétlen 3. §-a torlaszokat akar emelni. Ezeket az útelzáró torlaszokat, bármennyire ígérik is, hogy csak ideiglenesek lesznek, félre kell tolnunk, hogy a nemzet művelődni, tanulni vágyó ifjúsága szabadon haladhasson a nemzet több boldogságot, nagyobb megelégedést ígérő jövője felé. Az elmondottak alapján a részletes vitában indítványt nyújtok majd be olyan irányban, hogy a törvényjavaslat 3. §-ának (1) bekezdése, amely a debreceni, pécsi és szegedi egyetemeken egyes tanszékek, illetve tudománykarok működésének szüneteltetését mondja ki. egész terjedelmében töröltessék. Mélyen t. Felsőház! Felszólalásom befejezéséül még egy. az egyetemi tanítás általános nívójára kihatással bíró kérdést kívánok szóvá tenni (Halljuk! Halljuk!) és ez az egyetemek közt a hallgatóság elosztásának a kérdése, amely kérdés rendezésének szükségessége még gróf Klebe!sjierg Kunó idejében felmerült. Bár ezt a szükségességet a kultuszkormány már akkor elismerte. Budapest érdiekéire való tekintettel azonban

r a kérdést soha meg nem oldotta. Köztudomású, hogy a tanulmányi viszonyok mennyire szerencsétlenek a budapesti tudmányegyetemen, ahol a lia Ugatok száma olyan nagytömegű, hogy ez a tanítás intenzivitását egyenesen kizárja. Mindnyájan tudjuk, hogv a budapesti egyetem hallgatóinak jelentékeny része — és áll ez különösen a jogi szakra — csak vizsgázni jár a fővárosba, az egyetemet azonban belülről soha nem látja. (Hóman Bálint vallás» és közoktatásügyi miniszter: Ez csak volt! — Eay hang: Még mindig!) De ha szorgalmasan kívánnának is az előadásokon megjelenni, ezt a helyiségek befogadóképessége tenné lehel ellenné (Hóman Bálint vallás- és közoktatás* üpyi miniszter: Megépítettük tavaly!) és viszont, ha a helyiségek kérdése meg is lenne oldva, (Hőman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megvan tavaly óta!) ez a tanulmányi eredményt még mindig nem tudni biztosítani, inert a tanár és a nagy tömetrel alkotó tanítványok közt a szükséges együttműködés lehetősége van kizárva. Mindaddig, amíg ezt a kérdést nem rendezik, a vidéki egyetemek, ahonnan egyébként a legkiválóbb tanerőket is mindig felszívja Budapest, egészségesen kifejlődni nem fognak. Ezeknek a beteg állapotoknak megszüntetése céljából javaslatot terjesztek elő a rész74*