Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-32

121 Aß országgyűlés felsőházának 32. ülése 1940. évi október hó 16-án, szerdán. életfeladata, nemcsak élethivatása, talán még a felada/inál is több: élotgyönyörüsége és életboldogsága, bántó gondolattal soha nem foglalkozott. Ha velünk, az érdekelt egyházakkal előbb leült volna egy kis beszélgetésre, más elhatározásra juthatott volna. Hiszen én nagyon jól ismerem ő nagyméli.óságának kiváló egyéni szeretetreméltóságát és előzékenységét, ismerem azt a nemes elgondolását, hogy sérelmet senkivel szemben elkövetni még gondolatban sem tud. ellenben mindenkinek örömet szerezni, jogos igényeit kielégítseni természetszerű, veleszületett tulajdonságánál fogva szokása és nemet törekvést'. Éppen ezért fáj, hogy a világháború befejezése után új szellem kezdett lábrakapni a kormányzatnál, hogy az egyházak dolgairól azok meghallgatása nélkül intézkedik. Most is ennek a reánk nézve roppant fájdalmas és kellemetlen, a nemzeti életre nézve feltétlenül hátrányos, a kultúrára nézve pedig káros szokásnak gyümölcseként áll előttünk ez a törvényjavaslat is. Ezt el kellett mondanom azért, mert hiszem, hogy amit most a bizottsági jelentésben olvasok, hogy tudniillik a miniszter úr a nagyméltósága hajlandó a jogakadémiákat fenntartó egyházukkal is megegyezést létesíteni a jogakadémiák esetleges átszervezésére, annak bizonysága, hogy ha előzőleg tanácskozott volna a fenntartó egyházakkal, akkor talán nem rína ki ebből az örvendetes törvényjavaslatból a 3. § (3) bekezdése, amely a jogakadémiák visszafejlesztésének, igazában pedig megszüntetésének célzatát mutatja. Reánk, evangélikusokra nézve jogakadémiánk, egyetlen főiskolánk megszüntetése vagy lefokozása és így elsorvasztása sokkalta fontosabb. mint akár a római katolikus egyház, akár a református testvéregyház jognkailémiájának ilyetén megszüntetése. Azért fontosabb, mert mind a római katolikus egyház, mind M református egyház abban a szerencsés helyzetben van, hogy van neki úgyszólván tulajdon egyeteme. ÍHóman Kálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az evangélikus is! A soproni!) Az teológiai fakultás, de jogi képzés ott nines. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott is!) Itt ezen a ponton a legfájdalmasabb reánk nézve ez az intézkedés, amelyet semilyen módon nem tudunk orvosolni a magunk erejéből. Meg kell jegyeznem, hogy az evangélikus egyházjog ta nítása olyan hiányos, hogy ezen a téren szo morú tapasztalatfiink vannak. Egy különben kiváló, országos tekintélynek örvendő —• és méltán örvendő vezérlő jogászember is például azt a kijelentést tette egyízben, hogy a mi egyházunk nem közjogi, hanem csak ma íránjogi alakulat, ami azt mutatja, hogy az illető teljesen járatlan a mi egyházjogunkban. Ez is igazolja azt az_ igényünket, hogy maradjon nekünk az egyházjog és a többi jog tudomány tanítására is intézetünk, mert számunkra, az egyetlen lehetőség a jogtudományok fejlesztése, építése, erősítése, tanulnia nyozása és kifejlesztése terén nmak a mi egyetlen jogakadémiánkon van, Én károsnak tartom a törvényjavaslatnak a jogakadérniákra vonatkozó intézkedését a tudomány szempontjából és a magyar kultúra szempontjából is. Magam is bosszú időn át voltam főiskolai professzor és nagyon jól tudom, hogy a tudomány olyan, mint a pásztor tűz: minél több helyen ég. annál nagyobb világosságot és annál főbb meleget terjeszt. Az. hogy jogi képzésünk legyen nemcsak az egyetemeken, hanem a jogakadémiákon is, uem káros a jogtudomány müvelésére és fejlesztésére nézve, sőt azt mondhatnám, hogy valóságos áldás. Minél több helyen minél több egyéniség, minél több szaktudós munkálkodik a jogtudomány fejlesztésén, annál bizonyosabb, hogy kívánatos és üdvös eredményre, jutnak. A tanárképzés szempontjából is károsnak tartom a jogakadémiák megszüntetését vagy legalább korlátozását, azért, mert tudjuk nagyon jól, hogy ha valaki — majdnem azt modhatnám — szemináriumi módszerrel képezi nemcsak az ifjúságot, hanem önmagát is, sokkal mélyebben hatolhat a tudomány sokszor rejtelmes világába, mintha — majdnem azt mondhatnám — kenyérkeresetszerűleg van rákényszerítve, hogy bizonyos óraszámban, bizonyos napokon talán a részletes tanulmányokra alkalmai és időt sem nyerve, végezze a maga áldott tudományos munkáját. Reánk evangélikusokra nézve ismét ezen a téren is végtelenül fájdalmas a jogakadémiánk , megszüntetése azért, mert sajnos, hogy míg a ! katolikus egyház és a református egyház is J kedvező helyzetben van, — amit én nem irígy! lek, de mégis szeretném, ha a mi sorsunk I egyező lehetne az övékével — hogy az általa ! felnevelt és a jövendő reménységével az élet i útjára kibocsátott emberek az ő egyetemükön tanszékhez juthatnak, addig mi, akiket újabb időben állandóan a számszerüség Prokrusztesz-ágyával mérnek, lassanként odajuthatunk, — én nem mondom, hogy odajutunk — hogy evangélikus ember sem az egyik, sem a másik egyetemre jogtanárnak be nem juthat. (Hóman Bálint vallás- és kÖzoktatds. ügyi miniszter közbeszól.) Igen, ez csodálatos j és meglepd, de én azt mondom, hogy odajuthatunk. Ezt nem jövendölésképpen mondom, i hanem szomorú tapasztalatok alapján, mint ! aggodalmat fejezem ki. mert félek, hogy odaj juthatunk. Éppen azért hozom fel ezeket a pútatfvumokat is, hogy méltóztassék látni, hogy a mi aggodalmunk nem egyszerűin csak j egy régi történelmi intézethez való ragaszkoj dá>ból áll. hanem bizonyos sejtelmes aggoi dalomból és félelemből is. amely a jövőre vo! natkozik, amelynek árnyéka sokszor vetődik ! ránk, nem ezen a téren, de más téren minden! esetre. Igazolja ezt a tanárképzés szempontjából való álláspontunkat az is, hogy a ma mű; krdő lf> jogi tanár közül 32 a jogakadémiáki ról került ki. ami szintén azt bizonyltja, hogy a jogakadémiák voltaképpen egyetemi tanárképző intézeteknek tekinthetők, Kbbol a szempontból is káros ezek megszüntetése vagy olyatén korlátozás, amely korlátozás a tudományos élei és a nemzeti kultúra építése szempontjából feltétlenül csak hátrányos lehet. Gazdasági szempont nem igazolja es nem támogatja a kormány álláspontját, mert a jogakadémiák teljesen önmaguk tartják fenn magukat. mégcsak tanári fizetéskiegészítést sem kapnak az államtól, tehát nem jelentenek terhet az állam háztartására nézve. Kizárólag csak elméleti okok tehát azok. amelyek a kormányt ennek az intézkedésnek megtételére indították. Én pedig ezeket az elméleti okokat az imént említett gyakorlad okokkal szeretném meggyengíteni és nagyon ké-