Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-29

Az országgyűlés felsőházának 29. ülése helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a miniszterelnök urat illeti a szó. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Űri Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlés képviselőháza áhítatos egyértelműséggel fogadta ezt a törvényjavaslatot, amelyről itt ma határozni hivatva vagyunk. Ez a Ház, a felsőház a hagyományoknak különösképpen is őre, egyháziaknak es nemzetieknek, a kettős keresztnek és a három halomnak egyaránt, úgy amint az országgyűlés másik háza élénkebb hordozója a koreszméknek. Mégis egy és elválaszthatatlan az útjuk, mert a korok eszméit, felfogását a nemzet mindig nemzeti sajátos énjén, országgyűlése pedig mindig a nemzeti érzésen átszűrve élte meg, másrészt a nemzeti hagyomá.ny korok értékeivel gazdagodva fejlődött mindenkor. Tegnapelőtt a képviselőházban a közelmúlt és a jelen világtörténelmének képébe igyekeztem helyezni Erdély és Kelet-Magyarország részeinek a Szent Koronába való visszatértét és a visszatértükről szóló törvényjavaslatot. Ma a magyar történelem évszázados viszontagságai jutnak eszembe, a dicsőségek és rabigák, győzelmek és szenvedések, uralom és fusïgés. hare és béke, anyagi és lelki építés és rombolás egyaránt és egymásután. Korszakok, mondhatnám a nemzet életerejét, és fegyelmét, tüzét és okosságát egyaránt próbára tevő korszakok. T. Felsőház! Az öröm és a szenvedés korszakai egyaránt lehetnek a dicsőség korszakai — és azok is. Ha egy nemzet lelkében örök hit él és ha a nemzet minden fiában, azok lelkében az egész nemzetnek hite, az egész nemzetnek önbizalma és századokra elszánt ereje él. sem a diadal, sem a szenvedés és a megpróbáltatás korszakai nem múlnak el hirtelen. Ha esemény jelöli is majdnem mindenkor az átmenetet egyikről a másikra, mégis az esemény előttiek és utániak az ok és okozat, helyzet és megoldás viszonyában állanak egymással. A bécsi döntés ilyen esemény, hosszan érett esemény: meg kellett jönnie kelet felé is a trianoni határok leomlásának. Ezt nemcsak magyar mivoltunknak egész ere'ével és történelmi bizodalommal hittük, de tudtuk is, történelmi logikával. A kérdés esak a mikor és a hogyan kérdése volt. Ezt a tengelyhatalmaknak a világháború utáni statusquo államokkal szemben inaugurált és fényes eredményekkel folytatott politikája hozta meg. A héesi döntés pedig mint esemény, mint ítélet, mint eredmény meghatározta a történelmi esemény utáni feladatunk körvonalait, mikéntjét, konkrét formáját. Adott terület, adott határok és adott formák, adott népi és gazdasági tartalommal állanak most előttünk, mint annak a feladatnak konkretizálása, amelyet tudtunk, hogy jön, amelyre vágytunk, amelyre az erőinket összeszedtük. Most ime itt van konkretizálva a mindennap szorgos munkájára. Nehéz feladat. Ugyanúgy, amint nehéz volt maga a döntés is a hegykoszorúzta erdélyi medence néprajzi határok nélkül való területén. Én láttam a feladat nehézségeit az első perctől fogva, amikor a térkép a döntés ut'm elémtárult. De nem csodálkoztam, mert tudtam, hogy ez a feladat nehéz lesz, mert csak nehéz lehet az előtt, aki a problémát, az erdélyi kérdést, az erdélyi viszonyokat ismeri. De tudtam azt is, hogy a nemzet meg fogja oldani ezt a feladatot és egy pillanatig sem rettentem meg tőle, mint magyar 19 W. évi október hó 5-én, szombaton. 409 ember. A keleti részeknek a szegényebb fele jött vissza. Pótolni, fogjuk szorgalommal, tudással, akarással (Ügy van! Ügy van!) ós gazdaggá fogjuk tenni. (Éljenzés.) Emberi, népi tekintetben sem könnyű íz a feladat, t. Felsőház. Hivatás innen és túl az újonnan meghatározott határokon. Hivatás amelyet kötelt tudással, történelmi önbizalommal és szeretettel válla] a magyar nemzet és e pillanatban a magyar kormány is ezen az ősi földön. Mi megértünk sokat és megértünk mindenkit. Megértjük a lelkek motívumait és mivel a világtörténelem tannsága szerint azok a nemzetek maradnak erősek és addig maradnak erősek, amelyek és ameddig másokat meg tudnak érteni, — ez magyarázza például Róma történetét és hosszú világhatalmát — ez a megértés nemcsak igazságos kormányzásunk záloga lesz a nemzetiségekkel szemben, (Ügy van!) de egyszersmind záloga a magunk fennmaradásának, felvirágzásának és megerősödésének. A magunk erejéhez, akarásához és a magyar múlthoz mérten így talán nem is olyan nehéz a feladat. I-'tapasztalataink arról, hogy az erdélyi román nép milyen megnyugvással, sőt helyenként a szeretet nyilvánulásaival íogadja a mi kötelességtudó és méltányos közigazgatásunkat, azt mutatják, hogy ennek a népnek mi vagyunk az igazi istápolói, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) békés, munkás és szabad útra vezetői. Nehézzé csak azáltal válik a feladat, hogy az elmúlt huszonkét év alatt a gyűlölködésnek olyan atmoszféráját teremtették, (Ügy van! Ügy van!) — és ma is szítják idebent és fokozzák túl a határon — amely a lelkeket mérgezi, az ellentéteket fenntartja és kimélyíti. T. Felsőház! Mi, — a magyar nemzet és a magyar nemzet akaratának köteles végrehajtója, a magyar kormány — önuralommal, az Í3teni é3 a belső igazságszolgáltatásba veteti hittel, krisztusi leiekkel, kenveret nynitva arra, ahonnan követ dobnak ránk, a noblesse oblige-nek elsősorban önmagunkkal szemben kö elező érzésétől és felfogásától áthatva fogtunk hozz'i ehhez a feladathoz. De ne ítéljék gyenge^ gmk azt, ha mi ezt a feladatot azokkal az eszközökkel fogjuik meg, amely eszközüket mindenkire nézve kötelezőknek tar tunk, aki jót akar. (Ügy van! Ügy van!) Ha egyrészt meg nem értéssel) másrészt rosszakarattal találkozónk, akkor időlegesen olyan eszközökhöz is kell nyúlnunk, amelyeket nem la> tunk örökké 1'eiintai Illatoknak állami kormányzatok «zá mára. Atrocitások éa atrocitásokról terjesztett hazugságok lehetetlenné teszik a két államnak, — ami végre még csak kormányzati és i olitikai dolog — de, ami vétek, akót népnek egymásiránti megérteiét is. (Ügy van! Ügy van') Tudjak azt is, hogy ami ma folyik, talán nem állandó jelenség, talán esak kényszere sz'-ö/ akar lenni az optálás előidézésére, Optálni lehet, úgy amint az ember más lakást is vehet és elköltözhet más országba, he azéri azt a. helyet, ahal született, nem felejti el és az marad az igazi lakása. (Ügy van! Üg>i van!) E'. az atmoszféra megmételyezi a délkeleteurópai államok életét s ha ez az atmoszféra így maiad lenn s ha még fűtik és kimélyítik, lehetetlenné teszi vagy Legalább 18 elodázza azt a békés fejlődést, amelynek megindítása mindnyájunknak, akik Délkelet Európában élünk. — nemzeteknek és azokat vezető kormányoknak — legelemibb kötelessége. (Ügy van! Ügy van!) Ez emberi, világ-