Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-29

410 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése 19U0. évi október hó 5-én, szombaton. feladat és európai feladat egyszerre, európai felár at es európai kötelesség". És nem lehetet­len feladat ennek a délkeleteurópai békének megteremtése, ha nem szítják az ellentéteket és nom tolnak el minden kérdést az ellentétek, a különbségek, a harc, a gyűlölet irányába. Én n ár máskor is, — nem is politikai írásokban r — sokszor kifejtettem a délkelet­európai népek affinitását, annak a kö-zös at­moszférának a hatásét, amelyben a világnak ezen a ré zén élünk, amely — mint minden nás része a világnak — a többiektől külön­bözik, a' ban az ossz; sz"'vődésben, amelyben epymáa k'zött élünk, ahol a nemzeti hősök gyakran közösek, vagy kölcsönösek. Csak a horvátok éï a magyarok közöttiekre kell em­lékeztetnem. Ha egyszer eszébe jutna ez em­bereknek, hogy világtörténelmet az összetar­tozam'rs'ig é* nem az ellentétek alapján írja­n k, (Ügy van!) ha ezt tanítanák az iskolák­1 an, ha ezt éreznék az államférfiak és nem a pillanatnyi múlót, akkor könnyű feladat volna az embereket összehozni. A népek maguk s a népeknek nagry, békés munkál an élő tömegei, csak a békés munkát vágyó tömeírei. közelebb állnak egynu'sVz, ha nem analizálják ki oz érzések tömegéből csakis és csupán a rosz­szat. (Üf/ij van! Ügy van!) Ez a leiadat euió­Pai feladat és minden nemzetnek feladata, amely a ftlunek ezen a részén él. De az erdélvi medence er.Wl vi feladat is, Lehet az erdélyi medence politikailag ketté­vágva, t. Felsőház, emberileg, társadalmilag, hagyományokban egy marad, (Ügy van! Ügy van!) mert a hagyomány egy. Mert ahogyan a hagyomány nem faji, nem származási, ha­nem nemzeti, a századokon át való csszeforrás­nak értelmében nemzeti, úgy földrajzi, táji is, az egy földön, egy levegőben, azonos termé­szeti körülmények meghatározta anyagi és lelki körülmények, lelki hatások alatt élő, együttélő és így összehangolódó népeknek a közös hagyománya. {Ügy van! Ügy van! — Szeberényi Lajos Zsigmond: Fontosabb a faj­nál!) Ez a hagyomány; nem a nemzetiségi és nemzeti ellentétek. — hanem ez! És ezeknek az örfc'k értékeknek az értelmében a »Cavete consules« történeti feladattá válik messze az államvezetés időleges problémáin túl. Ilyen történelmi pillanatokban az államvezetők ezt kell, hogy meglássák és nem a pillanat prob­lémáit, amiket a napnak sok órájában talán intéznek is: ezeket kell, hogy meglássák és ezekben kell hogy találkozzanak, ha népeket összevezetni akarnak, szóval, ha a jót akarják és nem a rosszat. Az erdélyiek, mint történelmi nemzet, eb­ben a hagyományban, határokon innen és túl és akár a tengereken túl is nem szűnnek meg hordozni az erdélyi gondolatot: szerelmesei és őrei az erdélyi földnek, akárhová veti őket a sors és akármilyen sors legyen az. Gyerme­keikben is törölhet et len ül él ez az érzés, él a kapocs az ősi földdel, nem a pillanatnyi bir­toklásnak, hanem az elválaszthatatlanságnak és egybenvalóságnak a kapcsa. T. Felsőház! Túl az erdélyi részek és a Partium hazatérésén ölelkező örömön, túl a felszabadulás örömkönnyes ujjongásán vagy örömkönnyes sóhaján, így érezzük a történelmi felelősséget mi magvarok, öpnv'gunk, elmúlt és jövendő nemzedékeivel szemben, Európá­val szemben, amelyet védtünk, amelynek kul­túráját a többi nemzettel együtt építettük és amelynek feladataiban részesek vagyunk és felelősségben osztozunk. És így érezzük mi er­délyiek a magunk lelki egységével és ezzel a hagyományokban kialakult lelkiségünkkel, nemkülönben Magyarországgal szemben, ame­lyet a maga államiságában és a maga függet­lenségében fenntartani segítettünk, mnnk 1­tunk s volt idő, amikor egyedül fenntartot­tunk. Érezzük ezt a felelősséget Európának azzal a részével szemben is, amelyben élünk és amelynek a mi fejedelmeink voltak sokszor nevelői és formálói. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a történelmi szemléletben nézhe­tünk csupán olyan eseményt, — egy folyamat­nak mérföldkőként jelző eseményét — mint az, amelynek ma ez a Ház is jogi formát kell hogy adjon. Csak ilyen szemlélettel nézhetjük, a történelmi történésnek, egy nemzet egész éle­tének, egy világrész egész sorsának és a nem­zet e':ben való felel sséarne'k a 7 érzÓ3évr>] s a tudatával és csak azt kívánhatjuk, adja az Isten, hogy ez az érzés legyen az, amely máso­kat is eltilt s amedvik történelmivé és t rlé­nelmien gondolkodókká tud majd tenni máso­kat is, úgy amint az ezeréves multunk min­ket tett és amelyből a legkínzóbb szenvedések, a legnagyobb megpróbáltatások árán sem tu­dunk kivetkezni. Ezekkel az érzésekkel terjesztettük az or­szággyűlés elé ezt a törvényjavaslatot, — amely talán nem is egyszerűen törvényjavas­lat, hanem egy várvavárt nemzeti történésnek, nemzeti folyamatnak a pecsét'e — ugyanazzal az áhítattal, amellyel az országgyűlés mindkét háza fogadja és amellyel, azt hiszem, mind­nyájan hozzányúlunk most ahhoz a felada'lnz, amely előttünk áll. Ahhoz a felailathez. ho^y a kincseket, amelyeket leltünk s amelyek lel­kiek, most magunkban megeryökeresítve, se­gítsük megerősödni mindenféle vonatkozásban a visszatért országrész kot éa vele az egész országot. (Hosszantartó elénk éljenzés és taps a felsőház minden oldalán.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »a román uralom alól felszabdult keleti és erdé­lyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országsai egyesítésé­ről« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tároryalás alánjául elfegadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, kimondom a hatá­rozatot, ho°"y a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző vrat. hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét, azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Tarányi Ferenc íegyző (felolvassa a ter­vénir'avaslat címét és az 1—72. §-rk sorszámát. A felsőház a címet és a szakaszokat hozzászó­lás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részletei­ben is le tárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogad ja-e azt a részletes tárgyalás során el­fogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok. akik a törvényjavas­latot végszerkezetben elfogadják, azt felállás­sal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a hatá­rozatot, hogy a felsőház a tö];vényja vaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog.

Next

/
Thumbnails
Contents