Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-29

408 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése érzelmi vihar, testvéri szeretettel simogatjuk ós vigasztaljuk. De megnyugvással látjuk, hogy azért úgy történik íninuen. ahogy történnie kell. Látni kezoik odaát levő testvéreink, hogy ez nem érzelmi kérdés, ez az akaratnak és az engedelmességnek a kérdése. Felülkerekedik a magyar bölcsesség, az elszánt józanság, az amor fati. Igent mondanak Isten rendelésére s tört hajójuk roncsaitól tutajt ácsolva újra indulnak ismeretlen Ígéretek ismeretlen szigetei felé. (Ügy van! Ügy van!) Üjra kezdődik az a fájdalmas magyar szimfónia, amely két évtizeden keresztül zúgott a Kárpát bércei között. Tahin fájdalmasabban, de mindenesetre — ahogyan érezzük — rövidebben. (Hosszanta. tó taps.) Mi becsülettel állunk egy szerződést, annak minden következményét levonjuk. Nem azért, mintha előre fenyegetni, vagy vitatkozni akarnánk, de bizonyos tényeket megállapítunk. Ez a tény az, hogy az egymillió magyarral megszaporodott Magyarország most sokkal erösebb lélekben és katonai hatalomban, mint a húsz év alatt valamikor is volt. (Ügy van! Úgy van!) Ezért sokkal nagyoDb telelősségef tud hordozni ndas/akadt testvéreiért és sokkal nagyobb erkölcsi és politikai befolyást tud érvényesíteni az ő jólétükért és mindennapi sorsukért. (Ügy van! Ügy van!) Az ide átjött millió viszont kézizálog arra, hogy sorsuk és előmenetelük az odaszakadt százezrek sorsától és előmenetelétől függ. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell állapítanunk azt is, hogy ezer esztendő óta, amióta Erdély története ismert, sohasem volt, hogy ketté lett volna törve és két impériumnak szolgált volta. (Ügy van! Ügy van!) Erdély testében olyan természeti, gazdasági, történelmi, lelki erők működnek, — nemcsak a magyar, hanem a román és a szász nép lelkében es «orsában is — hogy azoknak következményeit kiszámítani, józan ésszel előre lerajzolni nem lehet. Ez egy nagy történelmi kérdőjel, misztérium, amely elrejtőzködik ükkor, amikor Ígérkezik. És amíg a földrészek talaját vulkanikus erők alakítják s máról-holnapra a hegyekből völgyek és a völgyekből hegyek támadnak, határok kérdését határtalan és kiszámíthatatlan erők kormányozzák, (Ügy van!) ezzel a misztériummal szemben csak egy világérzés, egy magatartás lehetséges: a hitnek a világérzése és magatartása. A hit teremtő erő, ezt megtapasztalta E'-délv s ezt meg fogja tapasztalni Erdély. (Élénk éljenzés és taps.) Ebben az ünnepélyes pillanatban vegyük számba, mi áldás, mi haszon, mi erkölcsi ajándék rejlik abban a tényben, hogy Kelet-M igyarország magyarabb része visszatért hozzánk. Én azt hiszem, hogy e tény által a magyar nemzet rendkívüli módon megerősödött egységre való törekvésben; a teljességre, az egészre törő ösztönének ez a. bizonysága új erőt adott. Én azt hiszem, hogy az az erdélyi magyarság, amely visszajött most hozzánk, sokkal különb, mint amilyen akkor volt, amikor elszakadt tőlünk. És bár elszegényedett, koldussá lett, a műveltség kiülső. kényelmi áldásait nem tapasztalta, társadalmilag hátratétetett, szegénységében mégis hihetetlen erkölcsi erőket látott mes és ragadott mes s megtanulta, hogy a szegény lehet százszor különb, mint a gazdag. Széttört a magyar társadalom régi szerkezete, lehullottak az osztályok falai, egy családdá vált minden magyar, kicsi és 19U0. évi október hó 5-én, szombaton. nagy, szegény és gazdag, együgyű és műveletlen; egy családdá, egy testté, amelynek nincs más kincse, csak az, hos>y magyar. Ezért is meg kell szenvedni s amikor nem lehet mint sorsot elviselni, viseli felemelt homlokkal a magyarságot, mint küldetést, mint missziót. Megtanulta azt a nagy leckét, hogy a magyarság nem jog, nem anyag, nem természet, nem érdek, nem külső dolog, hanem lélek (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) és éppen azért, mert lélek, nem lehet jogfosztással elkobozni, (Ugy van! Ügy van!) gyűlölettel kiirtani, (Elénk helyeslés és taps.) pénzzel megvásárolni, hatalommal elnyomni, (Ügy vau! úfjy van!) mert mind e támadásra még hatalmasabb t lesz. Éppen azért, mert lélek, lehet fényesíteni, lehet nevelni, lehet felgyújtani, szenvedéssel táplálni, szétosztani élők és halottak, szülöttek és születendők között. Az a magyar nemzet, amely ezt megtanulta, jövője szempontjából a legnagyobb leckét tanulta meg. mert bárhogy fordul a világ, mindig kisebbség lesz Európának ebben a foltjában, mindig küzdeuie kell magyarságáért s azt csak a lélek által tarthatja meg. Lélek által, amely műveltséget teremt s azzal nő, hogy megvallják és szenvednek érte. Mélyen t. Felsőház! Még csak azt kell említenem, hogy amikor Tuhutum átjött a Meszes kapuján és Erdélyt hozzácsatolta Árpád birodalmaihoz, a semmiből kellett ott egy új világteremtésnek megindulnia. Most. amikor Erdély egyrésze visszacsatoltatok, egy rommá lett világot kell újra felépíteni. (Üay ran! Ügy van!) 1919-ben Csonka-Magyarország állott akkora feladat előtt, mint ez a nemzedék akikor, amikor Erdély visszajött: meg kell építeni úthálózatát, kidolgozni közlekedését, újra felépíteni megrontott intézményeit, a/, erdélyi lelkiséget a magyar lelkiséggel összhangba kell hozni, egyiket a másikkal megtermékenyíteni, előzékenységet és ugyanakkor keménységet mutatni, erőt és vonzást, engesztelékenységet és igazságot és eggyé tenni azt. amit Isten egynek szánt. Nagy lehetőségek és biztatások vannak, hogy ez megvalósul. Egy nemzet, amely ezt <>gész lelkével akarja, végre is hajthatja. Erdély alkatában is megvan erre a nagy lehetőség. Az erdélyi magyar nép megértette, becsülte a román népei és az is viszont, Az erdélyi értelmiség a szász értelmiséggel világnézetben, történelemszemléletben >és politikai felfogásban sokszor megtalálta egymást. Erdélyben az ott született ellentéteket a történelem folyamán az erdélyi lélek mindig megoldotta (Ügy van! Ügy van!) és csak kívülről mesterségesen támasztott ellentétek váltak közöttük tragikus szakadékká. (Ügy van! Üyy van!) Ha ez a nép nyiltan bízhatik egymásban és szeretheti egymást, ha szolgálhatja és megbecsülheti egymást, az a nép ott, az a három nemzet és öt religio, az megépíti az elveszett, az eltűnt tündérkertet. Boldog az a generáció, amelyik a Gondviseléstől egy nagy feladatot kapott. Ilyen nagy feladat áll e^ nemzedék és a következő nemzedék előtt is. A feladatokat azért kapjuk, hogy általuk nőjjünk. Minél nagyobb feladatot ad, annál nagyobb a Gondviselés igénye: nagynak akarja látni ezt a nemzetet. Ezek az érzések töltenek el, örülök, hogy ezeknek itt kifejezést adíhattam. A törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom, (Hosszantartó, élénk