Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-29

408 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése érzelmi vihar, testvéri szeretettel simogatjuk ós vigasztaljuk. De megnyugvással látjuk, hogy azért úgy történik íninuen. ahogy történnie kell. Látni kezoik odaát levő testvéreink, hogy ez nem érzelmi kérdés, ez az akaratnak és az engedel­mességnek a kérdése. Felülkerekedik a ma­gyar bölcsesség, az elszánt józanság, az amor fati. Igent mondanak Isten rendelésére s tört hajójuk roncsaitól tutajt ácsolva újra indul­nak ismeretlen Ígéretek ismeretlen szigetei felé. (Ügy van! Ügy van!) Üjra kezdődik az a fájdalmas magyar szimfónia, amely két év­tizeden keresztül zúgott a Kárpát bércei kö­zött. Tahin fájdalmasabban, de mindenesetre — ahogyan érezzük — rövidebben. (Hosszan­ta. tó taps.) Mi becsülettel állunk egy szerződést, an­nak minden következményét levonjuk. Nem azért, mintha előre fenyegetni, vagy vitat­kozni akarnánk, de bizonyos tényeket meg­állapítunk. Ez a tény az, hogy az egymillió magyarral megszaporodott Magyarország most sokkal erösebb lélekben és katonai ha­talomban, mint a húsz év alatt valamikor is volt. (Ügy van! Úgy van!) Ezért sokkal na­gyoDb telelősségef tud hordozni ndas/akadt testvéreiért és sokkal nagyobb erkölcsi és po­litikai befolyást tud érvényesíteni az ő jólé­tükért és mindennapi sorsukért. (Ügy van! Ügy van!) Az ide átjött millió viszont kézi­zálog arra, hogy sorsuk és előmenetelük az odaszakadt százezrek sorsától és előmenetelé­től függ. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell állapítanunk azt is, hogy ezer esztendő óta, amióta Erdély története ismert, sohasem volt, hogy ketté lett volna törve és két impériumnak szolgált volta. (Ügy van! Ügy van!) Erdély testében olyan természeti, gazdasági, történelmi, lelki erők működnek, — nemcsak a magyar, hanem a román és a szász nép lelkében es «orsában is — hogy azoknak következményeit kiszámítani, józan ésszel előre lerajzolni nem lehet. Ez egy nagy törté­nelmi kérdőjel, misztérium, amely elrejtőzkö­dik ükkor, amikor Ígérkezik. És amíg a föld­részek talaját vulkanikus erők alakítják s máról-holnapra a hegyekből völgyek és a völgyekből hegyek támadnak, határok kérdé­sét határtalan és kiszámíthatatlan erők kor­mányozzák, (Ügy van!) ezzel a misztériummal szemben csak egy világérzés, egy magatartás lehetséges: a hitnek a világérzése és maga­tartása. A hit teremtő erő, ezt megtapasztalta E'-délv s ezt meg fogja tapasztalni Erdély. (Élénk éljenzés és taps.) Ebben az ünnepélyes pillanatban vegyük számba, mi áldás, mi haszon, mi erkölcsi aján­dék rejlik abban a tényben, hogy Kelet-M i­gyarország magyarabb része visszatért hoz­zánk. Én azt hiszem, hogy e tény által a ma­gyar nemzet rendkívüli módon megerősödött egységre való törekvésben; a teljességre, az egészre törő ösztönének ez a. bizonysága új erőt adott. Én azt hiszem, hogy az az erdélyi ma­gyarság, amely visszajött most hozzánk, sok­kal különb, mint amilyen akkor volt, amikor elszakadt tőlünk. És bár elszegényedett, kol­dussá lett, a műveltség kiülső. kényelmi áldá­sait nem tapasztalta, társadalmilag hátratéte­tett, szegénységében mégis hihetetlen erkölcsi erőket látott mes és ragadott mes s megta­nulta, hogy a szegény lehet százszor különb, mint a gazdag. Széttört a magyar társadalom régi szerkezete, lehullottak az osztályok falai, egy családdá vált minden magyar, kicsi és 19U0. évi október hó 5-én, szombaton. nagy, szegény és gazdag, együgyű és művelet­len; egy családdá, egy testté, amelynek nincs más kincse, csak az, hos>y magyar. Ezért is meg kell szenvedni s amikor nem lehet mint sorsot elviselni, viseli felemelt homlokkal a magyarságot, mint küldetést, mint missziót. Megtanulta azt a nagy leckét, hogy a magyar­ság nem jog, nem anyag, nem természet, nem érdek, nem külső dolog, hanem lélek (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) és éppen azért, mert lélek, nem lehet jogfosztással elkobozni, (Ugy van! Ügy van!) gyűlölettel kiirtani, (Elénk helyeslés és taps.) pénzzel megvásárolni, hatalommal elnyomni, (Ügy vau! úfjy van!) mert mind e támadásra még hatalmasabb t lesz. Éppen azért, mert lélek, lehet fényesíteni, lehet nevelni, lehet felgyújtani, szenvedéssel táplálni, szétosztani élők és halottak, szülöt­tek és születendők között. Az a magyar nem­zet, amely ezt megtanulta, jövője szempontjá­ból a legnagyobb leckét tanulta meg. mert bár­hogy fordul a világ, mindig kisebbség lesz Európának ebben a foltjában, mindig küzde­uie kell magyarságáért s azt csak a lélek által tarthatja meg. Lélek által, amely műveltséget teremt s azzal nő, hogy megvallják és szen­vednek érte. Mélyen t. Felsőház! Még csak azt kell em­lítenem, hogy amikor Tuhutum átjött a Meszes kapuján és Erdélyt hozzácsatolta Ár­pád birodalmaihoz, a semmiből kellett ott egy új világteremtésnek megindulnia. Most. ami­kor Erdély egyrésze visszacsatoltatok, egy rommá lett világot kell újra felépíteni. (Üay ran! Ügy van!) 1919-ben Csonka-Magyarország állott akkora feladat előtt, mint ez a nemze­dék akikor, amikor Erdély visszajött: meg kell építeni úthálózatát, kidolgozni közlekedését, újra felépíteni megrontott intézményeit, a/, er­délyi lelkiséget a magyar lelkiséggel össz­hangba kell hozni, egyiket a másikkal megter­mékenyíteni, előzékenységet és ugyanakkor keménységet mutatni, erőt és vonzást, engesz­telékenységet és igazságot és eggyé tenni azt. amit Isten egynek szánt. Nagy lehetőségek és biztatások vannak, hogy ez megvalósul. Egy nemzet, amely ezt <>gész lelkével akarja, végre is hajthatja. Er­dély alkatában is megvan erre a nagy lehető­ség. Az erdélyi magyar nép megértette, be­csülte a román népei és az is viszont, Az er­délyi értelmiség a szász értelmiséggel világ­nézetben, történelemszemléletben >és politikai felfogásban sokszor megtalálta egymást. Er­délyben az ott született ellentéteket a történe­lem folyamán az erdélyi lélek mindig megol­dotta (Ügy van! Ügy van!) és csak kívülről mesterségesen támasztott ellentétek váltak kö­zöttük tragikus szakadékká. (Ügy van! Üyy van!) Ha ez a nép nyiltan bízhatik egymás­ban és szeretheti egymást, ha szolgálhatja és megbecsülheti egymást, az a nép ott, az a három nemzet és öt religio, az megépíti az el­veszett, az eltűnt tündérkertet. Boldog az a generáció, amelyik a Gondviseléstől egy nagy feladatot kapott. Ilyen nagy feladat áll e^ nem­zedék és a következő nemzedék előtt is. A feladatokat azért kapjuk, hogy általuk nőjjünk. Minél nagyobb feladatot ad, annál nagyobb a Gondviselés igénye: nagynak akarja látni ezt a nemzetet. Ezek az érzések töltenek el, örülök, hogy ezeknek itt kifejezést adíhattam. A törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom, (Hosszantartó, élénk

Next

/
Thumbnails
Contents