Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-27
Az országgyűlés felsőházának 27. ülése 1940. évi július hó 13-án, szombaton. 393 ról. Szegeden a 18. határvadászzászlóalj zászlóját szenteltek fel. Ennek a zászlónak árát a hivatásszerűezei muiiKasai JUIUIK ussze uiu>reikből, amelynek munkájában, elkészítésében visszatért keresztény munkásasszonyok sajátkezű munkájukkal vettek reszt. Hogy mit jelent ezeknek a kékinges asszonyoknak és feriiaknak a magyar keresztény gondolatba való visszatérés, ezt csak azok tudjak méltányolni, akik látták a bomlasztó hatást, amit a szociáldemokrácia kitejtett a magyarság soraiban. A törvényjavaslat a családvédelem meLett a nepszaporoaás kérdésével is foglalkozik. Az előttem szoioKnak, csaknem mindegyike tog ialkozott a népcsökkenés kérdésével. A népszaporodás kérdése szerintem is nemcsak anyagi kérdés, hanem sok morális kérdéssel kapcsalatos. A beiugynmiiszier ur nagyon neiyesen jegyezte meg az együttes bizottságban, hogy azokkal az elvetemedett emberekkel, akik megfeledkeztek a családi élet szentségéről, a vallassál, az állammal szemoen iennauo kotelezectségeikröl, külön foglalkozni alig érdemes. Ezek haiaira vannak Loi ve es el Keli pusztulnioK, mert nem méltók arra, hogy a magyar élet és társadalom kiegészítő löszei ilegyenek. Az a gondolat, hogy az egykés családokLan bizonyos sz^iiiiciOKkai éljaiiK, nem éppen utolsó gonuolat és talán még erre is sor kerülhet. Számolni kell azonban az egykénél és az egysénél azzal is. hogy igen sokszor az illetők hibáján kívül áll fenn a medaöség, vagy az egy gyermek kérdése, betegségek, talán megtörtem kuretek Következménye, sokszor a méhen kívüli terhesség, ami ugyancsak egy élőlény pusztulásával jár az anya megbetegedése mellett is. A törvényjavaslat indokolásában két hatalmas nemzetre is történik hivatkozás, a németre és az olaszra. Az olasz nemzettel kapcsolatosan igen érdekes adatokat szolgáltatott Kállay Miklós ő nagyméltósága felszólalásában. A német nemzetről is megemlékeztek már sokan, én is meg akarok emlékezni. A német nemzet felemelkeuéset. fejlődését, aaggvaaiatcula at, azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket elért, a kifejezetten nagy fegyelem mellett annak köszönheti, hogy népe szaporodik. Az a ncp es az a nemzeti ameiy éveiiKciit eg^."' 110 " val szaparodik, büszkén emelheti fel a fejét és mondhatja, hogy enyém a jövő azokkal a nemzetekkel szemben, amelyek dekadenciában vannak. Ilyen dekadenciában volt és van manapság a francia nemzet, amelyik elhullott a némettel szemben, elhullott Petain marsall kijelentése szerint azért, mert gyermektelen. A gyermek a nemzet legnagyobb érteke, Isten legarágabb, legei- ókeseno aunuéka. -i el\ -i KÍ kell érdemelni mindenkinek, mert ahol nincs gyermekáldás, ott nincs boldogság, nincs egyetértés, nincs családi öröm. Bátor vagyok egynéhány számszerű adattal jönni egészen röviden a magyarság népesedési statisztikájából. Nem akarom hosszabbra nyuitani felszólalásomat, amely utolsó a felszólalások között. Méltóztassanak meghallgatni Budapest számadatait pár szóval. 1914-ben 24-2, 19£8-ban 15-2 pro mille volt Budapest születési arányszáma. Ha azonban ezt az arányszámot összehasonlítom az orszá«? ^ m *zu«e esi számmal, akkor még azt mondhatjuk, hogy Budapest születési arányszáma valamivel jobb az országos átlagnál, mert 1914-ben Nagy : Magyarországon a Csonka-Magyarországra e*o területet véve alapul, 38 ezrelék volt a születési arányszám, 1930-ban 25 ezrelékre „csakkent, 1938-ban pedig már 19 ezrelékre. Eb! ol a rettenetes nagy apadásból következtetéseket kell levonnunk a jövőre Vonatkozólag. Ennek a törvény javaslatr.ak, ha törvényerőre emelkedik, olyan nagy komolysággal kell a népszapoiodás kérdéséhez hozzányúlnia és hozzájárulnia, amely megakadályozza ezt a hatalmas csökkenést. Nem lehet házassági ajándékokkal, gyermekszaporodási ajándékokkal megoldani a kérdést, hanem csak munkaalkalmak megteremtésével lehet ezt a kérdést komolyan megoldani. Bátor vagyok a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét felhívni egy nagyon fontos körülményre: kérem, méltóztassék a kultuszkormánynál odahatni, hogy azok az ágycsökkentések, főleg a klinikákon, amelyek még ma is fennállanak, szűnjenek meg. Hiszen tény az, amiként Csilléry András is kimutatta nemrégeu a székesfőváros egyik bizottsági ülésén, hogy egy esztendőben közel 1200 anya szült utcán, lépcsőházban vagy folyosókon, mert " kórházak és klinikák nem voltak befogadóképesek. Amikor ez megtörténhetik még Magyarországon, — mert hiszen ugyanez a helyzet a vidéken is, a klinikák ágyai ott is csökkentve vannak — akkor ennek a törvénynek oda kell hatnia, hogy anyagi áldozatok árán is ezek a kórházak és klinikák újra befogadóképesek legyenek. A szülőanyának szülés előtti és szülés utáni megsegítése, valamint a szülési segély az Oti.-nál, hála Istennek, megvan, azonban kívánatos volna főleg azoknál a családokál, ahol töl.b gyermek van, ennek a segítésnek általánossá tétele ennek a törvénynek keretén belül, amire a mód és a lehetőség fenn is áll. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Ez a törvény volna hivatva a megszégyenítő, minden becsületes magyar ember önérzetét sértő ínségakciót vagy úgynevezett nyomorenyhítő akciót s az ebből eredő támogatást megszüntetni. Méltóztassék elgondolni, ha valaki törvényhatósági bizottsági tag, — szerény személyem is működik ilyen bizoti bau — milyen helyzetbe kerül, amikor ezek az ínségsegélyek minden hónapban adatnak és amikor ínségmunkában való alkalmaztatás válik aktuálissá, írásban és szóban minek van kitéve, nem minősítem zaklatásnak, de százai jönnek el anyáknak, munkanélküli embereknek kérni, hogy alkalmazzák őket valahol mint ínségmunkásokat. Nagyon tölcs dolog, a belügyminiszter úr igazi helyes és bölcs felfogására és sz'.vére vall, — tudatában lévén ennek a mai helyzetnek — hegy ezt a lehetetlen ínségenyhítő és nyomorenyhítő akciót végérvényesen megszüntotui kívánja. Egészségesebb gondolat és irányzat pótadó formájában kivetni ezt az összeget azokra, akiket illet és akik teljesítőképesek. A belügyminiszter úr megemlékezett az együttes bizottságban a sok társadalmi egyesület koldulásairól is. Ebben igaza van, egész sereg egyesület van és működik, amelyek a koldulásból ki nem fogynak. Készben joggal, részben jogtalanul, szakadatlanul jönnek levelek, kérések, könyörgések különféle címeVen tamogptást kérni. Azt hiszem, hogy ennek ezzel a törvénynyel útja lesz vágva végre, mert hiszen erre a koldulásra ez után a törvény után már szükség nem is lesz. A törvényjavaslat azt mondja, — illetve ezt nem mondja, mi mondjuk és kérjük és ezt mások is említették — hogy a régi
