Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-27

394 Az országgyűlés felsőházának 27. ülése exisztenciák megmentése mellett újaknak felemelésére van szükség. Ujakban leikelteni a megelégedettséget, a reményi es boldogságot és a boldogulás iránti érzést a jövőt illetőleg. Azokat a nagy ellenteteket megszüntetni, amelyek fenallaiiak még ma is, kuiiionösen nálunk, — sajnos — a jövetielemhalniozás és esetleg az áüásualmozások terén is. A jovedelemhalmozaSOK terén olyan intézkedések meghozatalát, amelyek alkalmasak arra, hogy az íiyen jövedeiemhalmozásokból az állam a maga részét igenis, elvegye és juttassa arra a heiyrc, ahol arra igazan nagy szükség van, a rászorulóknak. Bizonyára tévedés volt Schandl Károly ö nagyméltoságától az, amikor azt mondta, hogy körülbelül kétszázezer magyar család megsegítéséről van szó. Az összegszerűség szempontjából bizonyára tévedett, mert kétszázmillió kellene ahhoz, hogy évi kétszázezer magyar család évente esaü ezer pengő támogatáshoz is jusson. (Kállay Miklós: Ezt a szóbotlást én követtem el! Ez természetesen csak szóbotlás volt.) Köszönöm szépen, akkor ez a megjegyzés tárgytalan. Ennek ellenére, minthogy a törvényjavaslat az első évre 28 millió pengőt, a második évre 41 millió, a harmadikra 46 millió pengőt állít be, miután azonban megsegítésről es kölcsönről van szó, ez a pénz forog, ez a pénz visszatér és az összegek emelkednek az évek folyamán, tehát az a megállapítás, hogy kétszázezer magyar családnak megsegítése csak ezer pengővel is kétszázmillió pengőt tenne ki, nem utópia és nem lehetetlenség, tehát végrehajtható, megalkotható valami. A törvényjavaslat nemcsak nemzetvédelmi. de honvédelmi célt is szolgál. Honvédelmi célt szolgál egy nemzetnél, mint a magyar nemzet, amely kicsiny, amelynek népe kisszámúi de élni akar és benne megvan az az erő, hogy a mai komoly időkben is megállja a maga helyét. Fegyverben áll, lábhoz tett fegyverrel, várja jövőjének kialakulását s a jövőben is talán még fokozottabban szükség lesz minden ember, minden egészséges magyar ember kezére és karjára. A kereszt a fegyverrel összefogva s a munkásnak a kalapácsa — ez a hármas egység ez a szimbólum, amely erőt jelent a magyar nemzet kezében. A belügyminiszter úr becsületes magyar munkát végzett, amikor evvel a törvényjavaslattal a magyar országgyűlés elé jött. Erős magyar érzésről és tapasztalatokról tett tanúbizonyságot akkor, amidőn a mai kor szellemének megfelelően a nép legszélesebb, legszegényebb rétegeit emeli fel és ennek középpontjába állítja a legértékesebbet — a családot és ennek legnagyobb értékét, a nemzet mindenséget: magát a gyermeket is. Adja Isten, hogy áldás kísérje ezt a törvényt a mielőbb visszatérő Nágy-Magyarország egész területén. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván nyilatkozni. vitéz Keresztes-Fiscuer Ferenc belügyminiszter: Melyen t. Fe'söház! (ilall'iik! Honjuk!) Amikor a vita lezárása után szót emelek, úgy érzem, nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert hiszen minden felszólaláson a legteljesebb megértés vonult végig a tárgyalás alatt álló javaslat iránt. De ez egyúttal nehezíti is a helyzetemet, mert nines kivel vitába bocsátkoznom (Derültség) ós ha nem akarok is1940. évi július hó 13 án, szombaton. métlésekbe bocsátkozni, aikkor igazián nagyon kevés mondanivalóm marad. Egy mondanivalóm azonban mindenesetre van es ez az, hogy jtt most, amikor az utolsó etappja folyik le annak a munkának, amely

# ezt a javaslatot törvényerőre emelkedni segíti, még egyszer hálás köszönetet mondjak nomesak a törvényhozásnak, hanem az egész nemzetnek azért, hogy ilyen idóKben, amikor a nemzet teljes erő)eszitését más célokra kell igénybe venni, lényeges anyagi eszközöket bocsát rendelkezésemre avégből, hogy a magyar szociálpolitikát gyorsabo tempójúvá tegyem és egészségesebb alapokra fektessem. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad néhány rövid szóval ismertetnem azokat a felismeréseket és azt a gondolatsort, amelyek ennek a javaslatnak a megszületéséhez vezettek. A kiinduló gondolat annak a tények által is támogatott igazságnak a felismerése, volt. hogy ha fenn akarunk maradni, akkor a nemzeti erőket szélesebb alapokra kell fektetnünk és a nemzet erőkifejtésének fokozását kell lehetővé tennünk. Ez a felismerés nemcsak a szociálpolitikára, hanem a gazdaságpolitikára, a neveléspolitikára, az egész állampolitikára is új és súlyos feladatokat ró. Xem akarok itt azokkal a jelenségekkel foglalkozni, amelyek a legutóbbi hónapokban Európában mutatkoztak, amelyek kell, hogy minden gondolkodó ember lelkiismeretét felrázzák (Ügy van! Ügy van!) és amelyek kell, hogy minden embert arra késztessenek, hogy vizsgálat és revízió tárgyává tegyék azokat a metódusokat, amelyek szerint a nemzetek eddig éltek és amelyek szerint a nemzetek eddig a maguk erőit kifejtették. A legtávolabb áll tőlem az, hogy én külföldi példák sematikus utánzásának szükségességét hirdessem, a legtávolabb áll tőlem az, hogy helyesnek tartsam külföldön bevált metódusok maimolását és a ma^var viszonyokra való szimpla alkalmazását, de egyet nem lehet tagadni azoknak az eredményeknek láttán, amelyek a szemünk előtt prodnkálódtak, s amelyek magara döbbentenek minden magyar embert: hogy t. i. a magyar élet metódusait és eszközeit át kell gondolnunk és magyar módon, a magyar élet fejlődésének megfelelően sr;k mindenfélét revízió tárgyává kell tennünk, (Igaz! Ügy van! a jobb- és balc{dalon.) mert ha ezt nem tesszük, akkor nyilvánvalóig ki vagyunk téve annak a veszedelemnek, hogy ugyanolyan sorsra jutunk, mint amely sorsra ju?ottak nagy nemzetek, amelyek évszázadokon keresztül uralták Unrópában a szellemi életet és ma — nem akarom megmondani, hogy hová jutottak esak azért, mert nem tudták felismerni a kor szavát és nem

v tudták praktikumokba átültetni annak követelményeit. (Vitéz Mcskó Zoltán: Igaz!) Messze kalandoznék, ha ezt a gondolatot folytatni akarnám, de ennek a törvényjavaslatnak a megszületéséhez épp annak felismerése vezetett, hogy az elsősorban az én gondozásomra bízott szociálpolitika terén is le keli vonni ennek az igazságnak a konzekvenciáit. T. Felsőház! Egészen helytelen úton járna és abszolút tévedésbe esnék az, aki azt akarná mondani, hogy Magyarországon eddig szociálpolitika nem volt. (Ügy van! bal felől.) Magyarország a maga erejéhez kénest, sőt sok vonatkozásban a maga józanul felmért erején túlmenőleg áldozott a szociálpolitikának a múltban, (Ügy van! bal felől.) de egészen kétségtelen, hogy ez a szociálpolitika sok vonatkozásban helytelen alapelgondolásokból indult