Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-27
Az országgyűlés felsőházának 27. ülése hoey kegyelettel áldozzon a négy százéves születési évforduló rendién, az utolsó nemzeti király, II. János emlékének. Mindez nem lehet álom! De kérdem, miért ne lehetne élő valóság, ha egyszer feltétlenül hiszünk Istenben és hiszünk az osztó igazságban, amely az ítélet kimondását nem azért halogatja, ho<ry türelmünket próbára tegye, hanem azért, hogy most azután csakugyan beváljék a levitézlett világhál orú, illetve békekötés rr>eltévesztő jelszava, a »No more war!' — s"ha többé háború! — s örökre letűnjék a világ színpadáról a jótékony feledés süllyesztőjébe az a »Népszövetség«, amely Európa rabtartóinak megfellebbezhetetlen ítélőszéke volt. És most nemzetünknek egy szerény krónikása még 1906-ban a kisfiának írt egypár idetartozó verssorát óhajtja befejezésképpen felolvasni — mert csak egy félóráig akart beszélni és sikerült is — ebből a Mán ins 15« című k ; s költemény! öl, amelyben a fiú is meg van említve, azóta ugyan zászlós lett és azóta elsöo ztályú mérnök lett, dehát azért neki még mindig gyerek. Neki mondom és mondom ált ila az egész magyar gyermekvilágnak és mondom az öregeknek is, ha nem is hallgatnak ide: »Egy templom, im, az áldott, szent Haza, Az ezeréves, ifjú Magyarország... Szent falain a Multat ábrázolják A kurd... kereszt... s a töviskorona. Es bús akkordba mélyed a dal, És áll a gyászos néma ravatal, De nem Neked szól még a Rekviem .. Jer ünnepelni, árva Nemzetem!« A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Flnök: Szólásra következik Andrássy Mihály gróf felsőházi tag úr ő méltósága. Gróf Andrássy Mihály: Mélyen t. Felsőház! A magyar nemzet sorsdöntő idejé'en tárgyalja a mélyen t. Felsőház ezt a törvényjavaslatot, amely fontos alapját és kiindulási pontját alkotja a gyakorlati agrárpolitikának éppúgy, mint a faj védelemnek. Talán véletlen, de azt hiszem, hogy mindnyájunktan felemelő érzést kelt az a körülmény, hogy ugyanakkor, amikor a jóravaló magyar munkásnépünk jobb jövőjét, jobb sorsát szolgáló törvényt tárgyalja a magyar törvényhozás, más tárgyalásokból a nemzeti sors jórafordulásának biztató előjeleit látjuk. Engedje meg a belügyminiszter úr ő nagyméltósága, hogy elismerésemet fejezzem ki azért a kitűnő munkájáért amely előttünk fekszik és amely egyúttal talán a miniszter úr karakterét is visszatükrözi, mert a törvényjavaslat határozott, jó és a magyar faj iránti szeretetről tesz tanúbizonyságot; ezért az életben be is fog válni. A miniszter úr ő nagyméltósága nem az íróasztalból hozta elő ezt a törvényjavaslatot, hanem a népet szerető és a nép problémáit alaposan ismerő ember körültekintésével, nagy gyakorlati tudással és bevált kísérletek tapasztalatai alapján jutott erre a konklúzióra. Megfelelően kiválasztott munkatársaival, akiknek elén meg kell hogy említsem dr. Esztergár Lajos pécsi polgármester urat, aránylag igen rövid idő alatt sikerült a miniszter , úrnak, mint elsőnek, gyakorlati, falusi szociálpolitikánkat az életbe átültetnie, azt átfogó módon megindítania és az ehhez nélkülözhetetlenül szükséges szociális közigazgatást életrehivnia es 194.0. évi július hó 13-án, szombaton. á91 mindezeken keresztül a magvar agrár-szociálpolitika eme alaptörvényét benyújtania. Ha a végrehajtás során mindazok, akik ezt a munkát fon-ják vállalni, itt nem aktákat és üres skatulyákat, hanem az egyes magyar embert. íz egyes magyar családok és életek problémáit fogják látni és ezeket a problémákat szeretettel és igazsággal végigkísérve igaz magyar lélekkel fotriák meirlátni és t megoldani, akkor ez a törvénv kitűzött célját: a dolgos, jó magvar munkástársudalmunk felemelését, életviszonyairak o-yökeres megjavítását, boldogulását rövid idő alatt fogja biztosítani. A társadalmi kiegyenlítődés szempontjából azonban szerény és igénvtelen nézetem szerint nem tartom eletrendőnek ezt a törvén vt. Nem akarok semmit sem levonni e kitűnő törvénvjavaslat értekéből, amikor megállapítom, hogy a törvényjavaslat csak a gazdasâH élet primer síkján mozsró szociális ae-rámolitikánkat képes megoldani ó* ípv nem formálhatja át és nem egyenlítheti ki kell^kértnen mind^nkat « mngasabbr^n^ű p»*7dasáflrooUtÍkaí célokat, akadályokat é«i különbsée-plret. amelyek k^'zv^tlen okai mosf is ap-*árr r 'nünk és mnnkásnink elszogényel'Vének. Ez n fő akadály pedig a zsidó nasrv'ivíf és nagytőke aránytalanul eloszló hirtoká^omnnyának hatalma és befolvásn folytán ál't elő. amely a mafvar gazdasági élet és az ofres/«^<re« kereszt én v nmevar társadalomformá'ó erőknek szeb^d kialakulását egéi-zs^gfplon fprtő/ő b"fnivásávpl megfoarja és ezáltal ké«l"lt^ti leci^k'í^b szociális társadalmi. kö> p-c.7d"*ági politikánk megfelelő ütemű kialakítást. K''rem tehát a mélyen t. kormányt. ^ " ,v ez°n törvényj-yiul'it integrális szoeiálpol'tikai kiegészítése oél'álól minél előbb terjesszen n törvényhozás elé egy ugyanilyen talpraesett törvé"v'av«al'-tot. amely ezeket az akadályokat k"küs7öböli. Hiszen száméiba tunk azzal is. bofry a magyar gazdasátroolitikai, szoeiálpolit ;kai élettér megnövekedeti feladatok elé lesz Állítva. Addigra p*die már a biztonsácr kellő mértékére kell redukálni a magyar szociálpolitikára ^ és gazdaságpolitikára nehezedő eme in m kívánatos befolyást, nehogy nmxlazok, akik ezt a pillanatot szívük minden dobbáná,: sávjil várják, keserűen rsalódianak. Abban a biztos tudatban, hogy a mélyen t. kormány képos e 7 t a taloraese** ttf-^én va™ allatot végrehajtani, a mélyen t. Felsőház elnézését kjrvo, hogy talán még sokai«: is vette ia-énybe^ igénytelen személyem türelmüket, a törvényjavaslatot űerv általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Elnök: Szólásra következik vitéz Meskó Zoltán felsőházi tag úr ő méltósága. vitéz Meskó Zoltán: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Őszintén megvallom, hogy tulajdonképpen nem volt szándékom "elszólalni, mert hiszen az együttes bizottságban nagyjából elmondottam, illetőleg el akartam mondani sok olyasmit, amit lelkiismeretem szerint kötelességemnek tartottam, az elnök úr azonban hivatkozva arra, hogy a tárgytól elférek, nem engedte meg, hogy ezeket elmondjam. Ezeket a kérdéseket nem szándékom itt olcadni, csak mint orvos akarok ehhez a komoly és fontos kérdéshez hozzászólni. De kiváltja a felszólalási készségemet az a tény is, hogy az előttem felszólalók közül Schandl Károly ő nagyimiáltósága a közegészségügy kérdésével 67*
