Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

188 Az országgyűlés felsőházának 16. ülése 1939. évi december hó 15-én, pénteken. tevékenység kell, ezt pedig- ezzel a központosított bürokráciával nem lehet elérni. Innen származnak azután azok az esetek, hogy sok mindenféle retortáii és átvételi eljáráson keresztül a kavicsot kiviszik az útra, mondjuk, szeptemberben, az a kavics ott van az út mellett és a jövő szeptemberben még nem teregették el, mert még mindenféle különböző retortán és kimutatáson kell annak keresztül mennie; mire sor kerül arra, hogy elteregessék, ;i fele már elenyészik. örömmel állapítom meg, hogy a belügyminiszter úr teljesen tudatában van a községi jegyzők helyzetével, mert képviselőházi beszédében azt mondotta, hogy (olvassa): »A koz ségi jegyző a magyar közszolgálatnak egy rettenetesen túlterhelt páriája, hogy tői- ma már hivatása maradéktalan teljesítését elvárni nem is lehet.« (Ügy van! Ügy ran! jobb/elől.) Nyitott ajtót döngetek tehát, amikor a jegyzők ügyével kissé behatóbban foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) de talán mégsem végzek felesleges munkát, ha én is rámutatok a magyar közigazgatás e nélkülözhetetlen napszámosainak súlyos helyzetére. Gondoljuk meg, milyen óriási befolyása van egy jegyzőnek a falura, — bizonyára igazat adnak nekem azok. a felsőházi tag urak, akik falun élnek, azt sűrűn járják — merem állítani, hogy minden falura rányomja a bélyegét a jegyző egyénisége, ha az illető öt vagy tíz esztendeig ott van. Ha a jegyző jóravaló ember, akkor a község hangulata, közfelfogása, hazafiassága egészen más, mint azé a falué, melynek csapnivaló a jegyzője. Igenis kötelessége tehát az államhatalomnak a közhangulat szempontjából is, hazafiasság szempontjából is a jegyzőiket olyan anyagi helyzetbe hozni, hogy gondoktól mentesen teljesen a község vezetésének szentelhessék életüket. Minden rendelet, bármely minisztérium bocsátja ki az utóbbiakat, s a törvényhozásiam meghozott minden törvény, egyszóval az egész közigazgatási apparátus legvégső idegszálai a jegyző irodájába torkollnak: hiába hozzuk mi a legüdvösebb, a legjobb törvényeket, ha az utolsó instanciában, ha ezeken a hajszálgyökereken keresztül a való életbe nem helyesen ültetik azokat át, akkor egész munkánk hiábavaló volt. Ezenkívül ott van a jegyző számtalan felettes hatósága és azoknak százféle rendelkezése. Egyik hatóságot sem érdekli, akkor, amikor a jegyzőre ró valamit, hogy milyen mértékben vette igénybe a jegyző munkaerejét a másik hatóság. A jegyzőre hárul az a súlyos feladat, hogy minden terminust számon tartson és minden rendelkezésnek határidőre eleget tegyen, mert ha nem teszi meg, akkor következik a felelősségrevonás, a rendbírság s esetleg a fegyelmi vizsgálat. De hol van akkor még az adókezelés, az adóbehajtás és az állami teendők légiója, amelyek a jegyző munkaerejének túlnyomó részét igénybeveszik, úgyhogy a község ügyeivel való foglalkozásra már sokkal kevesebb ideje marad, pedig ez lenne a legfontosabb: a községi háztartás, a számadás, a költségvtés, a tűzoltóság, a leventeintézmény, a lövészegyesület, a légvédelem, a népmüvelés, a szociáli» teendők, a tejakció, a cukorakció, a szegény gyermekek felruházása és élelmezése. a szegén yügy, az anya- és csecsemő védelem, a napközi otthon, a Zöldkeres/), a/. uf;i\ és esa tornák fenntartása, stb. stb. Nem is beszélek arról, hogy amikor egy képviselőválasztás pusztító hadjárata söpör végig a/.on a területen, (Derültség.) akkor két hétre megáll min den

Iele közigazgatási munka. De időnek kell jutni a törvények és a rendeletek áttanulmányozására is, mert a ie*yző nem maradhat el az élet és a jogszabályok fejődésétől Hiszen a jegyzőtől a község minden akoja e varja, hogy két lábon járó elevfn cx.kon Jegyen, pedig a jogszabályok tannimT . zasa es megér esc, amint már az előbb em Jitetten, rettentő bonyolult szerkezetüknél togva igen időtrabló dolog. t S még nem is beszéltem arról, hogy mennyi időt vesznek igénybe a felek, akik p

a sszal le világosltáskéréssel, útbaigazításért egész nap adogatják egymásnak a jegyzői iroda kilincset . tiiaba van kiírva a jegyzői irodára, hogy hivatalos ora ettől eddig, faluhelyen ezt nem lehet betartani, mert azt a szegény embert,aki delu.an jon be a pusztáról, mert délelőtt dolga volt, a jegyző nem küldheti vissza, hogy az megint ol kilométeren tapossa a sárt anélkül hogy a dolgát elvégezte volna. Hivatalos órák tenat inkább csak elméletben vannak, ;i gyakorlatban azonban a jegyzőnek egész nap "rendelkezésre kell állni. Kérdem, t. Felsőház, hol van ilyen körülmények között az egészséges falusi szellem kialakításának lehetőségé! Pedig minden iegyző úgyszólván egy végvár parancsnoka, aki minden tekintetben felelős falujának szellemi és anyagi javaiért. Ezért a jegyző szörnyű munkaterhének csökkentése, elsősorban is az adóügyek kezelése alól való mentesítése volna az első feladat nemcsak azért, mert az állam ezeket az elsőrendű állami feladatokat a községi jegyző személyében olyan tisztviselővel végezteti, akinek a fizetéséhez egy fillérrel sem járul hozzá, — hiszen azokat a község fizeti — hanem azért is, mert ez a munkakör, amely természeténél fogva, gyűlöletet kelt a lakosságban a jegyző iránt, válaszfalat állít a jegyző és a falu népe közé. Az idő parancsoló szava a szociális tevékenységei állítja hoán loktérbe, honnan veheti azonban az előadottak után a jegyző az erkölcsi jogosultságot arra, hogy délután a karitász nevében ruhát és te jet vigyen annak a szegény családnak, amelyet délelőtt az államhatalom nevében adóhátralék miatt végrehajtott. Nyugodtan merem kockáztatni azt az állí tást, hogy nincs az a kitűnő jegyző csonka ez országban, akit egy ügyes főszolgabíró várat Jan vizsgálattal ne foghatna olyan malaszté. sokon, amelyek miatt okvetlenül fegyelmit kel lene elrendelnie, (Ügy van! ügy ran!) de. nem azért, mert a jegyző hanyag, hanem azért, mert rettenetesen túl van terhelve munkával. (Ügy van! Ügy van!. Romélem azonban, hogy ezek a lehetetlen állapotok nemsokára a múlté lesznek, hiszen belügyeink kitűnő vezetője mindezt világosan látja és ismételten hivatkozott beszédében bejelentette, hogy (olvassa): »Ebben a rendkívül nehéz kérdésben n pénzügyminiszter úrral tel jesen egy nézeten vagyok és a pénzügyminiszter úr a legnagyobb készséggel hajlandó meg tenni a pénzügyi igazgatás terén azokat az intézkedéseket, amelyek ennek a célnak meg valósításához szükségesek.« Ez azt jelenti,hogy a magyar közigazgatás ezen legfájóbb gebe mihamarabb gyógyulás elé néz. Ezl c>ak tigj l adóvégrehajtásokat inas eie nez. tudom elképzelni, hogy az majd pénzügyi tisztviselők