Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

Az országgyűlés felsőházának 16. ülése 1989. évi december hó 15-én, pénteken. 187 ugyan rendkívüli jellem legyen az, aki ilyen körülmények között a bekötött szemű igazságnak érzetével tudjon pártatlanul dönteni. A gyakorlat máris bebizonyította, legalább részben, hogy az önkormányzat nagyon jól tud kinevezett tisztviselőkkel Ls dolgozni. Itt van például a vármegyéknél a királyi pénzügyigazgató, a tiszti főorvos, a gazdasági felügyelő, az állatorvos stb., ezekkel nagyon szépen és zökkenésmenteson lud a vármegyei adminisztráció dolgozni. A belügyminiszter úr a képviselőház általános helyeslése közben bejelentette, hogy a túlhajtott központosítás ellen óhajt küzdeni éfi olyan törvényes intézkedéseket óhajt tenni, melyek a közbenső hatóságok felelősségérzetét kimunkálni és ezzel a bürokratizmus túltengését is korlátozni hivatvák. Ezt a legnagyobb örömei üdvözöljük. Ennek az intézkedésnek első etapja az 193,3: XVI te, amely kimond ja, hogy közigazgatási ügyekben csakis egy fórumhoz lelhet fellebbezni. Sajnos azonban ez a törvény még nincsen életbeléptetve, mert életbeléptetésének különböző akadályai vaunak, de annak a reménynek akarok kifejezést adni, hogy ezeket az akadályokat minél előbb sikerül eltakarítani az útból, hogy ez a törvény végre életbelépjen. Nagyon igaza van ugyanis a belügyminiszter úrnak abban, hogy a felelősségvállalás, amelyet a németek a háborúban úgy neveztek, hogy Verantwortungsfreudigkeit, a tisztviselői karnak, sajnos, meglehetősen nagy részéből hiányzik, mert mindegyik osak azon van, hogy a döntést lehetőleg más hova sibolja — hogy technikai szóval éljek. Szoros kapcsolatban van ezzel a racionali zálás kérdése. A belügyminiszter úr 1932-ben kiküldött egy racionalizáló bizottságot, amely igen alapos munkát végzett, azután egy vastag kötetben kiadta a megállapításait, tapasztalatait. Érdekes olvasmány ez — grafikon is van benne — és ebből is láthatjuk, hogy egy-egy akta micsoda rettenetesen nagy vargabetűket és kerülő utakat ír le. amíg az egyik íróasztaltól végre megérkezik a másikhoz, osak azért, hogy onnan elküldjék a harmadikhoz és ki tudja, mikor kerül sor annak végleges eliu tézésére. Ez a munka rendkívül hasznos dolog volt. és kitűnőek a megállapítások, de az ezekből levonandó konzekvenciák még a mai napig is késnek. Nem tudom, hogy a belügyminiszter úr reformtervezetében a járási autonómiák játszanak-e szerepet vágj mm. Az én bosszú évekre terjedő tapasztalatom azt diktálja, hogy itt van a punctum saliens. itt kell megfogni a közigazgatást. Én úg\ kísérletképpen bevezettem Fejér vármegyében az úgynevezett járási napot. A járás székhelyére vagy valamely nagyol» községbe évente összehívtam a járáshoz tartozó községek elöljáróságát, a járás vármegyei bizottsági tagjait, országgyűlési képviselőjét, kivittem oda magammal a központból az illető referenseket és olt megtárgyaltuk az ogyes járásokat külön érdeklő fontosabb ügyeket. Egész kis járási parlamentet csináltunk. Nem is méltóztatnak elhinni, igen t. Felsőház, hogy mennvi köszönetet és bálát arattam én ezzel, rendkívül nagy közkedveltségnek örvendtek ezek a Járási napok, mert egész csomó ember, aki sehol máshol nem talált fórumot arra- hoçy sérelmeit, gondolatait, panaszait előadja, ott a a legnagyobb t'e-ztelenséggel közvetlenül elő tudta adni, úgyhogy én ezzel a közigazgatást közelebb hoztam az élethez, amiről mindig beszélünk, de amit tulajdonképpen igen nehezen tudunk végrehajtani, mert a közigazgatás ma nincsen elég közel az élethezÖrvendetes volt megállapítani azt, [hogy menynyi ismeretlen erő, mennyi intelligencia, leleményesség lappang derék vidéki népünkben. Sokkal közvetlenebbül, fesztelenebből nyilatkozott meg ott a nép akarata, mint a ni: gyegyűléseken« A mai mindig bonyolultabbá váló életviszonyok megtárgyalására ugyanis a vármegye túlságosan nagy szerelvény. Kisebb témakörök, amelyek közelebbről érintik az embereket, szorosabb, kisebb közületeket igényelnek. Ne lessek engem félreérteni, nem akarom en a vármegyét megszüntetni, hiszen minden hagyománynak fanatikusa vagyok, de a megye köz-, sőt 1 í Bg y üléséről le akarnám gombolni mindazokat a tárgyakat, amelyek nem érdeklik, mert nem is érdekelhetik, az egész vármegyét és ezeket akarnám a járási autonómiák világába behozni. Ilyen kisebb helyi ügyekben ezek a járási parlamentek sokkal testhezállóbb szervezetek lesznek, mint a nagy megyegyülések. Az önkormányzal és a közügyek iránti érdeklődés sokkal bensőségesebben fog ott megnyilatkozni, mint a nagy megyegyüléseken. Természetesen ezekből a gyülekezetekből minden politikumot eleve szigorúan ki kellene zárni és t/t esakis a megyegyűlésnek fenntartani. Hiszen eléggé ismerjük a megyei közgyűlések le folyásai, amely az 1934-ben megteremteti kisgyűlések óta sem igen változott. Amikor a tárgysorozat első néhány pontja, amely választást vagy politikumot vagy érzékeny gazdasági ügyeket tartalmaz, elfogy, megritkul a terem közönsége, megcsappan a nagy érdeklődés es a még hátralevő 80—100 napirendi pontot csak a tisztviselői kar és néhány állhatatos, keményre megfőtt bizottsági lag jelenlétében ( Derülfséfi. — Ügy van! Ügy van!) darál ják le a referensek, minden hozzászólás nélkül. Az elnöklő főispán alig győzi elé» gyorsan Elmondani a sztereotip »elfogndtatik« szót. Meggyőződésem, hogy a járási közgyűléseket mindvégig nagy érdeklődés kísérné. Ezzel kapesolatosan fel akarom említeni a járási számvevői intézményt. Ez a világháborút közvetlenül követő időknek egyik pompa SÍIII bevált újítása volt, amelyet azóta -— nem tudom mi okból — megszüntettek, pedig ezek a járás székhelyén működtek és a járási főszolgabírónak igen aktív és hasznos munkatársai voltak, a községi számadások ellenőrzésénél, a költségvetések összeállításánál igen jó szolgálatokat tettek és a számvevőségi aktákat gyorsan elintézték. Ma ez a dolog központo sítva van, ma ezeket mind bevonták a várme gye székhelyére és onnan intézik a számvevőségi aktákat. Természetesen egyszer az egyik számvevő kezébe kerül ugyanannak a községnek a dolga, máskor pedig a másik refer« kezébe, aminek a vége az, hogy az egyik éppen ellenkező rendelkezéseket ad ki ugyanabban a tártryban. mint a másik. Itt tehát a központosítás gyakorlatilag nem vált be. lit említem meg, bár nem tartozik szorosan a belügyi tárca költségvetéséhez. hogT rendkívül fontos volna az államépítészeti hí vatal központosításának megszüntetése. Ha van bürokrácia és van túltengés, akkor a bürokrácia fellegvára az államépítészeti hivatalban található. Pediír éppen ma a közlekedés fejlődése folytán folyton új utak szükségleté merül fel. tehát sokkal elevenebb, sokkal lüktetőbb, a gyakorlati élethez jobban odasimuló 34*