Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

isi Az országgyűlés felsőházának 16. Mexe, iv.iti. évi december hó Í5~én, génieken. vezércikk jeleni meg, amely a hercegprímás úr ő emineneiájának itt e napokban történt felszólalásával ellentétben, a hitfelekezeti iskolák eszméjét kikezdeni iparkodik és egy egészen más közfelfogást iparkodik a közönségben teremteni, mint azt a régi meggyökeresedett keresztén] magyar felfogást, amely a nemzet érdekében szükségesnek és okvetlenül fenntartandónak tartja a bitfele.kezti iskolákat, kerüljenek azok bármilyen költségbe is. Később leszek bátor rámutatni, hogy egy krajcárral több költségbe sem kerül az állampénztárnak az, ha a hit felekezeti iskolákai'a közterheik arányosítása révén fenntartja, de mondom, még ha többet követelne is az állam pénztártól a hitfclokezeti iskolák fenntartása, mint amennyit az iskolázásra ma országos egészben költ az állampénztár, még akkor is módját kellene keresni a hitfelekezeti iskolák fenntartásának, mert hiszen intézményesen egyedül a hitfelekezeti isikola biztosítja a vallásos nevelést, amelyre pedág a magyar ember általánosságban véve, az országos átlagot tekintve — (hála Istennek — minden idegen szellem ellenére mégis csak súlyt helyez. Azl mondja ez a mezőgazdasági kamara, hogy annak a bizonyos elgondolásnak, tervnek, amelyet ö a kultuszminisztérium elé terjesztett a népiskolák terheinek a megoszlása érdeké ben, és amely egy régi, 1932-es saját, tervemmel is egyezik — sem miképpen sem lehet a következménye, hogy a felekezetektől az iskoláikat elvegyék, mert a bevett felekezeteknek is kóláik irányításához történelmileg szerzett joguk van (Ügy Van! Ügy van!), mert a valláserkölcsi nevelés biztosításához állami és nemzeti érdekek fűződnek. 11a tehát egy ilyen, a magyar nép anyagi és szellemi életével komolyan foglalkozó egyesület, mint a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara és vele együtt a többi kamarák is - annyira síkraszál] a hitfelekezeti iskolák fenntartásáért, akkor végtelenül lesújtó, hogy amikor az ország legelső méltósága, a hercegprímás ór ő eminenciája jónak látja ilyen előkelő társaságban rámutatni arra, hogy a földbirtokreform kérdése megoldása alkalmával figyelembe kell venni a bitfelekezeti iskolák életlehetőségét is, akkor ellentétben evvel, azt a bölcs dolgot akarják kigondolni és azt indítványozzák, hogy hagyjuk ezeket a papi' lamentációkat és szüntessük meg a hitfelekezeti iskolákat, és akkor majd a földbirtokreformnál ezen oldalról semmi nehéz-»'« nem fog mutatkozni. Bocsánatot kérek ezért a kitérésért, de frissiben szükségesnek tartottam a ma megjelent lapoknak mindegyikünk által méltán elítélendő kiszólására kitérni. (Élénk helyeslés.) Nem az a baj, hogy az elemi iskoláztatás sokba kerül, mert hiszen mi kerüljön sokba, ha nem annak a minimális tudásnak a közlése. amelyet minden állampolgár elsajátítani tartozik, és amely minimális állampolgári tudást az elemi iskola nyújtja. Nem az a baj, hogy ez sokba kerül, hanem az a baj, hogy ennek a sok költségnek mai aránytalan megoszlása méltán közelégedetlenséget támaszt. Az állami elemi iskolát fenntartó községet ugyanis csak a dologi kiadások terhelik, míg a vallásfelekezet] iskolát fenntartó község vagy egyházközség ezenkívül a tanítói helyi illetményeket és nyugdíjjárulékokat is biztosítani tartozik. Innen van az, hogy országos átlagban egy-egy lélekre állami iskolás kézségben fél usque .'1 és fél pengő iskola teher esik. míg a hitfelekezeti iskolás községekben 6 usque Ki pengő. Ekkora az aránytalanság. Könnyen érthető, hogy ennek az aránytalanságnak erkölcsi hatása van ; az állampolgárokra. Látják ugyanis, hogy a közeli faluban vagy városban milyen csekély ! az iskola helyi költsége, mert ott állami az is| kola, míg őnálnk milyen sok a teher, mert az övék hitfelekezeti iskola. Látják — hogy egy pár példát idézzek — például Csikérián, ahol öttanerős állami »demi iskola van, hogy a helyi ! érdekeltség terhe ott kereken csak 2600 pengő, ! míg a szintén bácskai Katymáron, ahol csak eggyel több, vagyis hattanerős a népiskola, de hitfelekezeti, ott kereken 17.000 pengő a helyi leher. Vájjon jogos-e, hogy ekkora büntetés snjtsa a szülőket azért, hogy primordinális természetadta joguknál fogva gyermekeiknek val; lásos nevelést akarnak biztosítani, amit intézményesen, mint már említem, csak a vallásfelekezeti iskola nyújt? De nagy teherviselési aránytalanság észlelhető a hitfelekezeti iskolás községekben egymás között is. Például a bácskai Rém községben, a három tanerős katolikus iskola évi 5000 pengő, a szomszéd Báesborsodon a négy tanerős Felekezeti iskola évi 12.000 pengő terhet jelent a helyi érdekeltségnek. Csodálatos aránytalanság ez ágy-e? Hát még ha meggonj doljnk, hogy a hevesmegyei Pásztón a tizenhat ! tanerős állami népiskolának mindössze csak j .'

{

.')00 pengő a helyi terhe, addig a bácskai Mátételkén majdnem ugyanannyi, tudniillik 2900 pengő az ^sy tanerős katolikus iskola helyi terhe. Nem is szólván arról az igazságtaJ hiúságról, hogyha például egy községben csak hitfelekezeti iskola van és a község nagyrészét más vallása egyén vagy pedig jogi személyiség birtokolja, ez a más vallása egyén vagy jogi személy a község legelemibb kultúráinak költségeihez semmivel sem járul hozzá. í úgyhogy a terheket tisztán esak a szegényebb elemek viselik. Hozzájárul végül még mind* I ehhez az, hogy a nem állami, névszerint hitfelekezeti iskolák fenntartói kétszeresen vannak megadóztatva. Fizetik ugyanis saját iskoláik szükségleteit, meg azonkívül állami adózásuk révén az ország állami iskoláinak a szükségleteit is. Az igazság azt követeli, hogy a min| den állampolgárt egyformán kötelező iskolázás i költségeihez mindenki járuljon hozzá vagyoni ; állapota szerint, e kötelessége alól senki mn' gát ki ne vonhassa, és senki ne fizessen aránytalanul, vagy éppen kétszeresen. Az iskolai közteher aránytalan megoszlásá! nak láttára az igazságérzet előtt két kérdés merül fel. Az egyik az, mi idézi elő ezt az aránytalanságot, s a második, ki lehet-e küszö! bölni ezt az aránytalanságot anélkül, hogy a közteher országos egészében növekednék. Ami az első kérdést illeti, az állami, és a nem állami, valamint a hitfelekezefi iskolás , községek elemi iskolai teherviselése között 1 fennforgó aránytalanságot az a körülmény I idézi elő, hogy míg az állami elemi iskolák ! összes személyi kiadásait az államkincstár feI dezi. addig a nem állami, névszerint a hitfele1 kezeti elemi iskolák személyi költségeit részben a helyi érdekeltségek viselik és az államkincstár ehhez esak több-kevesebb fizetéstkiegészítő állami segéllyel járul. Az államkormányzat ugyanis — teljes jóindulattal — innen-onnan már 50 év óta belátta ugyan, hogy a nem állami, névszerint hitfelekezetj iskolák tanítóinak a törvényes fizetést a helyi források teljesíteni képtelenek és azért, az