Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-16
Az országgyűlés felsőházának 16. ülése 1939. évi december hó tő-én, pénteken. 185 egyenlő munkáért egyenlő elbánást méltán kö- , vetélő hit felekezeti tanítók elégtelen helyi járandóságát állampénztári segély formájában kiegészíteni rendelte. Mivel azonban a tanítói fizetés helyi járandóságába a kántori javadalmat is beszámították, és mivel pedig a hitfelekezeti tanító helyi járandóságának egyrészét termények képezik, ezek értéke pedig ingadozó, es mivel a felekezeti tanító havi pótlékban nem részesül és végül mivel az állami fizetést kiegészítő segély mértékét a törvény értelmé ben a kultuszminiszter állapítja meg a különböző idők és körülmények befolyása alatt és ezt a segélyt az állampénztár helyzetéhez kénest le is csökkentheti, mindezekből világos, hogy a fizetést kiegészítő állami segélyezés rendszerében rejlik az oka a hit felekezeti iskolafenntartók személyi terheiben mutatkozó óriási aránytalanságnak. Hogy mennyire súlyos aránytalanságok származhatnak a fizetéskiegészítő állami segélyezés rendszeréből, azt maga a kultuszminiszter úr ő excelieneiája is elismeri azzal, bogy íme, az előttünk fekvő költségvetésben szüksé gesnek látta 30.000 pengőt beállítani olyan kiáltó helyi járandóságheli aránytalanságok eltüntetésére, mint aminőket az előbb is néhány példában bemutattam. Ha tehát az a kérdés, hogy a bitfelekezeti iskolák fenntartóinak teherviselési aránytalanságait és igazságtalan ságait hogyan kellene megszüntetni, akkor a felelet csak az lebet, hogy szüntessék meg egy -felől az állami iskolás községeknek a többiek rovására élvezett előnyeit, másfelől ne fizetést kiegészítő segélyt nyújtson az állampénztár a hitfelekezeti iskolák tanítóinak, hanem szolgáltassa ki azok teljes fizetését. A kérdés már most az, hogy győzheti-e az állampénztár azt, hogy ne csak az állami tanítóknak, hanem a nem állami Iskolák és névszerint a hit felekezeti iskolák tanítóinak is ő szolgáltassa ki a fizetést. IIa ebből nagyobb, újabb teher hárnmlanék az állampénztárra, akkor ezt a mai súlyos időkben kívánni elismerem — nagyon bajos lenne. De ha van mód aria, hogy a teljes fizetést nynjló állampénztárra új, az eddiginél nagyobb teher ne háruljon, akkor a lehetőségnek ezt ;i módját nagyon érdemes és szükséges haladék taiarml megfontolás tárgyává tenni és megvalósítani. Egyébként, amint a hercegprímás úr ő eminenciája keddi beszédében erre rá Ls mutatott, követeli ezl a rendezési éppen a földbirtokrendezés ügye is. Kérdés tehát, van-e mód arra, hogy az állampénztár fizesse teljese . a nem állami, névszerint a hitfelekezeti tanítókat ás anélkül, hogy ez az állampénztárra áj terhet jelentene. Igenis, van ilyen mód. Van mód a nem állami és névszerint a hitfelekezeti elemi iskolák tanítóinak teljes állami fizetési... es így az iskola fenntartó terheinek emberileg véve tökéletes arányosítására anélkül hogy az állampénztár az eddiginél egy fillérrel is jobban megterheltetnék. volt szerencsém erre nézve, még 1982-ben egy törvénytervezetet benyújtani a kultuszminisztériumba és mivel az ez irányban komo m^,,ÏÏT ndult f ár £ ya ! ások - sajnos - abba2£L-i% a mu } t evi k8I feégvetési vita alkalhS^íwÍ 01, V0 , lt .? m . ? közvéleményben mind ? ÍSS abban köve telt közteher-arányosítás érdekében egy újabb törvénytervezetei is rendelkezésére bocsátani mind az akkori kultuszminiszter urnák, mind pedig az Összes FELSŐHÁZI NAPLÓ I. törvényhozóknak. .Most csak arra vagyok bátor kérni a kultuszminiszter úr ő exeeileneiáját, aki a jelenlegi költségvetés tárgyalása alkalmával a képviselőházban olyan fenkölt szavakkal nyújtotta a hitfelekezeti iskoláknak az elsőbbség pálmáját, hogy méltóztassék ezi az utóbb említett tervezetet, vagy bármely más. az aránytalanságokat teljesen megszüntetni alkalmas tervezetet beható megfontolás tár gyáva tenni, az iskolai közteherviselés arányosítása végett. Tekintette) pedig arra, hogy a Felvidék és Kárpátalja visszatérésével az előttünk fekvő költségvetés adatai a múlthoz képest megváltoztak és következésképpen a múlt évben benyújtott arányosítási törvény tervezetem indokolásában elősorolt szám adatok is változást szenvednek, azért bátor leszek t. kultuszminiszter árnak, a. most már megszaporodott, sőt nyolcosztályúvá váló öszszes elemi iskolák tanítóinak állami fize tése mérlegét is rendelkezésére bocsátani. 10b bői a mérlegből is ki fog tűnni, hogy a fizetés kiegészíti) állami segélyezés helyébe az állami fizetés rendszerére való áttérés nemcsak az iskolai közterhek arányosítását és ennek révén hitfelekezeti iskoláink életlehetőségét biztosítja, hanem a/, állampénztárnál* még lö 1 »' 1 százezer pengő többletel is jelent. A költségvetést egyébként magas kor mányzatnnk iránti teljes bizalmamnál fogva és az iskolai köztojihek arányosításának reményében elfogadom. (Éljenzés és taps. .1 szónokot számosan iidrözlik.) Elnök: Szólásra következik.' Tarányi Ferenc jegyző: Xáray-Szabo László. Nincs jelen. Elnök: Akkor szólásra^következik Széchenyi Viktor gróf ő nagyméltósága. Gróf Széchenyi Viktor: Nagyméltóságú Elnök ÜT!-Mélyen tiszteli Felsőház! Méltóz lássanak megengedni, hogy a közigazgatás egynéhány kérdésével foglalkozzam, mégpedig tisztán gyakorlati tapasztalataim alapján. A hosszú ideig tartó hivataloskodásom alatt szerzett tapasztalatokból akarnék egynéhány észlelt hiányt és anomáliát felemlíteni és arra orvoslást kérni. Nem új dolgok ezek, igen tisz telt Felsőház, és különösen nem Lesznek ú.i dolgok a belügyi tárca kitűnő vezetőjének szeme előtt, aki ezeket mindenesetre jól ismeri, de mégis kötelességemnek tartom ezekéi itt felemlíteni, mert azt hiszem., hogy bizonyos visszásságok és hiányok orvoslásának szükségességét állandóan a köz tudatába kell belevinni. Éppen ezért nem i^ Lesz kerekdeden felépített egész a beszédem, hanem inkább osas mozaikszerű egymás mellé >orolása bizouyo> gondolatoknak. Kezdem, jogszabályaink szövegezésén. Cjahn törvényeink szövegezése az én nézetem szerint nem kifogástalan. (Ügy van! Ügy ran!) A törvénynek és rendeletnek világosinak, szabatos nak, félve nem érthetőnek és ezért egyszerűnek kell lennie, olyannak, amelyet egy egyszerű, de egészséges észjárással bíró ember akkor is megért, ha nincs is felsőbb képzett sége. Nem szabad a törvény szövegezéséi es;!k néhányezer jogot végzett egyén színvonalához szabni, hanem a milliók átlagos tndásáfa (Ügy van! Ügy van!) Az egyszerű és világos mondatokat a milliók meg fogják érteni és az a párezer, jogot végzett egyén is. de a közbe szúrt hivatlkozásokkal össze-vissza tűzdeli nyakatekert körmondatokat a milliók nem ér tik meg, a jogászok pedig összevesznek rajta 34
