Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése fejezés után keletről egy újabb gondolat, a kollektivizmus eszméje, mint újabb világhatalom jelentkezett és ez kónyszerítette a különböző középeurópai és talán elsősorban a keleteuróipai agrárállamokat arra, hogy ellene védekezzenek. Ezek az államok a védekezésnek a legegyszerűbb módját keresték meg, még pedig a földbirtokosztást. Sajnos, meg kell állapítanom azt, hogy ebben a földbirtokosztásbau — mert amit az utódállamok követtek, az nem földbirtokpolitika volt, hanem földbirtokosztás a magyarság rovására (Ügy van! Ügy van!) — a magyarság igen sokat szenvedett. Tárgyilagos statisztikai adatok szerint a húszas évektől kezdve napjainkig mintegy 40 millió katasztrális hold volt az a terület, amely a Baltikumtól egészen a Fekete-tengerig kisbirtok alakjában a kisemberek között elosztódott és ezt az elosztást nagyrészben éppen a keleti kollektivizmus eszméje elleni védekezésképpen hajtották végre. Sajnos, meg kçll állapítanom ezzel kapcsolatban azt, hogy ennek a földosztásnak a következménye volt. hogy annyi ezer és ezer ősi magyar birtok került ki a magyarság kezéből és jutott olyanok kezébe, akik a magyarság ellenfelei voltak a háború alatt. (Üf/y van! Űay ran!) És itt teljes mértékbeli osztozom Czettler és Sehandl ő excellenciájánaik véleményében: ha mi előzőleg céltudatos földbirtokpolitikát hajtottunk volna végre, akkor talán a trianoni békeparancs sem lett volna olyan végzetes és nem sújtotta volna annyira a magyarságot. Mélyen t. Felsőház! Nem kívánok én most hosszasan visszatekinteni a múltra, csak azt kívánom megállapítani, hogy ha a magyar törvényhozás legutóbbi húsz évének törvénykönyveit lapozgatjuk, láthatjuk, hogy a magyarság, a magyar kormány mindjárt az öszszeomlás után tudatára jött annak, hogy itt cselekedni, tenni kell. Mutatja ezt, hogy mindjárt a húszas években megalkották a földhirtíokreformot és ez után következett az 1936. évi telepítési törvény. Hogy ma ismét egy ilyen földbirtokpolitikai kérdés került ide alkotmányos tárgyalás alá, az mutatja, hogy azokat a célkitűzéseket és azokat az eszméket, amelyeket az 1920-as földbirtoktörvény és a telepítési törvény maga elé tűzött, nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani és még mindig hátramaradtak olyan megvalósítandó kérdések, amelyeket a magyarság egyetemes érdekének szemelőtt tartásával ezzel a törvényjavaslattal kíván a kormány megoldani. De talán rá kell mutatnom arra is, hogy miért nem tudtak az előbbi kormányok százszázalékos sikert elérni sem & földbirtok-» reformtörvénnyel, sem a telepítési törvénnyel. Ha én ezt a két törvényt nézem és ezt a kérdést analizálom, két olyan momentumra kell rámutatnom, amely szerény véleményem szerint oka annak, hogy ez a két törvény minden jóindulata ellenére sem tudta maradéktalanul megvalósítani a maga elé tűzött eszmét. En úgy látom, hogy az első ok, amelynek következtében nem tudtunk a két törvénnyel százszázalékos sikert elérni, az, hogy a háborúelőtti időben Magyarországon nem folytattunk céltudatos földbirtokpolitikát. A háborúelőtti Magyarország feltétlenül a nagybirtok és a középbirtok hazája volt; az ország területének körülbelül 50%-a nagy- és középbirtok volt és a folytonosan szaporodó népesség nem tudott földhöz jutni. S itt mutatkozott annak a liberális gondolkodásnak a hibája, amely nem engedte meg azt, hogy kormányzati beavatkozással lehes1939. évi december hó lU-én, csütörtökön, lo.". • sen hozzányúlni a földbirtokhoz. Igenis, ha ! a Darányi-féle telepítési törvényjavaslat. | amelyre Czettler ő excellenciája is felhívta a j figyelmünket, törvényerőre emelkedett volna j és végrehajtatott volna, akkor ma nem ilyen I élesen és nem ilyen predominánsan állanának ! előttünk azok a megoldandó kérdések, amelyel kot ezzel a törvényjavaslattal a magyarság I érdekében meg kívánunk oldani. A gazdasági liberalizmus nem engedte meg azt, hogy az állam beavatkozzék a földbirtokpolitikába, de, sajnos, megengedte ugyanakkor azt, hogy ha egy ősi magyar birtok eladóvá vált, olyan kezekbe vándoroljon, amely kezek a magyarság szempontjából nem kívánatosak. (Ügy van! t'y y van!) Ahelyett, hogy céltudatos földli irtokpolitika biztosította volna, hogy az eladó birtok magyar kisemberek kezébe kerüljön, megengedtük, hogy ezek a birtokok igen gyakran idegen és a magyarságtól távolálló eleinek kezébe kerüljenek. (Úgy van! Ügy van!) Itt rá kell mutatnom elsősorban Erdélyre. Ha Erdélyben céltudatos földbirtokpolitikát követ tünk volna, akkor az Albina-bank nem tudott volna száz- és százezer holdat megvásárolni. (Taps.) akkor a magyarság helyzete Erdély ben. sokkal szilárdabb lenne, mint amilyen, sajnos, ma. De rá kell mutatnom még egy másik kö rülményre, amely körülmény az én szerény véleményem szerint oka annak, hogy az eddigi J földbirtokpolitikai intézkedések nem tudtak j százszázalékos eredményt elérni. Ez pedig vélem'nyem szerint, magában a trianoni béke| szerződésben rejlik. Mint emiitettem, a trianoni békeszerződés előtt a nagybirtok predomináns szerepet vitt Magyarországon. A trianoni békeszerződés után a nagybirtok szántóföldjének aránya még fokozódott és fokozódott a kötött birtok aránya is Magyarországon, ezzel szerm ben a mezőgazdasági nincstelenek, az úgynevezett mezőgazdasági proletariátus száma a , Trianon előtti egyharmadról a trianoni béke! szerződés következtében kétötödre emelkedett, tehát emelkedett azoknak a száma, akik vagy mezőgazdasági munkát vagy pedig földet kívántak megélhetésük biztosítására. Erre a két komponensre vezetem én vissza eddigi földbirtokpolitikánk sikertelenségét. Ilyen előzmények után — véleményem szerint — természetes, hogy az 1920-as földbirtokpolitikai törvény, amely — megjegyzem — nzoeiális téren, igenis, hatalmas eredményeket ért el, gazdasági és birtokpolitikai szempontból nem tudott elérni. Az 1936. évi telepítési törvény célkitűzései helyesek és jók, — és ezeket a célkitűzéseket kívánjuk tulajdonképpen ebben a törvényjavaslatban fokozott mértékben megvalósítani —de a rendelkezésre álló anyaui eszközök, valamint a telepítési törvény szűk keretei nem tették lehetővé azt, hogy azokat az egyetemes érdekeket, amelyeket meg kívánt valósítani, a magyarság érdekében gyorsan meg tudja oldani. Mélyen t. Felsőház! Az 1920-as füldbirtok• oütikai törvénynek feltétlenül előnyére írható az, ami az én véleményem szerint ebben a törvényjavaslatban is a legfontosabb, hogy körülbelül 200.000 embert juttatott házhelyhez, amely házhelyek tetemes részén részben a Faksz. segítségével, részben a kisemeberk saját erejéből felépültek a házak. Ez mindenesetre ken statálható. és az is az 1920-as füldbirtokreformtörvóny »követel« oldalára Írandó, hogy mintegy 400.000 embert jobban a magyar röghöz, a magyar földhöz kötött. Ennek az előnyeit nem 31'