Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
160 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése Az úrbér további megszüntetése az 1832— < 36-ig négy éven keresztül lefolyt országgyűlésen törient. Mindnyájan tudjuk, hogyan sza- ! bályozták ezt a kérdést, illetve hogyan egészi- i tették ki azt, ami már előbb történt. így következett el 1848. Arra szoktunk mindig hival- j kőzni, hogy ekkor történt a magyar jobbágyság felszabadítása, ekkor lett ősi hazájának egyenjogú polgára. Jobb azonban, ha hozzátesszük, hogy ez volt a végleges felszabadítás, mert ennek voltak előzményei,, amelyekre hivatkoztam is. Az úrbériség szabályozása, az úrbéri erdők, legelők, már szabadságot jelentettek. Az a gazdaember, aki nem volt szabad, hanem jobbágy volt, ezzel a részleges felszabadítással már félig szabad lett. Hozzá kell tennem azt is, hogy a szabadság harcok is hozzájárultak a felszabaduláshoz. Mar a mohácsi vész után hivatkozhatnék Zápolya Jánosra is, aki Szepes megyéből indította el akcióját. Zápolya birtokai kiterjedtek egészen felénk, keletre és az ő szabadságharcában is : résztvett a magyarorosz nép az államalkotó és ' fenntartó magyarsággal együtt. Azután következett Bocskay szabadságharca, utána a nagy Bethlen Gábor működése és feledhetetlen érdemei, majd azután a Rákócziak munkája, a végén II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. Azt hiszem, az 1870-es években jelent meg három kötetben Lehoczky Tivadar történész munkája: »Bereg megye története«, ennek talán a II. kötetében ott vannak a beregmegyei nemesek. Tessék elolvasni, ott vannak sorban a tősgyökeres ősi magyar nemesi családok, mikor kerültek oda, hová nősültek be, hol voltak ;i birtokaik és ott vannak felsorolva a nemességet szerzett magyarorosz, ruszin családok nevei is. megvan az is, hogyan szerezték azt a nemességet. Azt nem lehetett a levegőből szerezni, azt meg kellett szolgálni. Megszolgálták fegyverrel a hazájukért, vagy megszolgálták az akkori vezető hazafiaknál, azok udvaránál teljesített szolgálattal, esetleg mint iparosok. Nevekre is hivatkoznék. Az egyik elsőrangú kovács volt I. Rákóczi Györgynél és érdemeiért megkapta j ezt a kis nemességet, amelyet a mi vidékünkön j mai napig is úgy hívnak, hogy kurta nemesség. • így fejlődött ki a magyarorosz köznépből a magyar nemes családok egész sorozata. Mélyen t. uraim, el lehet-e képzelni, hogy ezeknek ma élő utódai képesek volnának magyarellenesen gondolkozni 1 ? Hiszen mind boldogok, hogy visszakerültek abba az országba, amelyben ők is és azelőtt összes őseik is éltek. Voltak nehéz idők, voltak kíméletlen földesurak, voltak nehézségek különösen az adóztatásnál, de ez ritkaság volt, különösen a mi vidékünkön. Ez a hazaszeretet tehát, amelyben nevelkedtek, csak tovább fokozódott köztük a cseh uralom alatt. Amint az előbb is mondtam felszólalásomban, természetesen voltak kivételes esetek is és ezek különösen az újabb generációnál fordultak elő, amely a világháború végén, vagy már a csehek bejövetele után született és nem járt, de nem is járhatott magyar iskolába, mert ezt a csehek nem engedték meg, hiszen pontosan összeírták, hogy ki minek született. Ott volt például az én városom, Ungvár. Ungvár városában, amelynek lakossága nagy többségében mindig magyar származású volt, a csehek — persze hamis népösszeírással — csak 12% magyárt mutattak ki. Ha egy magyar gyermek I görögkatolikus vallású volt, — bár hiszen a | vallás nem teszi a nemzetiséget — nem engedték magyar elemi vagy polgári iskolába irat- I 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön. kőzni. A magyar gimnáziumot is egyszerűen elvitték Ungvárról Beregszászra, tehát színmagyar területre. Annak a csoportnak tagjai, amelyben én is dolgoztam eddig, amelyhez tartozott mindjárt az első időkben Korláth Endre, azután — hogy közismert nevet említsek — Kurtyák Ivan, később Demkó Mihály, majd Bródy András, akik most képviselők, mind ugyanazt élték ál, mint jó magam, de ugyanezt élte át ennek az öt vármegyének tősgyökeres magyarsága is. Hiszen sem ők nem tettek semmit nélkülünk, sem mi a mi politikánkban az ő meghallgatásuk nélkül. Ök tőlünk kapták az oktatást, mi pedig a magyar államtól kaptunk erkölcsi támogatást. Röviden rámutatva ezekre a dolgokra, áttérek most az ezeréves Magyarország nagy ünnepére, a millenniumra. 1896-ban — ha jól emlékszem, hetedik gimnazista voltam akkor — Firezák Gyula volt neves püspöke a munkácsi egyházmegyének. Nagy magyar ember volt ő maga is és papsága is kifogástalan magyar hazafias érzésű volt. Firezák püspök úr akkor tanácskozásra hívta magához a felekezeti tanítóságot és általában intelligens híveit s rámutatott arra, hogy feltétlenül kell tenni valamit, annyira elszegényedett már a nép, főképpen a galiciai határmenti községekben. Elnök: Arra kell kérnem ő méltóságát, méltóztassék kissé hangosabban beszélni, mert lehetetlen hallani. Kaminszky József: Előadta, hogy valamilyen akciót kell megindítani. Magyarországon akkor a nagynevű Darányi Ignác volt a földmívelésügyi miniszter, összeállt tehát a magyarorosz nép küldöttsége a püspök vezetésével, hogy felkeresse a földmívelésügyi minisztert. Elmentek hozzá, előadták a helyzetet, hogy valami segélyakciót kell indítani, különben tönkremegy itt a nép, hiszen mai helyzete igen rossz hatással van erkölcseire is. Vádolták a hatóságokat, hogy nem törődnek ezzel a néppel, hogy munkanélküliség van, pénz nincs, az adókat pedig fizetni kell. Elmondták, hogy a lakosság Amerikába szeretne kivándorolni, sőt jó nagy tömegekben már ki is vándorolt. Darányi földmívelésügyi miniszter ekkor személyesen jött le, még pedig Bereg megyébe. A püspökkel és a négy megye főispánjaival és alispánjaival, tehát a megyei tisztikarral végiglátogatta az egész vidéket Beregtől kezdve Máramarosig, majd pedig az Ung vidékig. Ennek a látogatásnak lett az eredménye az úgynevezett hegyvidéki felsegítő akció. Erre azért hivatkozom, mert a hegyvidéki felsegítő akció természetesen kiterjedt a felsegités minden módjára. Jött a különböző szövetkezetek szervezése, hitelszövetkezetek, áruszövetkezetek, más egyéb szövetkezetek létesítése, azután az állattenyésztés fejlesztése, jó vetőmagvak adományozása stb., stb., de ott volt a nép földhözjuttatása is. Miből és honnan lehetett venni ezt a földet? Közismert dolog, hogy Bereg megyének II. Rákóczi Ferenc nemzetvédő, hazátvédő szabadságharca után egy német grófi család lett a földbirtokosa, (vitéz Meskó Zoltán: A Schönbornok!) a Schönbornok.. 238.000 katasztrális holddal; ezt a számot a világháború előtti évek statisztikájából veszem. Bereg vármegye csak egy hajszállal volt nagyobb, mint Ung, 3320 négyzetkilométer. Tessék, t. uraim, elképzelni, hogy egy ilyen hatalmas birtok a vármegye területének milyen nagy részét foglalta
