Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

152 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése István királyunk a kereszténységet bevezette és a magyarságot áttérítette, tudta nagyon jól, mit csinál. Híre-hamva nem volna a magyarnak, abszolúte nem volna itt magyar, ha Szent István korában a kereszténységet kellő időben át nem veszi. Akkor, amikor ő ezt megtette, nagyon bölcsen kereste az összeköttetést az olasz nemzettel, az akkor még apró, kis fejedelemségekből álló olaszokkal és elsősorban a pápasággal. Tudjuk nagyon jól, hogy több mint 900 éves kapcsolat fűz minket össze az olasz nemzettel és hogy ezek a szívbeli és kulturális kapcsolatod mit jelentettek a nemzet jövője szempontjából, de a jelene szempontjából is. Beigazolta ezt az elmúlt esztendő, amikor láttuk, hogy ha valaki mellettünk állott, az az olasz nemzet volt, annak köszönhetjük a Felvidék javarészének visszatérését, s azt, hogy Kassán ma a nemzeti lobogó leng és hogy Jászó is a mienk, azt az olaszoknak köszönhetjük. Ezzel kapcsolatosan éppen egyházamra való tekintettel, amelyről tudjuk nagyon jól, hogy nagy földeknek tulajdonosa, azt is tudnia kell mindenkinek, aki igazságosan, nem demagógiával és nem valami más tendenciával bírálja el, hogy ezek a katolikus birtokok, lia jó kezekben vannak és ha olyan ember irányítja gazdálkodásukat, mint Haiiyó Kovács Gyula főtisztelendő felsőházi tag úr, jól teljesítik hivatásukat. Ki kell emelnem, nagy örömmel hallottam az ő felszólalását, mert mint érdektelen szakember világította meg a földbirtokreformot olyan formában, hogy azt igazán érdemes volt megörökíteni. Olyan formában juttatta kifejezésre a föld minden egyes munkásának értékét és annak problémáit, bírálva a törvényt, hol mellette, hol ellene szólva, hogy kalapot kell emelnie előtte mindenkinek. Beszédével beicrazolta, hogy az egyháznak joga van a földhöz, Legyen szabad azonban valamit megjegyeznem, amiről a mai magyar egyházi fejedelmek nem tehetnek. A multak bűneire kívánok rámutatni, azokra az időkre, amelyek előttünk, idősebb emberek előtt lezajlottak a világháború előtt. Akkor az impérium és a gazdálkodás valahogyan olyan irányzatot öltött, hogy az idegen ember meggazdagodott és a magyar ember tönkrement. Valahogyan úgy volt, hogy a papi nagybirtok is zsidó kezekben volt. Ezt meg kell nyíltan mondani. Amikor azt mondom, hogy de mortuis nil nisi bene: nem akarok senkit halottaiban megtámadni, - azt kell mondanom, a liberalizmus és annak minden cselekedete valahogvan szomorú példája annak, hogyan nem lett volna szabail ebben az országban uralkodni. Az a néhány esztendő pedig, amely eltelt amióta Magyarországon a keresztény nemzeti irányzat kialakult, igazi példája és mutatója annak, hogy miként kellett volna a multakban gazdálkodni. így történhetett mosr az. hocry a papi nagybirtokok javarésze zsidó bérlők kezében volt. a tej felr sajno-5, ők szedték le fa így nem jutott annyi a nemes és szép ütryrc, mint amennyinek jutnia kellett volna. A bérlő kétségtelenül zsidó volt, ha meg is fizeUe a bért. fis mnerasrangú napok beszélik, akikkel erről a kérdésről beszéltem és kénytelenek voltak zsidónak bérbeadni a földet, mert nem volt megbízható keresztény bérlő, akinek a szükséges anvagi eszközök a rendelkezésére állottak volna. Ez egy eirculus vitiosn«!. Annak a zsidónak megvoltak az anyagi előfeltételei, először 1939. évi december hó 1-í-én, csütörtökön. is, mert jól gazdálkodott más irányban is, azután meg nagyon jól gazdálkodott a földdel is, mert kétségtelen, hogy a zsidó abból a földből, amely a mienk, egyházunké és a magyar nemzeté volt, kivette bőségesen a maga hasznát. Mélyen t. Felsőház! Azokat az aggodalmakat, azokat a gondokat, amelyek talán sok tekintetben helytállóak és a hontalanná váló munkásseregre vonatkoznak, eloszlatni bizony komoly felelősségteljes dolog és én azt hiszem, hogy alig vállalkozhatik valaki is arra, hogy megmondja, vájjon az ipari beállítással kapcsolatosan tud-e a magyar királyi kormány anynyi embert elhelyezni, hogy az a szabaddá váló tömeg, amely az esetleges fokozatosan felszabaduló földeknek kishaszonbérletekben való juttatásával kapcsolatosan elhelyezhető vagy elhelyezendő, valóban meg fogja találni a maga elhelyezkedési lehetőségét? En azonban ennek ellenére reményekkel eltelten nézek annak elébe, hogy a magyar királyi kormány, amelynek minden tagja a legmesszebbmenő lèlkességgel és felelősségtudattól áthatva kezeli ezt. a törvényjavaslatot, a végrehajtási utasítással kapcsolatosan majd megfelelő lehetőségeket fog találni, mert hiszen egy réfracta dosi törvény végrehajtásával állunk szembe, amelyben én magam sem mondanám ki és nem kötném meg a törvényt akként, mint ahogyan meg van kötve, hogy a miniszter köteles legalább 100.000 kat. holdat feltétlenül, állandóan, minden évben haszonbérletekbe kiadni, mert melyik földmívelésügyi miniszter képes garantálni azt, 'hogy minden évben kiosztja azt a 100.000 holdat? De itt van a zsidóföldek kérdése is. A zsidóság megkísérel minden lehetőséget arra, < hogy a földjét megmentse. Ma hallunk róla, hogy mentés okából sokan jönnek azzal, hogy ellenforradalmárok voltak és ezen a címen akarják a földjüket megmenteni. Különféle címeken jönnek, így azon a címen is, hogy ipari üzemeik mellett nagyobb földhöz van jussuk stb. Ezt a földmennyiséget én 150.000 kat. holdbon véltem megállapítani, Szabó Iván ieren t. barátom azt mondja, hogy ez közel 200.000 kat. hold. Mellékes, nem tudom mennyiben helytálló ez, mindenesetre tudomásom szerint, ezek az első földek, amelyek kiosztásra kerülnek. Nem tudjuk és még nem vagyunk biztosak benne, hogy az anyagi fedezetek erre rendelkezésre állanak-e. A földmívelésügyi miniszter majd csak meg tudja mondani, hogy a szükséges összeg ennek az első 100.000 katasztrális holdnak a megváltására valóban rendelkezésre áll-e, igen vagy sem. En mint orvosember még egy kérdést óhajtok itt szóvátenni. Nem elég megtenni azt, hogy földet juttatunk, nem elég megtenni azt, hogy földhözjuttatással kapcsolatosan még valami pénzt is adunk, hanem meg kell gondolnunk, hogy mi lesz ezután azokkal a családokkal, amelyek eddigelé a nagybirtokon belül szociálisan el voltak látva, közegészségügyi vonatkozásban gondozva voltak, orvosi kezelést. ervógy szert és kórházi gyógykezelést is kaptak. Mert hiszen a mezőgazdasági biztosítás nincsen meg, habár a lehető legjobb úton vagyunk abban az irányban, hogy ez a kérdés is fokozatosan megöldassék. azonban még nagyon messze vagyunk attól, hogy tényleges megoldásra jusson ez a kérdés.