Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
Az országgyűlés felsőházának 15. ülése azért, hogy azt felszántsák, és még ma sincsenek felépítve, ezt bűnnek tartom. (Ügy van!) Amikor a házhelykérdést szóvátesszük, mint komoly megoldandó problémát, méltóztassanak megengedni, hogy a nadrágos emberre is gondoljunk, mert hiszen szükséges, hogy a parasztnak juttassunk, de az iparosnak is kell juttatni, a kereskedőnek, az intellektuelnek is, a katonatisztnek is juttassunk földet, hoy y ha nyugdíjba megy, azt mondhassa: a saját otthonomba megyek haza. Mélyen t. Felsőház! Ez nem mellékes és erről eddig egy szót sem hallottunk, sem a képviselőházban, sem a felsőházban. Ezekről a nincstelenekről is meg kell emlékezni, mert hiszen ezeknek is legalább annyi jussuk vau, hogy mint az ország volt tisztviselői, azt mondhassák: szereztünk otthont. Mit jeleni u házhely? Mindnyájan tudjuk jól, hogy vau ott egy kis gyümölcsös, kis kert, szárnyas u Ivar, szóval van valami, ami őt az országhoz, a hazához, nemzetéhez fűzi. Elképzelésem az, hosry a nagybirtoknak azok az alkalmazottai, főleg gazdasági cselédei, akik ma ott jó sorsban vannak, megél; 1gedettek, a földreform nlán nem hagyják el 1'el y ükét. Szent meggyőződésem, hogy ha meg lesz neki a nagybirtokon belül a házhelye, amelyet saját magáénak mondhat, ha lesz egy kis darab földe, akkor ő azt az uradalmit, amelyen az ő ősei, nagyapái és dédapái szolgáltak, nem fogja elhagyni. Ez nagy megnyugvás a jövő és a törvény végrehajtása szempontjából is és erre különösen felhívom a miniszter úr ő nagyméltósága figyelmét. Nem tudom elképzelni, hogy az a zsellér, akinek megvan a kicsi földje, aki megtalálja az ö otthonát, ahol megél, elhagyja azt a helyet. Tgy tehát azoknak egy része, akikről gondoskodni kell. akik elhelyezoudők, automatikusan kiesik ezek közül. Mint orvos egy pár megjegyzést óhajtok tenni a házlit ly juttatással kapcsolatban. Hallottuk ma Albrecht királyi herceg úrtól, hogy a telepítés milyen szomorúan és milyen lehetetlen módon történt meg a múltban. Iskolapéldája ez annak, hogy csak olyan ember telepítsen és csak olyan ember áll'on az élen, akinek van szíve és lelkiismerete, mert lelkiismeret — nagyon helyesen jegyezte meg a mellettem ülő mélyen t. felsőházi tagtársam — és szaktudás is kell (hozzá. Mert vályogházakat építeni és oda egészséges magyar családokat betelepíteni, azokat földönfutókká tenni, lakhatatlan házakat tenni otthonukká már mégsem szabad, ez szörnyű lelkiismeretlenség volna. Történtek más hibák is, tudjuk nagyon jól, hogy Csanád, Torontál megyében előfordult, hogy a házhelybetelepítési építkezésekkel kapcsolatosan olyan épületeket emeltek, látszólag téglából, amelyek alap nélkül voltak rárakva a sima földre. Egy nagyobb esőzés után a sáros időben egyszerre megindultak és egész sereg ház összeomlott. Még szerencse, hogy ez emberi áldozatokat nem követelt. A földbirtokreforn)inv;isl;it szerint a kishaszonbérleteket úgy állítják be, mint megváltható bérleteket. Miután ezeket, » lörebnc-átottam, mondván, hogy értékes és arra érdemes embereknek juttassunk földeket, magától értetődőnek tartom,.hogy az igénylőket ki kell pro hálni. Bér nem vagyok sem bérlő, sem földi ti lardons, hiszen nincs semmim, mégis mondhatok erről bírálatot, mert tapasztalatokat szereztem mint egy vitézi széknek székkapitánya, 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön, i r»i amint már említettem. Ezer vitézem között 240 telkes vitéz van é:s e telkes vitézek között egészen érdekes jelenségeket van alkalmam megfigyelni, hiszen figyelem a termelést, az adózást, kölcsöneiknek törlesztését, szóval ezeknek az embereknek egész sereg gondiát. Körülbelül úgy érzem magamat, mint az eljövendő földbirtokreformmal kapcsolatos szakfelügyelők, akik hivatva lesznek a reform lebonyolítására felügyelni. Én már voltaképpen ilyen vagyok, és mint a vitézi szék szerény székkapitánya megállapíthatom, hogy nagy hibák történtek annakidején, amidőn kormányzó urunk a legszebb elgondolással megalapította a vitézi rendet, amelynek nagy hivatása, rendeltetése van, amelyet polgári ruhás és katonai t'egyeI lem alatt álló fegyveres tényezőnek gondolt el és tényleg az is. Amikor földjuttatás volt és a földeket ajándékozták, az ajándékok bizony sokszor nagyon szomorúak voltak. Azoknak a földeknek egy része olyan selejtes volt, hogy azok az emberek, akik ott dolgoznak, véres verejtékükkel munkálván meg a földet, sokszor csak a legprimitívebb eredményeket tud'ák kihozni. (Zaj jobbfclől.) Először a homokról beszélek, azután j a vizekről. Ezeken a homoki földeken, nagynehezén lehet T) -ti mázsa termést elérni holdankint. Még azt is megállapítani kívánom, hogy olykor még drágábban termelnek, mint más, mert az állatállomány kicsiny vagy egváltalán nincs s ahol nincs trágya, csekély a föld terméshozama. Itt van azután a víz kérdése. Nálunk azokon a területeken, amelyek az Alföld legmélyebb részei, minden összefut, hiszen csak 70—80 méternyíre vaeyunk a tenger szintje fölőtt; sok vízállásos föld van, ahol a víz nagyon nehezen megy le és sokszor nagyon korán megjön. A kukoricát ellepi ősszel, a búzát nyáron és tavasszal. A terméseredmény tehát nagyon selejtes. Ilyen gazdálkodási rcndsz"r mellett hat hold föld elképzelhetően nem ad'a meg azt az életlehetőséget, amelyei a földtől annak a családnak méltán el kell várnia. Tehát nem törpebirtok ez, inkább iróniája a törpebirtok elnevezésének, mert hiszen ebből megélni armígy sem lehet. A vitézi kérdéssel kapcsolatosan őrömmel hivatkozom a földmnelésüiryi miniszter úrnak a kormányzó úr ő főméltósága névünnepe alkalmából elmondott beszédére. Bátor leszek megismételni, hogy a legmesszebbmenő jóindulatot helyezte kilátásba a földbirtokreformmal kapcsolatosan a vitézi rend irányában. Mint a vitézi rendnek egyik szerény tagja szólok a vitézi rendtárshoz és kérem az ő legmesszebbmenő jóindulatát. Ez a rend, annak minden tagja a hazáért megtette a maga kötelességét, ez a rend, amelyben még ma is nagyon sokan földnélküliek, pedig földmüvesosztálybeli emberek, méltán megérdemlik, hogv kormányzó urunk szép elgondolása valóra váltnssék és nocsak jelképes, hanem valóságos földtulajdonosok is legyenek. Mélyen t. Felsőház! A riftev terhekkel és gondokkal küszködő kisgazdákból és földbirtokosokból, amilyen sok van és amilyen vitéz is van elég sok, valahogyan az elégedettséget ki. váltani szép szóval nagvon nehéz. Itt szép szavakkal nem boldogulunk, itt tettek, cselekedetek kellenek és kétségtelen, hogy ezek a kormány részéről meg is történtek. Mint egyházamnak hü fia és mint >ó katolikus, bátor vagyok immár nem elsőnek, de mégis hozzászólni ehhez a kérdéshez és k'fe.ic zésre juttatni azt a tényt, hogy amikor Szent
