Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
Az országgyűlés felsőházának 15. ülése mindig le merek vágni azért, mert nem intenzíven gazdálkodnak, mert minden gazdát egy kalap alá vonni nem lehet és egy kalap alól elvonni sem lehet. Amikor a tegnapi napon Fischer Béla ő méltósága elmondotta, hogy a cselédség születési arányszáma 100 házasság után 425, a munkásoké 374, a törpegazdáké 376, ez igazán nagyon jólesett, de amikor ezt fontolgatom, mint falusi embernek jólesett volna, ha azt is megmondja, hogy mennyi a születési szám 100 házasság után a 100-tól 20.000 holdig teriedő bir1 okosoknál. (Úgy van! Űny van!) De erről hallgatott. Pedig nekem jólesett volna, mert a saját fajtámat felemelte volna. Szükség van erre a törvényre családvédelmi okokból, de szükség van honvédelmi okokból is, mert ezek az osztályok vesznek részt a legnagyobb arányszámban a honvédelemben. Nem akarok senkit sem lekicsinyelni, hiszem tudják a méltóságos Felsőház tagjai, hogy soha szélsőséges szellemben nem beszélteim soha szélsőséges elveket nem vallottam, de jólesett volna, ha nemcsak az egyik statisztikát, hanem a másik statisztikát is idehozta volna. (Zai.) Csak azt akartam mondani, hogy jólesett volna, ha a 100 holdtól feljebb, a közép- és nagybirtokok családi szaporulatára vonatkozó statisztikát is idehozta volna, de erre nem tért ki. Méltóságos Felsőház! Én mindig úgy fogtam fel, hogy a magyar mezőgazdasági munkás azonos a maga urával, a maga kenyéradójával, együtt érez. együtt él, együtt dolgozik és együtt hal vele, tehát én is kötelességemnek tartom, hogy — úgy, mint Baskay ö f méltósága is tette — visszautasítsam a/t a beállítást, amelyben azt mondják, hogy a mezőgazdasági munkás a legerondatlanabb és a leglustább. Nem tehetek róla. fájdalmasan hallottam, mint a felsőház legkisebb tagja és egyénisége, hogy fajtámról ilyent állítanak, vagy ilyen bizonyítványt állítanak ki és azt kell kérdeznem a nagybirtokososztálytól, igaz-e ez, mert a magam részéről nem fogadhatom el, mert ez uem igaz. 'Felkiáltások: Űftu van! Nem igaz!) Még csak néhány szóval akarok a javaslattal foglalkozni. Be kell kapcsolódnom Czettler Jenő ő naervméltósága tegnapi beszédének eorvik mondatába, amikor azt mondotta, nem kell annyira idegesnek lenni tőle, mert egvik helyen, ahol lesznek igénylők, nem lesz föld, ahol pedig lesz föld, ott nem lesznek igénylők. Akármilyen törvényt hozunk, mindenkit földhöz juttatni ott helyben nem lehet, mert nincs föld. Ezen a részen nálunk, amint jeleztem, nincsen nagybirtok. Herceg Esterházynak van ugyan egy 500 holdas birtoka, de ez az 500 hold mentes. Amit lehetett, azt már el is vettük és most már azon a területen kell lennünk, ami van, mer újabb földet sehonnan sem kaphatunk. (Efjy hang: Át kell települni!) Az^áttelepülés már nagyon nehéz s áttelepülni pénz nélkül nem is lehet. Méltóztassanak megengedni, ha azt mondom, ez az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egy év alatt oldja meg az egész kérdést, hanem megoldja tizenöt vagy lehet, hogy húsz év alatt, tehát nem tartom olyan nagy veszedelemnek, hogy akár a középbirtokosság, akár a nagybirtokososztály annyira megkösse maerát és a mostani zavaros, nehéz helyzetben a dolgot odavigye, hogy demagógia legyen, s hogy a falusiaknak megint azt vágják oda: na, megmutattuk, akartuk, de elgáncsolták. Én tehát, amint a bizottsági ülésen is mondottam, mindig mély tisztelettel hajlottam meg a magyar közép- és nagybirtokososztály 1939. évi december hó, 14-én, csütörtökön. 149 előtt és arra kértem ott is és most is csak arra kérem, hogy hozzák meg az áldozatot. Nem azt mondom, hogy százszázalékos áldozatot hozzanak, de annyit igen, hogy igenis levezethető legyen az a felkavarodás, amely politikumképpen állítja be a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps.) Ha ez levezethető lesz, akkor igenis visszaáll majd a maervar cselédség és mezőgazdasági munkásság lelki nyugalma.és ebben a nyugalomban lesz az a magyar cseléd, az a magyar munkás, az a magyar középés kisgazda a honvédelemnek igaz katonája. Ebben a reményben és az én kicsi eszemnek ezzel a felfogásával, ebben a felelőssé Ttudatban elfogadom a törvényjavaslatot. (Êljenzê* és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Meskó Zoltán ő méltósága. vitéz Meskó Zo'ltán: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Az érdekes felszólalások egész sora hangzott el a képviselőházban és a felsőházban is, amelyek ezzel a törvényjavaslattal foglalkoztak és amelyekből az a gondolat szűrődik le, hogy ez a törvényiavaslat egy régi, nagy mulasztást van hivatva pótolni. Kerettörvénynek van minősítve és a földmívelésünyi miniszter úr ő nagyméltósága is nyilatkozott már, mondván, hogy ez kerettörvény, amely fejleszthető és amelyet feltétlenül fejleszteni kell. Az elhangzott felszólalások általában nem ellenzik a törvényjavaslat megvalósítását. Egy-két felszólaló volt, aki , nagyjában nem mellette, hanem inkább ellene szólalt fel, de meggyőződésem, hogy ezek sem azért, hogy ne menjen keresztül a törvényjavaslat és meg ne valósíttassék. Kétségtelen, hogy a törvénvjavaslat a mai nehéz időkben nagyon későn jött. A urai idők bizony nem nagyon alkalmasak arra. hogy egv-e<?y ilyen fontos kérdés megold a^sék. Nem alkalmasak pedig azért sem, mert hiszen ez is megállapítást nyert, hogy ez a törvényjavaslat, amely évtizedeik óta valahogyan — mondhatnám — várt valami volt, még sincs előkészítve. Ez a fontos törvény voma hivatva arra, hogv a ma<rvar^ág legszélesebb rétegeit föMhöz juttassa. Földhözjuttassa azokat a nincsteleneket, elsősorban a többgyen-rekeseket, ak : knek kétsép^e'e^ül nrgy érdemük az. bo^y mindenkor helytállottak a hazáért és vérüket h"lbtták azért a földért, amelyből n (kik mindezidáig nem jutott. A reform legnagyobb hibáját nbban látom, hogy nem negyven esztendővel ezelőtt jött, mert ha negyven esztendővel ezelőt* megjött volna ez a örvény, akkor meggyőződéseim szerint — miként azt már (írások is említették — kemmunizmus sem le+t volna. De meggvőződésem az is. hogy ha Trianonnak be kellett volna következnie, az elszakított t rületen élő véreink megélhetése, földtulajdonosok, kisbirtoktulajdonosok lévén, biztosítva lett volna, mert hiszen tíz-tizenöt-húsz holdas birtokokat talán nem bántottak volna, habár az oláh impérium most imár jeVi, hogy a határon levő magvarságot és vaervonát át kell telepíteni. Mélyen t. Felsőház! Olyan korban élek és élteim már, amikor telepítési törvényekről is volt szó. A gróf Thorotzkay-féle telepít-si törvémyjavaslat annak idején Bukovinából a csángókat telepítette haza. Hála Istennek, hogy megtette, mert egész sereg jó magyar c alád került haza Erdélybe, akkor, amikor ugyanazokban az időkben ottani színmagyar községek eloláhosodtaik. Valahogyan az akkori kormányok bűnéneik kell betudni azt. hogv ez bekövetkezett. Azoknak a csángó telepeseknek, akik