Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

148 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése kell a mezőgazdasági bérmunkavállalónak és nyugalom a mezőgazdasági termelésnek«, akkor nyugodt lélekkel elfogadhatjuk a törvényjavaslatot. Ha ugyanis a törvény végrehajtójának a bölcsessége helyesen választja ki azokat a területeket, amelyeket magasabb nemzetpolitikai, közgazdasági és szociális érdekből fel kell parcellázni, és ezeket a területeket megfelelően felszerelve olyan, arra alkalmas magyaroknak juttatja, akiknek személye és munkakészsége megfelelő biztosíték arra, hogy a nemzeti jövedelem azon a területen nem fog csökkenni; ha a törvény végrehajtója gondol arra is, hogy okos árpolitikával a mezőgazdasági termelésnek a magyar iparéval teljesen egyenértékű és egyenlőfokú általános védelmével és a mezőgazdasági ipar kellő fokra való fejlesztésével és erélyes támogatásával újabb munkaalkalmakat teremt, és ha a mezőgazdasági termelés részére biztosítani tudja a siker érdekében anynyira fontos nyugalmat, (Zaj. — Elnök csenget.) akkor jórészükben el lehet oszlatni azokat az aggodalmakat, amelyeket a törvényjavaslat sokak lelkében kivált. Én, aki mint gyakorlati gazda, ma benne élek a magyar mezőgazdaság életében, tisztán látom azokat a nehézségeket és szinte leküzdhetetlen akadályokat, amelyek ennek a hármas célnak elérése elé tornyosulnak, feltételezem azonban a törvény végrehajtójáról, hogy amennyiben a végrehajtás során tényleg az világlanék ki, hogy ez a törvény nem szolgálja az egyetemes magyarság érdekét olyan mertékben, ahogyan azt annak tervezője és meghozói elképzelték, akkor lelkiismereti kötelességének tartja ezt bejelenteni és az országgyűlésnek az orvoslásra a megfelelő előterjesztést megtenni. Ha a törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel szemben — amint azt bátor voltam kifejezésre juttatni — sok is az aggályom, mégis, tekintettel azokra a körülményekre, amelyek ma már szinte dörömbölve sürgetik a magyar földkérdés megoldását. — bennem most a szak^ ember tisztelettel meghajlik az aggódó hazafi előtt — s ezért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps> — A szónokot számosan üdvözlik.) E.nök: Szólásra következik ifj. Mészáros István ő méltósága. Ifi. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház!. Akkor, amikor a kisihaszonbérleti törvényjavaslatot most már harmadik napja tárgyaljuk, s amikor előttem sok nagy szónok világított rá statisztikai adatok és az életből vett adatok alapján a ^avaslatra, nekem, mint magyar munkásnak és törpebirtokosnak, csak egy adatott meg, az, hogy ÍIZ életből vett tapasztalataimat szegezzem le ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Tudjuk azt. hogy az 1920. évi földreformtörvény a forradalom után jött, a mostani kishaszonbérleti törvényt pedig már 3—4 évvel ezelőtt beharangozták abban a tekintetben, hogy földet osztanak, és földet kapnak a nincstelenek és a törpe kisgazdák is, tehát politikumot vittek bele, amint a bizottsági tárgyaláson is mondottam. Nem akarok sokat az egész törvényjavaslattal foglalkozni, csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy azon a vidékem ahol én élek. egészen más a helyzet és a kis- és törpebirtok sokkal több egyént tart el, mint azt vitéz 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön. Baskay, előttem szólott t. felsőházi tagtársam mondotta. Ü is és sok felsőházi tagtársam attól fél, hogy a felosztandó területeken sokan még rosszabb helyzetbe f jutnak. Vas vármegye irottkői járásában élek. Igen sokszor előhozakodtak itt a szónokok azzal, hogy az egyke terjed és, hogy a megélhetés rosszabbodik. Vitéz Baskay ő méltósága is azt mondotta, hogy ha az összes löldet ielosztják, egy hold föld esik egy emberre. Állíthatom, hogy községemben egy 1—1.25 kat. hold esik egy lélekre, enynyin gazdálkodnak. A Szombathelytől Kőszegig húzódó 18 kilométeres sávon kilenc község van. Ebből Nagygencs az én községem, — csak azért hozom elő, mert még soha nem hoztam elő — három és fél kilométer. Keletre Kőszeg és Szombathely között három kilométer hosszúságban öt község van, nyugatra pedig hat község hét kilométer hosszúságban. Nagygencs lakossága 1552 lélek, a község összterülete: a szántóföld — az erdő kivételével — 2400 kat. hold. Mondhatom tehát, hogy 1'25 vagy 1*5 hold esik egy lélekre. Ebben a községben 300 gazda van. Községemben a legnagyobb gazda 28 kat. holddal rendelkezik. A birtokmegoszlás a 300 gazda között olyan, hogy azok törpe- és kisgazdák és átlagban 6*5 kat. holddal rendelkeznek. Ebből a hat kat. hold földből kell Nagygencs, de az egész szomhathelj— kőszegi vonal népének megélnie. Nem tudom minden község adatait elmondani, hogyan élnek meg. Csak azt mondom, hogy 40—50 év közötti agglegény Nagygencsen kettő van, aggszüz három. (Derültség.) Egyke a törpe- és kisgazdáknál nincs is. Megdől tehát az előbb említett feltevés. De ki kell jelentenem, hogy intenzív gazdálkodást kell folytatni: gabonát, takarmányt termeszteni, állatot, sertést tenyészteni, s legyen szabad valamit megemlítenem, amiről a t. Felsőház tagjai nem is tudnak, hogy az én községem lakói már az aratás után az úgynevezett fojtott burgonyával igen behatóan foglalkoznak, ez újra a föld megkapálását stb. teszi szükségessé és mintegy 15— 16 vágón burgonyát szállítottunk Budapestre s az ország más vidékeire. Nem lehet tehát a törpebirtokosnak és kisgazdának odavágni, hogy egyáltalán nem törődik a földjével, vagy rosszul kezeli azt. Vannak ilyenek is, én azonban az ellenkezőiére hoztam fel egy példát. Amennyiben valaki azt mondaná, hogy nagvzolok, azt válaszolnám, hogy nem nagyzolok, mert ez az élet. ez így van, ezt nem statisztika szerint állítottam össze, hanem annak alapján, hogy ebben élek, ebben mozgok, ebben vagyok. Még egyet szeretnék megemlíteni. Közsé; gémben mind a harminc munkásnak, aki az 1920-as földbirtokreform során házhelyet kapott, megvan a háza és csak ketten laknak bérletes házban. Egyet azonban el kell ismerni: Szombathely, ez a 42.000 lakosú város, .ió felvevő piac és akármit visznek oda erről a 18 kilométeres sávról, felveszi, elfogyasztja, ha nem is drágán, de a keresletnek és a kínálatnak megfelelően. A városhoz való közelség, az, hogy nincs szükség vonatközlekedésre, hogy a sok falusi asszony gyalog is bemehet, veheti reggel a bátyúját és azt mondja, nem mee-yek vonaton, mert megtakarítok oda és vissza 80 fillért, megmagyarázza, hogy miért tudunk ebben a körzetben létezni. Talán vannak az országban másutt is ilyen helyek, de nem mindig a törpeés kisgazdákon múlik. De bizonyos százalékot