Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése koroltam kritikát a törvénynek ama része felett, amely jelenleg életképes, jól kezelt és jól jövedelmező közép- és nagyüzemeket kis haszonbérletek formájúban kíván hasznosítani. Van azonban a törvényjavaslatnak egy má^ik része is, amely a házhelyek szerzésének előmozdításáról intézkedik. Ezt az okos és bölcs intézkedést mindenki osztatlan örömmel üdvözli, mert ezáltal az intézkedés által még a legszegényebb és a teljesen vagyontalan ember is gyökeret i'og verni ebben a magyar földben. Mivel a törvényjavaslatnak ez a része szép is, jó is és mivel ennek különben is mindenki csak örül, a törvényjavaslatnak e mellett a része mellett nem kívánok tovább időzni. Kifogásolom azt, ho»y ezen az egész törvényjavaslaton bizonyos fokú optimizmus vonul végig, ami abban nyilvánul meg, hogy a törvény tervezője sohasem néz hátra é> így nem szúmol azokkal az emberekkel, akik a nagybirtokok felaprózása ntán állasakat és kenyerüket vesztik. Ezek között legelsősorban én természetesen a nagybirtokok fölparcellázása következtében állásukat vesztő gazdatisztekre gondolok, akik a törvény végrehajtása során kenyér nélkül fognak majd maradni. A kodifikátor a törvény tökéletessége szempontjából igen hasznos munkát végezhetett volna egy olyan szakasz beiktatásával, amely kimondja, hogy a törvény végrehajtása során állását vesztő gazdatisztek elhelyezéséről akár állami szolgálatba való átvétel, akár telepítési felügyelői állás, akár középbérlet, akár kis-, úgynevezett középbirtok juttatása útján a íüldmívelésügyi miniszter köteles gondoskodni. Én ennél a kérdésnél csatlakozom Groffits Gábor felsőházi tag úrnak tegnap előterjesztett _ kérelméhez és magam is kérem a földmívelésiigyi miniszter úr ö nagy méltóságát, hogy amit a kodifikátor olinulnsztott, azt igyekezzék a végrehajtás során ő pótolni. Ennek a kérésnek előterjesztésére nekem az is bátorságot ad, hogy az eddigi tapasztalatok alapján meg vagyok győződve arról, hogy a földmívelésiigyi miniszter úr ő nagyméltóságában megvan a legjobb szándék és az igyekezet ennek a célnak megvalósítására. De szükségesnek tartom, hogy ez a törvény végrehajtása során lo legyen szögezve azért, hogy annak a sok ezer ÓS ezer gazdatiszti családnak a Lelkéből a bizonytalanság érzése eltávolodjék. Szükségesnek tartom ezt nemcsak azért, mert méltányos és humánus cselekedet az önhibájukon kívül állásukat vesztett egyének családjairól gondoskodni, hanem azért is, meri a köz szempontjából sem közömbös az, hogy a gazdatisztekben rejlő azok a nagy értékek, amelyekre bevezető szavaimban bátor voltam utalni, egyszerűen elkallódjanak akkor, mikor a magyar mezőgazdaság a kellő szakértelmet úgyis elég nagy mértékben nélkülözi. De rá kell mutatnom arra is. amire a törvénytervezet készítője bizonnyal nem gondolt és ez az, hogy a gazdát is/ti nyugdíjtörvény életbeléptetése előtt is voltak olyan nemes gondolkozású földbirtokosok, akik részben házi nyugdíjalapok létesítésével, részben pedig szerződéses úton biztosított nyugdíjjal gondoskodtak a munkából kiöregedő gazdatisztjeikről. Ezeket a masányngdí jintézeteket és ezeket a szerződéses nyugdíjakat az 1Í>:!6:XXXVI. t.-e,is figyelembe vette és érintetlenül hagyta ^ és így most azok a gazdatisztek, akik a törvény 1039. évi december hó 14-én, csütörtökön. 147 életbeléptetésekor ilyen magánnyugidíjintézeteknek voltak a tagjai, vagy akiknek nyugdíját szerződés biztosította, nem lehettek Ombi.tauok. Ezeknek a magánúton biztosított nyugdíjaknak fedezetéi csaknem kizárólag minden esetben a tulajdonos anyagi helyzete ks''pezi. A bírói gyakorlat szerint azonban, ha a tulaj! donos anyagi viszonyaiban lényeges változás j áll elő, ha bekövetkezik az ú. n. gazdasági lehetetlenülés esete, akkor megfelelő új leszállításnak van helye. A jelen törvénytervezet pedig, azt hiszem, elég sokszor fog alkalmat nyújtani arra, hogy a tulajdonos anyagi helyzetében lényeges változás álljon be és így sok gazdatiszt önhibáján kívül elveszíthetné azt a nyugdijat« amelynek a hozzájárulásait talán már évtizedek éta fizette. Ezt a méltánytalanságot ^ megakadályo', zandó, a törvényben olyan intézkedésnek kell lennie, amely a házi nyugdíjalap biztosítására j megfelelő ingatlant hagy a tulajdonos birtoi kában s amely kimondja, hogy a gazdatisztek '. nyugdíja tekintetében a szerzett jogok minden! esetre épségben tartandók. Ennek a jognak biztosítása annál is inkább kötelessége a ma | gyár törvényhozásnak, mert ha ezt nem teszi, egy olyan jogot tapos el, amely jognak a biztosítására három esztendővel ezelőtt ugyanez a törvényhozás az 1936:XXXYI. tc.-ben egy külön törvényt tartott szükségesnek hozni. Ezeknek a magánnyugdijasoknak az ügyét én még külön is melegen ajánlom a földmívelési ügyi miniszter úr ő nagyméltósága figyel , inébe és megkérem, bogy a gazdatiszteknek ezt • a csoportját, amely nincs benn az Ombi.-ban, vegye védelmébe és esetleg külön törvényes intézkedéssel vagy pedig a jelen törvény végrehajtási utasításában nyugdíjjoguk telekkönyvi bekebelezésével is gondoskodjon. Amikor a gazdalisztekről megemlékeztem, szükségesnek tartom a gazdatisztek munkatársairól, a mezőgazdasági cselédekről való megemlékezést ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, annál is inkább, mert a tegnapi nap folyamán a felsőház egyik tagja részéről egy igazán nem érdemelt támadás érte a magyar mezőgazdasági cselédséget. (Ügy van! Úgy van!) Ezt igazán nem lehet megérteni. Mert hiába van a legjobb vezérkari tiszt és hiába ! dolgozza ki a legjobb haditervet, ha annak a ' haditervnek a végrehajtására nem áll a háta ! mögött megfelelő pó katonaság. így van a nagyüzem is. Hiába a gazdatisztek munkája, I ha a kidolgozott üzemterv végrehajtására i nincs ott a minden tekintetben megfelelő jó 1 mezőgazdasági cseléd és munkás. Éppen ezért én az elismerés zászlaját hajtom meg a magyar mezőgazdasági munkásság és cselédség előtt és határozott formában visszautasítom azt a támadást, amely ezt az osztályt a tegnapi napon a felsőiláz padsoraiból érte. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban bírálva, erről a törvényjavaslatról is csak azt mondhatjuk, hogy a magyarság előrehaladásának szempontjából — hiszen minden törvényünknek tulajdonképpen ezt a célt kell szolgálnia — ez a törvény is annyit fog érni, mint amennyi tartalommal a végrehajtás során majd megtöltik. Ili a törvény végrehajtója mindenkor szem előtt fogja tartani a törvényjavaslat indokolásában lefektetett azt a hármas elvet, amely szerint »föld kell a terjeszkedésében akadályozott mezőgazdasági népességnek, munkaalkalom 28»