Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
146 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése tasztrális hold szántóföld jutna, már pedig a rentabilitás szempontjából a kisüzemnek is megvan az alsó határa, és ez szerintem — kikapcsolva a szőlő- és kertgazdaságot — olyan nagyságú terület, amelyen egy igasfogat egész éven keresztül pazarlás nélkül hasznosítható. Ez a terület peüig kötött talajon körül beiül 2U, lazább összetételű iöldeken körülbelül 'ói) katasztrális hold. Ha ennél jobban felaprózzuk a földet, akkor a kényszerű igásállattartás folytán végeredményében olyan pazarlást végzünk, amely a magyar föld terményeinek jórészét improduktiv módon fogja felemészteni. Itt meg kell említenem Koós Zoltán igen t. felsőilázi tagtársam tegnapi hatalmas beszédét, amelyben megcsillogtatta előttünk az ő nagy tudását és a csalhatatlanoknak látszó statisztikai adatokból egy olyan szédületes tornyot épített fel előttünk mesteri kézzel, szinte a szemünk láttára, amely előtt valamennyien tisztelettel hajoltunk meg. Ö azonban csak a mezőgazdaságban foglalkoztatott, illetve nem foglalkoztatott emberek számát vizsgálta és azt kereste, hogy miként lehetne az utóbbiakat eltüntetni vagy legalább is a számukat csökkenteni. Szerintem azonban a mezőgazdasági üzemekben az emberi erő mellett okvetlenül figyelemre kell méltatni az alkalmazott állati vagy gépi munkaerőt is, mert e kérdésnek bírálatánál semmiesetre sem hanyagolható el az, hogy egy ilyen nagy üzemi átalakulásnál, mint amit a nagy gazdasági egységek parcellázása jelent, a termés egy része nem kallódik-e el? Véleményem szerint tehát ezt a fontos téglát nein szabad a számítások csillogó tornyának alapjából kifelejteni, mert akkor nagyon könnyen homokra épülhetnek ezek a számítások. Akik tehát a magyar föld jövendő sorsával foglalkoznak, azoknaK ezeket az üzemi szempontokat sohasem szabad szem elöl tevesztenioK, inert különben a magyar told a jövő ezredévben nem lesz képes betölteni azt a hivatását, hogy a szániahan remélhetőleg növekvő magyarságot eltartsa. Ebből a szempontból nézve, én a magyar föld relormját, nem a földbirtoknak nauragszíj-parcellakra való hasogatásában» hanem ellenkezőleg, a ma életkép Leien és épen ezért átlagtermeseink színvonalat lenyomó törpebirtokoknak életképes kisüzemekké való kiegészítésében látom, amely a celt nemcsak a nagybirtokok egy részenek felosztásával, hanem a párhuzamosan keresztüiviit tagosítással is szolgáim kell. Ezt az utóbbit annyira nagyíonlosságúnak tartom, hogy erről a helyről is azt a kei est intézem a löiumívelesügyi miniszter úr ő nagyméltóságához, hogy az új és a gyakorlatban annyira beváló tagosítási törvényben létesített tagosítási alapot a jelenlegi mértéknél sokkal jobban dotálja, hogy így módjában álljon minél gyakrabban és minél több község határának tagosítására kimondani a célszerűséget és a hasznosságot. Ennél a munkánál a miniszter urat sohase riassza vissza az érdekeltek egy részének, rendszerint az értelmetlen részének berzenkedése, mert ha valahol, úgy ennél a kérdésnél igazán helyénvalónak tartom alkalmazni Gesztelyi Nagy Lászlónak azt a nagyon sokat emlegetett elvét, hogy a kisemberen még akarata ellenére is segíteni kell (Ügy ran! bal felöl.), segíteni a jelen esetben a tagosítással és a parcellázással is, hogy életképessé váljék az üzeme. Ezeknek az életképessé vált üzemeknek újból való felaprózását pedig a törzsöröklési rendszer bevezetésével kell megakadályozni, 1939. évi december hó lU-én, csütörtökön. — amire Schandl ő nagyméltósága imént elhangzott beszédében, szintén célzott — mert különben a dániai és a francia példákon okulva, — számolnunk kell a nemzetgyilkos egyke terjedésével is. Félreértések, de legfőképen félremagyarázások elkerülése céljából már most' előrebocsátom, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon ahhoz sincsen elegendő t föld, hogy valamennyi törpeüzemet egészséges kisüzemmé egészítsünk ki, ez azonban semmi esetre sem lehet akadálya annak, hogy a lehetőség határain belül az egészséges kisüzemek kialakítására törekedjünk. Az egészséges kisüzemek mellett természetesen a középbirtokoknak és a jól kezelt nagyüzemek egy részének is meg kell maradnia, egyrészt azért, mert a mezőgazdasági termelésnek vannak olyan feladatai, amelyeket csakis ezekben az üzem formákban lehet jól és tökéletesen megoldani, másrészt és főképen azért, — és ezen van a hangsúly — hogy a földmívestársadalomnak az a rétege, amelynek nem jut majd föld, mint alkalmazott és munkás ezekben az üzemekben kereshesse meg mindennapi kenyerét. A köz szempontjából egészen végzetesnek tartanám a nagyüzemi formának trkéletes kiirtását, mert ez a könnyelmű cselekedet a hirtelenül kenyér nélkül maradt sok alkalmazott és munkás alakjában, de a termés volumen jenek csökkenése által is igen-igen megbosszulná magát. Legyen intő példa erre — nem is szólva Franciaországnak és Tíulgáriának példájáról — az, hogy például Jugoszláviában, ahol a birtokmaximum — egy-két kivételtől eltekintve — 800 hektárban, tehát kereken 5(10 katasztrális hold 1, an állapíttatott meg. felelős állásban levő államférfiak ma már mind többször és többször juttatják kifejezésre, hoíry a termelés helyes organizációja szempont iából mennyire hiányát érzik a nagyüzemeknek. De szolgáljon példa gyanánt Németország is. ahol pedig senki sem tagadhatja, hogy ma minden tettnek ma már szinte az önimádásig menő fnjszeretet az alapja, a mozgató rugója és ahol a termelés organizációja talán az en'ész világon a legtökéletesebb és ezért a mezőgazdaságban a nagyüzemi formát nemcsak hogy nem rombolják le, hanem a meghódított lengyel területeken is a visszatelepített németek munkaerejét az úgynevezett balti bárók vezetése alatt megszervezendő nagyüzemekben kívánják a haza szolgálatába állítani. De Mussolininek az utóbbi időben olyan sokat emlegetett szicíliai földreformja — amelyre e vita során Nemes János gróf és Schandl Károly felsőházi tag úr ő nagyméltósága oly részletesen kitért — szintén nem sérti a nagybirtokos tulajdonjogát, csak abban az esetben, ha a tulajdonos a többtermelés céljából előírt befektetéseket, amelyekre azonban az állam bocsát rendelkezésére kedvezményes kölcsönöket, záros határidőn belül nem teljesíti. Szerintem a magyar föld kérdésének megoldásánál is a töbhtermelésen kell a hangsúlynak lennie, mert a föld népeltartó képességót nem csökkenteni, hanem minden eszközzel fokozni kell. A jövő életképe-; Magyarországában tehát csakis annak a mezőgazdasági üzemnek lehet létjogosultsága, — legyen az kis-, közép- vagy nagybirtok — amely a legtöbbet termel és így a legtöbb magyarnak ad munkát és kenyeret. Mélyen t. Felsőház! Amit eddig mondottam, azzal csak egéa/en általánosságban gya: : t
