Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

144 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése mindig az első vonalban küzdő harcosa és nem egyszer a világ figyelmét is felkeltő zászlóhordozója. Az a nagy tekintély és hírnév, amelynek a magyar mezőgazdaság és a magyar állattenyésztés ma a külföld előtt is örvend, a tárgyilagos bírálók megállapítása szerint jórészében és elsősorban a gazdatisztek munkájának köszönhető. Ennek az állításunk az igazolására jelen alkalommal teljesen elegendőnek tartom, ha éppen csak megemlítem azt, hogy például a bánkúti búza az Amerikában megtartott búzaminőségi világversenyen pár évvel ezelőtt a világ valamennyi búzája közt a legelső helyet foglalta el és ezzel Magyarországnak felmérhetetlen becsületet szerzett. Vagy például azt, hogy a Magyarországén tenyésztett szimentáli tehén tejtermelő képessége messze túlszárnyalja az eredeti szimentáli marhának teljesítőképességét, sőt világrekorderek is vannak már köztük. Vagy azt, hogy néhány évtizedes tenyésztői munka után ma már a magyar mangalicát tartják a világ legjobb zsírsertésének. Ezek mögött a kiváló eredmények mögött a háttérben mindenütt megtaláljuk a csendben dolgozó, kiváló magyar gazdatiszt alakját. Azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy nem tévedek, amikor feltété« lezem, hogy a magyar kir. kormány és magyar országgyűlés ezt a komoly, alkotó munkát kívánta megbecsülni akkor, amikor a mezőgazdasági kamarán keresztül a gazdatiszti kar előtt is mesrnyitotta e magas törvényhozó testület kapuját. Milyen furcsa játéka a sorsnak, mélyen t. Felsőház, hogy ezen a megnyitott kapun belépve mindjárt egy olyan törvényjavaslattal találom magamat ízemben, amely a nagybirtok feldarabolásával a gazdatiszt! kart tulajdonképpen létalapjában támadja meg. Nagy próbáratétel ez számomra abból a szempontból, vaj ion gyakoroUiatok-c én kritikát egy olyan törvényjavaslattal szemben, amely törvényerőre emelkedése esetén száz és száz gazdatiszti család exisztenciáját dönti majd romba. Ebből a nehéz helyzetből kisegít most engem az a minden törvényhozót kötelező Íratlan törvény, amely szerint az egyetemes magyarság, a haza üdve mindenek feletti. Ebből a magasabb etikai nézőpontból vizsgálva a magyar föld kérdését, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyát, legelsősorban is azt kell megállapítanom, hogy a magyar nemzet életének alapját, amióta eleink a Kárpátok medencéjében letelepedtek, mindenkor a föld képezte és geográfiai helyzetünkből folyóan a jövőben is mindig ez fogja * képezni. Tagadhatatlan, hogy éppen ez oknál fogva a föld és a haza fogalma a magyar ember előtt tulajdonképpen egyet jelent. S ha ez így van. akkor egészen természetes az is, hogy a nemzet fája csak úgy erősödhet, csak úgy terebélyesedhet, ha minél több egészséges gyökérszállal kapaszkodik bele a magyar földbe. Azt minden tárgyilagos bírálónak el kell ismernie, hogy Magyarországon a földbirtok nagyság szerinti megoszlásában még vannak szemetszúró aránytalanságok, és bizonnyal ezekre céloz a törvényjavaslat indokolása is, amikor megállapítja azt, hogy nálunk a múlt században és a jelen évszázad első évtizedéhen a földbirtokmegoszlás folyamata nem tartott lépést az Európa nyugati részében észlelt hasonló folyamattal, és hogy ez az idejében meg 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön. nem oldott probléma súlyos örökségként szakadt rá a megcsonkított országra. Ennek a ránk szakadt örökségnek súlyosságát csak fokozza az, hogy ebben a csonkaságában oly sok nyomorúságot látott országban ezt a kifejezetten gazdasági kérdést a napi politika valósággal kisajátította a maga szamára, és minthogy más földjének felosztása és odaígérése a demagógiának minden időben kedvenc témája volt, ma a földkérdés az, amely körül a legnagyobb a zűrzavar, és • amely kérdésben, dasára ennek a nagy zűrzavarnak, ma már csaknem mindenki megfellebbezhetetlen szakértőnek érzi magát. Es mert ilyen nagy a zűrzavar és a kavarodás ebben a 'kérdésben, »éppen .azért egyet mindenkinek, még a föld birtokosainak és a földből élő alkalmazottaknak is el kell ismerni, és ez az, hogy a magyar föld kérdése a jelenlegi állapotában semmi körülmények között sem maradhat, mert az okos és lehetőleg gyors rendezést, nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai és igen fontos nemzetpolitikai okok is sürgetik, es mindenek felett való az az érdek, hogy ez a kérdés végre most már nyugvópontra kerüljön és ne nyugtalanítson ez a magyar közéletet és mezőgazdasági termelést állandóan izgató téma. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy a kormánynak feladata ennek az izgató témának eltüntetése, és a tárgyilagos kritikának azt is el kell ismernie, hogy Teleki Pál gróf kormánya jó szándékkal igyekszik keresni az előttünk fekvő törvényjavaslatban ennek a roppant nehéz kérdésnek megoldását. A kérdés nyugvópontra hozatalánál azonban a kormány szá mára is nagy akadály az, hogy részben a felületesség és hozzá nem értés, részben pedig — a másik oldalon — a földdel szemben álló érdekeltség szolgálatába állított ügyes célzatosság, legfőképpen pedig a mindenáron érvényesülést kereső napi politika ma már valósággal belerögzítette a köztudatba azt a hamis állítást, hogy ebben a csonkaországbau minden nyomorúságnak az az egyetlen forrása, hogy a nagybirtokot még nem osztották fel teljesen (Ügy van! half elől.) és mihelyt ez megtörténik, akkor itt meg fog szűnni minden baj, és ez a föld lesz ;i boldogságnak igazi hazája. Annyira leegyszerűsített formában lopják bele a köztudatba egyes közgazdasági mutatványosok a magyarságra nehezedő minden nyomorúságnak okát és olyan egyszerűnek tetsző módon mutatják meg a gyógyítás módját, hogy már igazán nem lehet csodálkozni azon, ha a közvélemény szinte idegesen követeli a radikális földosztást. Ez a minden tájékozatlanra oly mély hatást gyakorló beállítás pedig a következőképpen van megfogalmazva: Magyarországon van hárommillió koldus, ezeknek földet kell adni, és ebből nemcsak a koldusokra, hanem az egész országra a jólét forrása fakad. Ez a tétel világos és annyira egyszerűnek, annyira természetesnek tetszik, hogy már szinte kezd konkurrenciát csinálni a Kolumbus tojásnak. (Derültség.) Mélyen t. Felsőház! Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozva statisztikai adatokat felsorakoztatni annak bizonyítására, Jiogy bármennyire relatív is a koldus-fogalom, azért — hála Istennek —- talán még sincs hárommillió koldus ebben az országban. De nem akarom Hagyó Kovács Gyula kedves barátomnak tegnapelőtti felszólalásában felsorakozott számadatait itt most megismételni annak igazolására,