Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön. 143 ban és egyéb intézkedésekben méltóztassék a Jegelők szerzésévei, de a legelők javításával is külön foglalkozni. (Elénk helyeslés.) T. Felsőház! Most áttérek felszólalásom utolsó részere. A miniszter urat arra kérem, nyújtson be egy harmadik javaslatot is a gazdasági szakokat.ás rendezésére. A teli gazdasági iskolarendszer kiépítésere feltétlenül szűkség van és, hogy ha a ten gazdasági iskolarendszert nem építjük ki ugy, hogy nünüen jurás- j ban legalább egy téli gazdasági iskola legyen, ! amely azután a magyar agriKulturanak a ja- j rásban központja legyen, akkor a birtokpolitikával sem lógunk célt érni. A magyar íöldmivesnek jussa van ahhoz, hogy mezőgazdasági kulturaüoz jusson. Az országnak is érdeke, hogy kellő színvonalon kellő tudással ellátott gazdák gazdálkodjanak a magyar löidön, mert a magyar iöldmivésnek kultúráját nem lehet biztosítani gyorsütemű tanfolyamokon. Kétségtelen, hogy ezek a tanfolyamok többet érnek a semminél. Nem bocsátkozom vitába, hogy ott, ahol a község jó vezetés alatt áll, biztosan van is hatása. Ahol azonban vagy az előadó nem jó, vagy a község vezetősége nem sokat törődik« vele, ott ezek a vándortanfolyamok nem sokat érnek. De mikor nem szolok a tanfolyamok ellen, megállapítom azt, hogy ezek korántsem pótolják a rendszeres teli gazdasági iskolát. A téli gazdasági iskolarendszer kiépítésével biztosítjuk azt, hogy az embertömeg — ezt a szót nem szeretem hasz- i náini — a földet Jól művelje. Ova intem a földmívelésügyi kormányt, hogy áttérjen az úgynevezett gyorsütemű tömegoktatásra, —ami pedig tervbe van véve — hanem inkább méltóztassék a kultuszminisztériummal megáll apodni afelől, hogy adja vissza a gazdasági szakoktatás majdnem egész terrénumát, kivéve az egyetemi fokot, a löhlmívelésügyi minisztériumnak. A szakoktatásban ugyanis nein láttam haladást azóta, mióta ebbe a kultuszminisztérium beavatkozott. Kétségtelen, hogy a felületes tömegoktatással nem fogunk célt érni. T. Felsőház! Mindig vissza- és viszzatér a vitába, — a bizottságban és itt a plénumban is — vájjon ez lesz-e az utolsó földbirtokpohtikai törvény, amellyel a magyar országgyűlés foglalkozik. A miniszterelnök ur és Bethlen István gróf felsőházi tag úr is azt mondottak, nem ez lesz az utolsó javaslat, fognak meg jönni birtokpolitikai javaslatok. Kétségtelen, hogy mióta a római hadvezérek a meghódított tartományokban mindig földet osztottak a katonák között, azóta a földosztás politikája állandósult. Mégis szükség van legalább egy emberöltőre kiterjedt nyugodt időközre, amikor a mezőgazdaság is a biztonság és nyugalom érzetével beruházásokat eszközöl, mert enélkül nem tudok elképzelni virágzó mezőgazdaságot. Sajnálom, nem vagypk jós, de mégis bejelentem a t. Felsőháznak, hogy nagyon közel van az az idő, amikor a föld problémájával az országgyűlésnek és a kormánynak is újból foglalkoznia kell. De ez a földprobléma már nem a nagybirtok felosztása lesz, hanem a kisbirtok elporlásának megakadályozása lesz. Az utolsó tíz esztendő alatt, 1927-től 19!$7-ig, két és félmillió kat. hold föld darabolódott fel. Ebből 645.000 darab 1,000.948 darabra, átagg 3*9 kat. holdról 1*3 kat. holdas parcellákra. De nem is kell statisztikát néznünk, mely szerint a magyar bíróságokat tíz év alatt 200.000 esetben foglalkoztatta a parcellázás kérdése, amibe bele kell számítani a liázhelypareeiiázásokat is, ami szintén nagy szám. Olyan, ami megfontolásra kell, hogy késztessen bennünket. Mélyen t. felsőház! Csak körül kell járni a falvakban és pedig nemcsak az Alföldön, hanem a Dunántúlon is és meg kell nézni, un a helyzet a tíz holdon felüli kisbirtokukat illetőleg. FiZeknek a száma egyre csökken. A/t kei] latnunk) hogy a tíz holdon felülj egészs ges kisbirtoktípus mindinkább eltűnik, felaprózódik. Az ötnoldasokból is kettő- és háromholdasok lesznek, egyszóval a holdak száma állandóan csökken s egyre kevesebb lesz a tíz holdon felüli kisbirtokos társadalom kontingense, amely pedig, mint tudjuk, egyik alappillére a nemzetnek. Ezen a téren orvoslásra van szükség. Az első orvoslás a tagosítás gyorsítása, mert a rengeteg barázda következtében sok föld vesz el. A tagosítás gyorsításán kívül vannak ^ természetesen más eszközök is ennek a problémának a megoldására. Egy azonban egészen biztos, bogy a kisbirtokok megmentésének problémája nagyon liamarosan kell, hogy foglalkoztassa az országgyűlési. YAnézést kérek, bogy ilyen hosszú ideig igénybe vettem a mélyen t. Felsőház Bzíves türelmét, (Haitik! Hállak!) kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a miniszterelnök úr és a földmívelésügyi miniszter úr iránti bizalomból elfogadom. (Taps.) Bízom benne, hogy a háború után rövidesen áttérünk olyan okszerű és organikus birtokpolitikára, amely péir/ügyileg is alá lesz támasztva és így majd a végrehajtás folyamán a földdarabolások technikáját felváltja a szerves birtokpolitika. Ezzel lehetővé válik, hogy a megnagyobbodott Magyarország az új Burópában átvegye azt a sze pet, amelyet Magyarországnak az egész külföld szánt: hogy az új Közép-Európában a mezőgazdasági kultúrában Magyarországé legyen a vezető szerep. (Hosszantartó élénk éljen zr s é* tapé. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Baskay Gyula ő méltóságra! vitéz Baskay Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Amikor elsőízben van szerencsém szót kérni a magyar országgyűlés felsőházában, valahogyan lelső szükségét érzem, hogy legelsősorban is annak a testületnek a nevében, amelynek képviselet <• ben szerencsém van itt megjelenhetni — a magyar gazda tiszti kar nevében, hálámat és köszönetemet tolmácsoljam a magyar királyi kormány és a magyar törvényhozás azon bölcs intézkedése iráni, amelynek alapján lehetővé vált, hogy a magyar gazdatiszti kar is " aktíve részt vehet az országgyűlés törvényhozó munkájában. A magyar gazdatisztek munkája, mint arra a tegnapi nap folyamán Groffits Gábor igen t. barátom felszólalásában oly részletesen rámutatott, Magyarország közgazdasági életében rendkívül nagy fontosságú. Mivel azonban ez a munka csendben, valósággal a szemek elől félrevonulva folyik, a közvélemény a gazdatisztet nem ismeri, vagy a legjobb esetben csak félreismeri a színpadi szerzőknek és novellaíróknak a beállítása szerint, akik pedig — tisztelet a kevés kivételnek — legtöbbször egészen primitív, bárdolatlan és esetlen figuráknak rajzolnak meg bennünket. A valóság ezzel szemben az, hogy a képzett gazdatiszti kar volt Magyarországon az agrárfejlődésnek