Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
Az országgyűlés felsőházának 15. ülése mind koldusok lettek, nyugdíjas papjainknak könyöradományokból kellett élniök. Mélyen t. .Felsőház! Azt hiszem, ha az állam kötelezettséget vállal, azt igenis teljesítenie kell. Mert az lehetetlen dolog, hogy ha én tartozom az államnak, akkor az állam az utolsó darab bútoromat is eladja, ha pedig nekem van követelni valóm, az állam fügét mutat. Arra kérem a miniszter úr ő nagyméltóságát, ho^y ő, aki energiájánál, rátermettségénél fogva hivatva van ezt a kérdést rendezni, vágja ketté ezt a gordiusi csomót és rendezze az első birtokrefromból eredő követeléseket. Hiszen maholnap oda'utunk, hogy ez egy olyan dzsungel lesz, amelyben senki sem ismeri ki magát. Hozzám jönnek asszonyok azzal, hogy az egyiktől elvették a földet, pedig ő kifizette, a másik még nem fizetett, de nem vették el tőle, az eyyik a kétszeresét fizeti, pedig ;i földje a legrosszabb, a másik a jó föld után cs;ik a IV lét fizeti. Mondom, maholnap már senki sem ismeri ki magát, sőt valahogy úgy gyanítom, hogy már most sem ismeri ki magát senki. A kormány ezzel a törvény avaslattal megakarja csinálni azt a birtokreformot, amelyet az adott viszonyok között meg lehet, de meg is kell csinálni. Meg vagyok győződve arról. hogy az éhből a törvényjavaslatból alkotandó törvény, ha jól hajtják végre, a társadalmi és politikai feszültséget meg fogja szüntetni vagy legalább is enyhíteni fogja. A törvényjavaslatot annyian oly tárgyiba gosan és szakszerűen bírtálták meg, hogy én nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak néhány észrevételre szorítkozom. Mindenki hangoztatta, hogy a legfontosabb ebben a törvényjavaslatban az, hogy tiá/.at és házhelyet juttasson mindenkinek. Magam is felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy ez fontosabb, mint bármely más birtokreform. (Űpjj van!) Tessék elhinni, ha egy ember kap házhelyet, — de a legkisebb legyen legalább egy fél katasztrális hold, lehetőleg egy holdba azon tud házat építeni, akkor jobban jár. mintha 10 hold földei kap. Kövessen el azonban a miniszter úr mindent, hogy ne a Faksz. építse a házakat, hanem szerezzen olyan kölcsönt vagy pénzt, amelyet lassan, esetleg kamatmentesen vagy kevés kamattal fizetnének vispza. Akinek háza van, akinek kertje van, aki nevelhet jószágot, baromfit, annak otíhoi.a lesz. az gyökeret ver a hazai földben, abban lesz önérzet, lesz bátorság és kitartás, de nem lesz — legalább tartósan — nyilas vagy kommunista sohasem. A törvényjavaslat szerint a bankoktól szintén csak bizonyos százalékban veszik el a földet telepítés céljaira. Amikor úgyis kevés a föld, én nem tudom, hoery miért ne lehetne a bankok egész földjet felhasználni telepítésre, hiszen a banknak nem az a célja, hogy gazdálkodjék, hanem az, hogy hitelt nyújtson, hogy pénzt kölcsönözzön ki, ezt pedig rendesen nem teszi. Azt sem érlmn. miéit kell például egy nyugdíjalapnak földjének lennie? Baranyában például nemrég egy nyugdíjalap, egv társaság vett — gondolom — .1000 hold földet, amely legalkalmasabb lett volna arra, hogy ott a határszélen gyönyörű magyar telepesközséerel t'sináliának. (Égy kann c középen: A'; a»t) Kgy társaság, csak azt tudom, hogy az elnöke Vida Jenő ő nagyméltósága. Fa egv nvngdíjalap he akarja fektetni a pénzét valamibe, akkor vegyen 1 őrházakat. Mélyen t. Felsőház! A földreform, a földkérdés megoldása nagyon alkalmas arra, hogy 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön. 133 j az egyke kérdését megoldja. Én azonban nem látom ebben a törvényjavaslatban az egyke kérdés megoldásának a biztosítását. Biztosra veszem, hogy a cél az, hogy a sokgvermekes családok kapjanak földet, nagyon félek azonban attól, hogy ha a cseléd birtokhoz jut. az egykére fog áttérni, és pedig azért, mert amíg cseléd, addig termelő a családjával és gyermekeivel együtt, amint pedig kisgazda lesz, fogyasztóvá válik. Nagyon félek, hogy ez nem fogja megoldani az egyke kérdését. Radikális, de célravezető eszköz volna kimondani azt, hogy az olyan családok birtokai, amely családoknak nincsenek gyermekei, a házastársak elhalálozása után egészben vagy legalább fejerészben telepítési célokra felhasználhatók. Azok a házak pedig, amelyek üresen állnak az Ormánysági an, — mert két családból egy lesz és a községek fele üresen áll, a házak be vannak deszkázva, mint gazdátlan jószágok — minden kárpótlás nélkül tartozzanak a kormány rendelkezése alá, hogy népes családokat telepítsen be oda. Azt hiszem, a bizottsági ülésen már szó vojt a patronátusról, amely szintén érintve van ezzel a birtokreformjavaslattal. A patrónátns tulajdonképpen óriási terhel jelent. Az egyes uradalmak naey vagyont költenek évente a templomok, plébániák fenntartására. Amit csak fában szolgáltatnak az iskolának és plébániának, az maga óriási összeget tesz ki pénzben. Ha nagybirtok egy részét elveszik, hiszen az a cél, hogy a váltságért kapott pénzekből intenzívebben gazdálkodjanak — lehet, hogy ezeket a terheket megbírják. De mi történjék ott, ahol például egy zsidóbirtok van, — amint Pécs mellett van egy ilyen nagy zsidó, birtok — megterhelve patronátnsi teherrel 1 IIa telepítési célra az egészet felhasználják, mi lesz akkor a patronátusi terhekkel? Nagyon kérem a miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy a törvény végrehajtásánál ezt ne hag\ja figyelmen kívül. Egy eshetőség van: ha ilyen esetben az egész birtokot felhasználják telepítésre, a templom és a plébánia céljára föld ki hasításával rendezzék a kérdést. Például a templom fenntartásává 50—100 holdat, faváltság fejében a plébános részére 20 holdat hasít sanak ki, de valami megoldást találni kell, mert áthárítani a kisbériekre vagy kisgazdákra nem lehet, hiszen ebből óriási komplikációk és örökös perlekedések fognak származni. Arra szeretném kérni a miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy a törvény végrehajtásánál lehetőleg mellőzze a bürokratizmust. Tapasztalatból tudom, hogy ő nem barátja a sok fel-, le és átiratnak, ő túlteszi magát a bürokratizmuson, néhány szóval vagy sorral szokta elintézni az ügyeket. Az első birtokreformnál megtörtént, képviselőkoromból tudok sok esetet, amikor három-négy évig az akták fel- ós lementek, és a föld meg műveletlenül maradt. Ha így intézik el az ilyen Ügyeket, az jobban fáj a szegény embernek, mintha nem kap tőidet. Még arra kérem ő nagyméltóságát, hogy a birtokreformnál zárjon ki minden protekciót és közbenjárást. (Helyeslés.) Megtörtént éppen Baranyában nemrég, — nem a miniszter úr idejében, mert meg vagyok győződve róla, hogy az ő idejében nem történt volna meg, — hogy az alispán úr, a mezegazdasági albizottság, a főbíró és a gazdasági felügyelő tiltakozása ellenére egy birtokos középbirtokot kapott; drágán eladta a maga földiét és kapott olcsó teleposföldet. Itt van Fischer Béla őrnél-